Már több írásomban és néhány versemben is szóltam arról, hogy jelen írásom megszületése idején kb. 2 hónapos korú két aranyos fekete kiskutyát kaptunk egyik barátunk segítségével. Hogy mennyire értelmesek, azt a kb. két heti nálunk létük során már a kezdetektől nem győzöm csodálni és ha tehetem, ezt teszem ma is. Erre bizonyítékul álljon itt egy jelenet: mivel Ők talán a természetes fény megjelenése alapján szinte óramű pontossággal jelzik a reggeli félhetet, azt, hogy ideje már felkelni mindenkinek. Utána Ők futkároznak, hancúroznak egy ideig a kertünkben (ti. Ők ekkor ,,intézik el" ott az esedékes kisebb-nagyobb ,,dolgaikat"), majd jön a reggeli, utána a tízórai, mindezek után a déli ebéd és az uzsonna, majd a vacsora. Természetesen a köztes időben ismét a kertben futkosás, a hancúrozás. Mindezeket Ők nagyon jól ,,eszükben tartják" olyannyira, hogy szinte órát lehetne igazítani hozzájuk.
..................................................................................................................................

Bár már a 70. életévem felé közeledem, de ezek a kis aranyos jószágok a maguk őszinte, kedves lényével és a koruknak megfelelő élénkségükkel megtanítottak ismét játszani felelősséggel és rájuk, valamint ránk való tekintettel óvatossággal, továbbá józan megfontolással, nem szertelenül, de mégis határtalan és szívből jövő örömmel. Ez nagy dolog. Jóvoltukból egy kicsit mi is újra gyereknek érezhetjük magunkat. Ez nemcsak nagy, de szép és jó dolog.
..................................................................................................................................

Buksi, a szuka, a kisebbik kutyus, Bogi a kan előtt rohant be a kutyaházukba. Ezt Bogi sérelmezte és a legegyszerűbb megoldást alkalmazta: a farkánál fogva húzta ki a kisebbet a házból, majd Ő a legnagyobb nyugalommal ment be oda. Így mutatta meg, hogy ki az ,,úr a házban", vagyis a kutyaházban. Milyen egyszerű és logikus megoldást választott Bogi. Azonnal megtorolta az Őt ért ,,sérelmet". Semmi hivataloskodás, semmi papírmunka, csak úgy, egyszerűen, zsuppsz!, kidobta a betolakodót. Ilyen egyszerű az egész kutyusoknál, de nem az embereknél.