Átizzadva ébredt, majdnem hat óra volt már. Csatakos volt rajta a ruha, rátapadt a testére. Undor fogta el saját magától, az izzadság-szagtól, amit árasztott. Ledobálta a padlóra a gönceit, egyedül csak a fodros bugyinkót hagyta fenn. Az ablakhoz lépett, felhúzta a redőnyt, kinyitotta az ablak-szárnyakat. Kiment a belső szobából a konyhába, ez volt az előszoba is egyben, innen nyílt az ajtó a gangra. Volt egy keskeny szellőztető ablak az üvegezett ajtón, sarkig tárta, hadd járja át a kereszthuzat a lakást.
Praktikus beosztású kis lakás volt Pablo II. emeleti garzonja. Az előszoba-konyhából balra nyílott a fürdőszoba, jobbra a "nagyszoba", s innen egy ajtó nélküli ajtónyíláson lehetett átlépni a "félszobába", ami a hálószoba volt.
Ethel bekukkantott ide, elég leharcoltnak tűnt! A széles ikerágyon párnák, takarók, összetúrt lepedő, - mintha éppen most keltek volna ki belőle, egy kiadós hancúrozás után. Elég világos volt, hogy ketten éjszakáztak azon az ágyon! Az éjjeliszekrényen két vizespoharat talált, az üvegkancsó mellett. Az egyik pohár szélén rúzsfoltot fedezett fel.
-Nocsak - mosolyodott el - lám, lám! Éli a világát az én Pablo barátom!
A fürdőszobában újabb bizonyítékokat talált arra nézve, hogy Pablo nem töltötte egyedül az éjszakát. Göndör fekete hajszál a kád szélén, női kölni-víz a pipereszekrényben. Két fogkefe egy fogmosó-pohárban, az egyik kék, a másik rózsaszín.

Tetszett neki a kád. Első Manausban tartózkodása óta nem fürdött kádban, azt megelőzően meg csak Delohiban, Julianna nővér szállásán. Tele-engedte vízzel. Langyos víz folyt a csapból, a gázboylert nem kellett bekapcsolnia. Ledobta magáról a fodros-bodros kisnadrágot és kéjes sóhajjal beleereszkedett. Jó volt elnyújtózni a kellemesen langyos vízben, lehűtötte, felfrissítette forró testét. Áztatta magát egy ideig, teste ellazult, feszülő izmai kiengedtek. Egy idő után felállt, hogy beszappanozza magát. Tekintete a szemközti tükörre esett. Egész alakos nagy-tükör volt, kitöltötte a falat. Bámulva nézte magát benne, ekkora tükörben még soha nem látta a testét. Vajon Pablo is így nézegeti a sajátját? Ismerte Pablo testét, emlékezett rá, milyen, látta, amikor együtt zuhanyoztak egyszer kinn az udvaron, Delohiban a gyerekekkel. Aznap tanította meg a kis waikus-csimotákat a szappan használatára. Fura volt elképzelni, hogy Pablo is ott áll a kádban, ugyanúgy, ahogy most ő, s nézegeti magát a tükörben, mint ahogy ő.
-Ez lennék én? - kérdezte a tükörképétől.
-Lássuk csak. A combom lehetne egy kicsit vastagabb, a fenekem gömbölyűbb. A csípőm túl csontos és túl keskeny, olyan, mint egy fiúé, olyan, mint Andreasé.
Belenyilallott az emlék, fekszenek az ágyon Andreassal, a fiú a mellét simogatja, az ő alkarja, pedig Andreas csípőjén.
-A hasam túl lapos, akár egy vágódeszka, nem előnyös. A melleim kicsik. A mellbimbóm is kicsi, s körülötte az udvar halványpiros, mint egy csecsemőé. A nyakam hosszú, ennyire nem kellene. És a váll? A vállam katasztrófa. Akkora "sótartóm" van, hogy csak na! Kína egész évi sótermése beleférne!
Szemügyre vette az arcát, a haját.
-Mit esznek ezen a férfiak?
Tudta, hogy a férfiak szépnek tartják, nem értette miért?
-Ez a szív alakú arc tényleg az én arcom? Olyan, mint egy tízéves kislányé! A szájam nagy, és keskeny. Vértelen, mint a főtt marhahús. Az orrom lehetne kisebb, a pisze orr a divat, nem ez az egyenes, keskeny orr! A szemem, hát a szememről ne is beszéljünk! Híg, kék lében úszik egy rusnya kis fekete bogár!
Eszébe jutott Johnny.
-Hadd nézzek bele abba a gyönyörű kék szemedbe - mondta Johnny.
És aztán Góliát. Góliát is rajongó tekintettel nézett ezekbe a vizes kék szemekbe.
-A hajamat túlzottan kiszívta a nap, egyenesszálú, közönséges. Itt, ebben az országban a feketét szeretik, a göndörödőt, nem az ilyen sprőd se-színűt!
Megnézte a szőrzetét is. Mióta Emilia, még 1938-ban megtanította nyírni és borotválni, ez nagyjából rendben volt. A benti villanyfényben aranyszínű ragyogása nem látszódott, gesztenye-barna volt, göndör és csapzott.
Felemelte mindkét karját, körbeforgott a tükör előtt.
-A bőröm. A bőröm az egyedüli, amivel némiképp elégedett lehetek - mondta magában. -Egyenletesen barna, és feszes.
Végigsimított a testén, a karjain, a vállán, a mellkasán, a hasán, a combjain. Eszébe jutott, hogy simogatta Andreas keze ugyanezeken a helyeken. Feszes és ruganyos volt mindenütt, ahol ujjai érintették.

-Elég ebből - határozta el magát. -Ne légy bolond Ethel!
Leszappanozkodott, s elmerült újra. Megpróbált elmélkedni a dolgokon, hogy hogyan is legyen tovább, hová menjen innen, mit csináljon a nagyvilágban, de nem jutott semmire, azok a mihaszna kis gondolatok, mint hangyák a hangyabolyból, ha forró vizet öntenek rájuk, szanaszét szaladtak. Egy idő után, amikor már azt érezte, hogy szétázott teljesen, kihúzta a dugót alul, hadd folyjék kifele a víz a kádból, felállt, és megnyitva a csapott, a zuhany vizével lemosta magáról a szappanos fürdővizet. Megtörölközött, kifésülte a haját, cserkészinget, és cserkésznadrágot húzott magára. Fogat-mosott Pablo fogkeféjével, a kékkel, nyilvánvalóan az volt a fiú-fogkefe, - a sajátját a hátizsák aljában nem találta.
Bement a szobába, leült a television-készülékkel szemben a pamlagra. Pablo szobája tipikus példája volt egy tipikus legénylakás modern ízléstelenségének. Egymáshoz nem illő, elütő színű bútorok. A heverő huzata, amin ül, kárminvörös. A csiricsáré mintázatú viaszkosvászonnal letakart asztalka körül a kárpitozott székek libafos-zöldek. Oldalt a falon cirádás arany-keretben egy szörnyűséges giccs: lila ruhás cigarettázó nő, sárga hajjal, egyik dús keble kibukik a kelméből. Könyvespolc, rajta néhány könyv, mind filléres ponyva, silány divatregény. A Tarzan teljes sorozata ezekkel szemben van a másik oldalon. Jó, a Tarzan ehhez a szeméthez képest egyenesen klasszikus. De se egy verses-kötetet, se egy értékes szépirodalmi könyvet nem látott. Nem volt a polcon Biblia, és akármerre nézett is a szobában, feszületet se látott. Sivár, de praktikus volt minden, kétségkívül praktikus az egész berendezés.
-Ó Pablo - mondta Ethel - ez lennél te?

Bekapcsolta a készüléket. A television egy alacsony, fiókos komódon állt a gangra néző ablak előtt. Kivilágosodott a képernyő, libegő szoknyás ledér nők láblengetős táncot jártak, "kánkán"-nak nevezték ezt a fajta új, mulatókba való táncot. A lányok, a zene ütemére fellöködték a lábaikat magasan a fejük fölé, mindenük látszott: a csipkés bugyogó, a combjuk fehér töve, a harisnyakötő csatja. Nézte egy ideig, majd kiment a konyhába és készített magának limonádét. Szódavizet a frigiderben talált, ugyanott volt citrom is, a cukrot, pedig a faliszekrény egyik polcán lelte meg. Élvezettel itta, finom hideg volt!
Belenézett még egyszer a hűtőszekrénybe. Elektrolux készülék, a legmodernebb. Ha kinyitja az ajtót, egy kis körte kigyullad bent. Sok minden finomat látott, zöldségeket, gyümölcsöket, vajat, felvágottat zsírpapírban. Kinyitotta a piciny mélyhűtő-fakk ajtaját, alpaka tálcán apró, piros páncélzatú folyami rákok voltak ott.
-Vacsorát készítek Pablonak - határozta el. -A rákokat megsütöm olajban, s párolt zöldségköretet szervírozok hozzá.