HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 5 Tagok összesen: 1947 Írás összesen: 52873 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-06-02
A majom farka, a misszionárius feneke XIV/4.eNekilátott. Először a zöldségeket kell megmosnom, és összedarabolnom, gondolta, s csak a legvégén, ha Pablo itt lesz, teszem majd bele a rákokat a forró olajba. Némi nehézséget okozott tiszta kést, tálat, tányért találni. A mosogató tele volt el nem mosott edénnyel, poharakkal, tányérokkal, úgy nézett ki, mintha a lakás gazdája már egy hete nem mosogatott volna, a szekrények, fiókok viszont majdnem üresek voltak. Sebtében elöblített néhányat. Megtalálta a vágódeszkát, s a gáztűzhely mellett lévő asztalon elkezdte összevagdalni a zöldségeket. Feltette a vizet forrni. Három lyuka volt a gáztűzhelynek, ez is nagyon praktikus volt. Amíg a zöldség a fedő alatt párolódott, elmosogatta az edényeket és az etcájgokat. A falióra hetet mutatott, nemsokára befut Pablo. A fűszerek a szekrény polcán voltak egy dobozban, odakészítette őket az asztalra. -Majorannát, és curry-t mindenképpen teszek rá - határozta el. Kulcs csikordult a zárban, a fiú jött. -Tündér vagy - mondta, s megpuszilta Ethel arcát. -Vacsorát csinálsz? Hozott vörösbort, és fonott kalácsot. Lefürdött, átöltözött, megterítette az asztalt benn a television-készülék előtt: lekapta a viaszkosvászon terítőt, és szép, új fehéret tett fel. Két szép damaszt asztalkendőt is elhelyezett a tányérok mellett, fagyűrűk fogták össze a közepükön, a gyűrűket miniatűr, fába égetetett festmények díszítették, az Opera, és a folyópart képeivel, nagyon divatos volt akkoriban az ilyen holmi. Ezüst gyertyatartóban díszgyertyát állított az asztal közepére, meggyújtotta, a nagyvillanyt meg lekapcsolta. Kibontotta a palackot, töltött az öblös poharakba egy-egy ujjnyit, jégkockát eresztett bele. -Ülj le! - kukkantott be az ajtónyíláson Ethel - csiribí-csiribá meglepetés! Hozta a tálcán az ételt, letette Pablo elé: tádám! Egymás mellett ültek a pamlagon, eszegették a piros páncélzatú rákokat, édes játék volt kibontani a finom, fehér húst a piros páncélból, kortyolgatták mellé a vörösbort. Híreket mondtak a teleivision-készülékben. Majdnem nyolc óra volt már. Csengettek. -Ki a fene lehet az, mindenkit lemondtam - nézett fel meglepetten Pablo. -Mi van?! Kiket mondtál le? -Mindegy, nem érdekes. Úgy volt, hogy meccset nézünk ma este a barátaimmal, de szóltam nekik, hogy nem jó, ne jöjjenek. -Igazán kár volt! -Hogy lett volna, te mindennél fontosabb vagy! Megint csengettek. Most hosszabban. Valaki rátenyerelt rendesen a gombra. -Nem nyitod ki? -Jaj, dehogynem. Kiment, beengedte a látogatót. Ethel egy vékonyka, cincogó leányhangot hallott. -Szervusz Eddie! Jókor jöttem? Pontos vagyok? Hallotta Pblo hangját is. -Menj most el. Most nem alkalmas. A lány-hang odakinn sírásba csuklott. -De hát miért nem? Azt mondtad, hogy ma este...?! Vagy mással vagy Eddie? Eddie válaszolj! Veszekedtek, Ethel nem értette, mit beszélnek, egyszerre beszélt mindkettő, a leányka a konyhában éles hangon pörölt Pabloval. Aztán kivágódott az ajtó, és beviharzott egy nyiszlett, koravén kamasz-lány, arcán szétmázolódott a smink a könnyektől. -Tudtam! Kétségbeesett, ellenséges szemekkel meredt Ethelre. -Szóval erről van szó! Itt az új nőcskéd, te álnok, hitszegő kígyó! Még csak nem is fiatal. Istenem, hogy lehettem ekkora hülye! Megperdült, és egy hatalmas pofont kent le a paffra vált Pablonak, aki földbe gyökerezett lábakkal állt a küszöbön, majd, ahogy jött, kiviharzott újra, mint a forgószél. Hallották, hogy elmegy, hallották az ajtó csapódását. -Jó ég - mondta Ethel egy kis kaján felhangot megütve - mi mindent zavartam meg itt, Eddie. Meccs-nézést a haverokkal, légyottot egy csini kis barnával. Látom úgy vagy vele, hogy még a legyet is röptében...! Szaladj utána - tette hozzá - én meg fogok egy taxit, s elvitetem magam a szállodámba! -Dehogy mész! Szó sem lehet róla, Ez a kislány nem érdekes. Ő akaszkodott rám, s különben is még csak tizenöt éves! Különben is mondtam neked, hogy két szobám van, az egyikben te alszol majd, a másikban meg én, nem kell félned semmitől. -Én nem félek -kuncogott Ethel. -Tőled aztán meg pláne nem! Felkonferálták a meccset. Pablo a készülékhez lépett, kikapcsolta. -Nem akarok ma este meccset nézni. Beszélgessünk inkább! Felrakott a gramofon tányérjára egy feketén csillogó lemezt. Megforgatta néhányszor a kurblit, ráhelyezte a tűt a lemez szélére. Sercegett, ahogy elindult. A rádió, és a gramofon a sarokban voltak, a gramofon a rádió tetején. -Szereted a jazz-t? - kérdezte Etheltől. -Ez itt Louis Armstrong! Hallgasd csak! -Tényleg ő az? Imádom! -Figyeld - mondta a fiú. - Annyira jellegzetes, ahogy énekel. Az a mély, rekedtes, dörmögő hang! Senki nem tud így énekelni, és így trombitálni. Visszasétált a heverőhöz, leült a lány mellé. -Mesélj, kérlek. Mondj el mindent, mi történt veled 1938 óta. -Nem - mondta Ethel. - Először te jössz haver, ez a sorrend. Hogy maradtál életben, azt hittük, odavesztél! S hogy kerültél ide Manausba taxisofőrnek? Pablo sóhajtott, rávigyorgott Ethelre. -Hát jó. Hol is kezdjem? -Talán ott, hogy miért mentél el! Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Viszontlátás című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel furcsa árny címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej jeszenyin: A kéregető kislány címmel a várólistára Miléna bejegyzést írt a(z) Évente egy levél című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Rózsavölgyi reggel című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |