HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 68 Tagok összesen: 1951 Írás összesen: 53244 |
|
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-03-23
A majom farka, a misszionárius feneke XII/4.Dr.Voght a fejébe vette, hogy tájékozódni fog a világ dolgairól. Itt az ideje, gondolta, hogy megtudjam, milyen Európába térünk vissza. Megkérte a recepcióst, küldesse fel neki a régi újságokat, több hónapra visszamenően. Kapott is néhány lapot, de csak az előző hetekből. A szobapincér sajnálkozva tárta szét a karját: -Kidobjuk a régieket uram, ne haragudjon. Ha önt érdeklik a napilapok, azt javaslom, keresse fel a Városi Könyvtárat, ott az olvasóteremben az összes valamire való újság rendelkezésére fog állni. -Azt teszem akkor - mondta az orvos, nagy mérgesen. - Ezeket itt visszaviheti! Reggeli után, már fenn a szobában zajlott le ez a párbeszéd. Párás, fedett reggel volt, ködön át-sütött a nap. -Jössz velem, Ethel - kérdezte a lányát. -Nem muszáj mindennap úsznod. -Nem, megyek papa - mondta Ethel. - Bocs, tudod, ez a napi programom. Szeretek úszni, s napfürdőzni, felfrissít. De, ha nem túl sürgős, akkor esetleg délután, a sziesztát követően veled tarthatok. -Rendben. Szavadon foglak. Később eloszlott a párásság, remek idő lett, hétágra sütött a nap. A lány a megszokott időbeosztás szerint 9-10-ig úszott, aztán felment az elkerített napozóba. Kora-délelőtt még elviselhető volt a meleg, déltől azonban már senki nem bírta ki, hogy tűző a napon feküdjön. Ledobta a fürdő-dresszét, lefeküdt az egyik padra. Rajta kívül még két hölgy volt fenn a napozóban, az egyik, a szőke svéd amazon a jobboldali asztaltól, a másik egy kis fekete hajú, Miki-egér szerű nő, talán holland, mindketten ötvennél idősebbek. A svédnek sűrű, lenszőke szőrzete volt, egyenesszárú, mint a drótszőrű foxi szőre, a kicsinek meg csodamódon vörös, és olyan, akár a dzsungel. Félig felemelkedve megnézte a magáét. Az övé gesztenyebarna volt, a napsütésben aranylóan csillogtak a göndörödő rollnik. Dús volt, bár nem olyan terjedelmes, mint a másik két nőé. -Jé - mondta magában - mennyire különféle lehet! Keze ügyébe helyezte a törülközőjét. Arra gondolt, hogyha esetleg megjelenik az égen az apró piros-szárnyú repülőgép, majd hirtelen maga elé kapja. A nők nemsokára elmentek, egyedül maradt. Karját a szeme elé tette egyszer, motorzúgást hallott. Felfelé kémlelt, semmi. A motorzúgás halkult, majd elhalt a hang, talán motorbicikli haladt el lenn az utcán. Fene egye meg, mérgeskedett. Nem fogom elrontani a szórakozásomat, hogy azon agyalok, Andreas Mc Gwain esetleg erre repül, s megles. Ha jön, hát jön, mit törődök én vele! Megnézte az óráját, tíz negyvenet mutatott. Na, akkor még több mint negyedórám van! Szigorúan betartotta a napirendjét, nem tért el tőle. Épp olyan rigorózus volt a saját dolgaiban, mint az apja. 11-órakor letusolt, megtörülközött, felöltözött, átment a másik szárnyba, ahol a lakosztályuk volt. Ebédig beszélgettek, rádióztak. Fél egykor levonultak az étterembe. Teknősbékaleves volt az első fogás, igen ízletesen készítették. Majoránna, tárkony, vagy valami más fűszer adta meg a pikantériáját. Ethel a válla felett néha lopva átnézett a túlsó sarokban lévő asztalhoz, ami Mc Gwainé és a társaságáé volt, az asztal üres maradt az ebéd végéig, mint ahogy reggel is. Buta liba, szidta magát. Nehogy már érdekeljen téged ez a léhűtő kis senki! Fokhagymás sertés-sültet rendeltek második fogásnak petrezselyemmel díszítve, desszertnek pedig, parfé-tortát. Ethel limonádét ivott utána, az apja kolumbiai barna sört. Fél négyig sziesztáztak a szobájukban, aztán elindultak a nagy kalandra, felkeresni a Városi Könyvtárat. Az igazi nagy könyvtárak halk zsongása, sajátos légköre mindig megfogja azt, aki először látogat el ilyen helyre. Manaus város híres könyvtára csendes, elegáns, belvárosi utcában van, pár percre a kikötőbe vezető sugárúttól, a Francisko de Oranellától. Roppant tömbje kimagaslik a környező épületek közül. A bejárat felett lévő timpanont két ágaskodó oroszlán tartja, az erkélyt pedig, a homlokzaton ledér nőalakok. Ethelt elbűvölte a hatalmas terem: a falak mentén mindenütt padlótól a mennyezetig érő könyves-polcok, középen végig a terem hosszában a lapok, folyóiratok polcai, közöttük fényes-lappal hosszú asztalok, székek. Olvasgató emberek, csend, halk beszéd, neszezések. Dr. Voght bevezette lányát a keresésnek abba a rendszerébe, amit ő már ismert. Két nagyméretű fiókos szekrény állt nem messze a terem bejáratától. A szekrények fiókjai az ABC betűivel voltak jelölve. Lehetett könyvet keresni téma szerint, vagy szerző szerint. Ha valaki például Koch munkáit akarta tanulmányozni, kihúzta a K betűs fiókot, és a kartonok között megkereste Kochot. Annak sem volt túl nehéz dolga, aki a baktérium-tenyészetek studírozásában akart elmélyülni, s példának okáért a lépfene-baktérium érdekelte. B betűnél megtalálta a baktériumokat, azon belül a tenyészeteket, a lépfene-baktérium tenyészeteit is. Végül ő így jutott el Kochig. Volt egy időrendi mutatószám-rendszer a túloldalon, a recepciós-pulthoz közelebb, évszám szerint lehetett folyóiratokat, újságokat, szakmai lapokat keresni. Az ember, ha megtalálta azt a kartont, amit keresett, kiemelte, és odavitte a recepciós pulthoz. A kisasszony elvette, megnézte. -Foglaljon helyet, kérem, rögtön kihozatom. Az orvos kikérte az Allgemeine Zeitung teljes 1938. évi évfolyamát. Két hatalmas köteg újságot hoztak ki neki. Az asztal egyik, s másik végén ültek egymással szemben, közöttük a hegynyi újság. Ethel úgy döntött, egyelőre nem kér ki semmit, még előbb nézelődik. Felkelt, járkálni kezdett a középen lévő polcok körül. Talált valamit magának, levette, s odavonult vele az asztalhoz. Dr. Voght felpillantott, a lánya kezében egy magazinféle valami volt, melynek főcíme, ezt harsogta: Igaza van Darwinnak? Alatta egy szőrös majom. Alcím: "Gondolatok a fajok eredete kapcsán". Ugyanakkor őelőtte egy szétnyitott újság belső oldalán egy cikk a fajelméletről szólt. Ethel előre hajolva elolvasta a címet, és vállat vont. A doktor olvasni kezdte, elmerült annak az elméletnek a tanulmányozásában, amelyek az utóbbi esztendőben olyan sok vitát váltottak ki. Egy ideig csendben olvastak. Ethel egyszer csak letette a magazint, és súgva azt kérdezte az apjától: -Mondd csak papa, a fajok eredetének van köze a fajelmélethez? -Nincs - súgta vissza az orvos. -Az egyik tudományos elmélet, a másik pedig, egy zavaros agyszülemény. Rájuk pisszegtek, itt nem lehet beszélgetni! Dr. Voght intett a lányának. Menjünk ki! Kimentek az előtérbe, a doktor rágyújtott. -Az emberi nemhez jelenleg egyetlen faj tartozik - mondta - a Homo sapiens. Ezen belül csak rasszok vannak: az europidok, a mongoloidok, a negridek, és a veddo-ausztralidok. Persze különböző népek, nemzetek fiai, lányai eltérő tulajdonságokat mutathatnak. A latin népekről azt mondjuk, lármásak, bőbeszédűek, szertelenek. Az északi típusúak, például, mi németek, precízek pedánsak, megbízhatóak vagyunk. A skótok fukarok, az angolok vaskalaposak, a négerek lusták. De ez csak nagy általánosságban igaz, mert én láttam már szószátyár németet, zárkózott olaszt, és dolgos, szorgalmas négert. Fel alá sétáltak a folyosón, dr. Voght fújta a füstöt. A túloldali csúcsíves ablakok ólomüvegén besütött a nap, és fantasztikus ábrákat vetített az előtér fa-burkolatú oldalfalára. -De, hogy a kérdésedre visszatérjek. Darwin azt állítja, a környezeti feltételek változása döntő befolyást gyakorolt az élővilág kifejlődésére. Amikor például az ősóceán visszahúzódott, megjelentek a szárazföldi élőlények. -A halaknak lába nőtt? -Nagyon buta kérdés volt, Ethel tudta. Az apja nevetett. - Majdnem. Figyelj, itt azért sok millió évben kell gondolkodni. Megjelent egy új egyed, ami más volt, mint a többi. Milliárdból egy. Tüdeje volt, tudott alkalmazkodni az új világhoz. Ő, és az utódai fennmaradtak, a többi, amelyek csak kopoltyúval voltak képesek lélegezni, elpusztult, vagy visszahúzódott a tengerbe. Mindig az életképesebb faj maradt fenn, ezt nevezi Darwin természetes kiválogatódásnak. A fajelméletnek semmi köze ehhez. A fajelmélet azt állítja, hogy vannak felsőbbrendű és alsóbbrendű emberek. Felsőbbrendűek például az északi típusú árja népek, alsóbbrendűek a zsidók a cigányok, az indiánok, a négerek ecetera, ecetera. Ethel elgondolkodva megállt. Az apja is megállt mellette. -Értem - mondta. -Világos. Butaságot kérdeztem. -Nem tudhattad. -Most már tudom. Hallgatva indultak visszafele. -Apa - kezdte Ethel - ez a fajelmélet azt hiszem nagyon aljas dolog. Pont a zsidók lennének alsóbbrendűek? Na, ne! Aki valamennyire is ismeri a Bibliát, az nem állít ilyen badarságot. Meg itt vannak például a waikák. -A lány kezdte magát belelovalni, egyre hangosabban beszélt. Már mások is felfigyeltek rájuk. -Én, tanítottam a waika gyerekeket, ha valaki, akkor én meg tudom ítélni milyenek! Okosak, érzékeny lelkűek, szeretetre méltóak! Tamásra, gondolt, Erikára, és a többi kisgyerekre, akikkel szinházasdit játszottak. Pablóra gondolt, az értelmes, figyelő, barna szemére. Potyogtak szeméből a könnyek. -Ó, apa, ez szörnyű! Nyomott hangulatban tértek vissza a szállodába. Amikor felértek, azt kérdezte Ethel: -Szerinted mire jó ez az egész? -Mármint a fajelmélet? -Arról beszélünk nem? -Nézd kislányom - az orvos szerette volna már lezárni a témát. -Nézd, ez csak egy egyszerű politikai trükk. Az emberek szeretik azt hallani, hogy ők különbek. Hogy joguk van a saját életterükhöz. A szavazásról szól, a hatalomról. -Micsoda? -Ethel csaknem fuldoklott a dühtől. -A szavazásról? A hatalomról? Azt mondd meg nekem, mi lesz most? Az igazságot akarom hallani! -Nem tudom -emelte fel a kezét szomorúan az apja. - Semmi nem lesz, nincs jelentősége! -Rezervátumokba zárják majd a zsidókat és a cigányokat, hogy az árjáknak nagyobb élettere legyen? És azokat is, akik máshogy gondolkodnak a fajelméletről, vagy a többi istenverte marhaságról? Lerogyott az ágy szélére, fejét a térdére hajtotta, rázta a zokogás. Az orvos hagyta, hadd sírja ki magát. Később, már kissé lecsillapodva ezt mondta Ethel: -Apa, ha nem haragszol, néhány napig nem akarok emberek közé menni. -Az itteniek nem tehetnek erről! -Nem baj. Ethel akarata érvényesült, ettől kezdve ismét a lakosztályukban étkeztek kilenc hosszú napon keresztül. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: A farkasok dala / Lied der Wölfe címmel Tóni alkotást töltött fel Radnóti Miklós: Járkálj csak, Wandeln nur címmel Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Jörgné Draskóczy Ilma: Élet ? halál / Leben ? Tod címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Ady Endre: Egy jövő költő / Ein zukünftiger címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023 ![]() ![]() ![]() |