HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53244

ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2022-12-31 16:54:16

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: Hank SándorFeltöltés dátuma: 2015-06-03

Útban Világos felé, avagy az 1849-es debreceni csata

Egy szálig elveszünk-e mi?
Vagy fog maradni valaki,
Leírni e
Vad fekete
Időket a világnak?
S ha lesz ember, ki megmarad,
El tudja e gyászdolgokat
Beszélni, mint valának?
(Petőfi Sándor: Szörnyű idő... Mezőberény, 1849. július 6—17., részlet)

Ha valaki járt már azon az emlékhelyen, melyet a debreceniek "Hősök temetőjének" vagy Honvédtemetőnek neveznek, bizonnyal tapasztalhatta e városi kegyhely minden tekintetben különleges voltát. A temetői főút jobb oldalán - közel a nagy tömegsírhoz -, a fák lombjai árnyékában egy 1885-ben emeltetett s igényesen kialakított hősi emlékmű semmiképpen sem kerülheti el a látogató figyelmét. HONVÉDEK, "NÉVTELEN FÉLISTENEK" nyugosznak itt,... olvashatjuk a kőbe vésett kezdő sorokat. Egy szomorú kimenetelű ütközet áldozatai ők, akik hősies vitézséggel küzdöttek egy nemes ügyért, ám a sokszoros túlerővel szembeni harcban elvérzettek 1849. augusztus 2-án Debrecen nyugati határában.

E csata a magyar szabadságharc egyik igen fájdalmas s egyben tanulságos eseménye volt. Előzményeihez - ha közvetve is - mindenképpen hozzátartozik néhány jelentősebb epizód. A császáriak ellen 1849 elején a magyar haderők összpontosítására tett lépések; illetve az erdélyi és a Tiszától-Komáromig tartó tavaszi hadjáratok honvéd győzelmeinek eredményeként május közepére az ország legnagyobb területe szabad volt. Szemere Bertalan, az új kormány miniszterelnöke, illetve a politikai és katonai vezetők többsége e sikerben a végső győzelmet remélték. A soron következő események azonban rámutattak arra, hogy e tekintetben mennyire tévedtek, ugyanis a forradalmi kormánynak az udvarral szemben elért eredményeit mégiscsak a kényszer szülte... Az április 14-i debreceni Függetlenségi Nyilatkozat (trónfosztás) végső soron csak ártott a nemzetnek; tovább rontotta Kossuth és Görgey közötti viszonyt (Görgeyvel szembeni bizalmatlanság - a megegyezés híve volt), illetve meghasonlást (széthúzást) idézett elő a politikusok és a hadsereg soraiban, melyek az ország belső erejét szinte megbénították. Ám a történészek szerint ettől (belső erőviszonyoktól) függetlenül a szabadságharc bukását mindenekelőtt egyfelől Haynaunak az osztrák csapatok fővezérévé történő kinevezése, másfelől I. Miklós orosz cár intervenciója (erőszakos, főleg fegyveres beavatkozás más állam belügyeibe) idézte elő. A honvédseregnek több mint kétszeres katonai túlerővel kellett szembenéznie.

A fővezérré kinevezett Görgey a felvidéki (Losonc-Rimaszombat térsége) hadjáratát követően seregével - mely az I., III., és a VII. hadtestből állott -, délkeleti irányba (Miskolc-Tokaj-Nyíregyháza...) folytatta útját. Úti célja Arad lehetett, ugyanis Kossuth környezete a hadsereg összpontosítását a Tisza-Maros szögében rendelte el, melyben a Dembinszky által vezetett sereggel is számoltak. A két magyar hadoszlop e térségben talán kemény csapást tudott volna mérni az orosz főerőre, mely Paskievics herceg, a cári hadsereg főparancsnokának vezetésével északról déli irányba (Dukla-Eperjes-Kassa-Miskolc- Balmazújváros-Debrecen-Berettyóújfalu-Nagyvárad...) vonult az ország belseje felé. (Eperjesnél egyesült Rüdiger gróf, orosz tábornok seregével.)

Görgey, miután július 30-án bevonult Nyíregyházára, az I. hadtestet - melynek élén Nagysándor József honvéd tábornok (1804 Nagyvárad-1849 Arad) állt -, oldal- és hátvédelmi feladattal látta el; s Hajdúhadház-Debrecen-Berettyóújfalu útvonalon indította útnak. A tábornok azt a parancsot kapta, hogy augusztus 2-án álljon meg Debrecenben; ha pedig az oroszok erősebben támadnának, vonuljon vissza; vagyis kerülnie kell a csatát. Görgey vezetésével a III. és a VII. hadtest az I. hadtesttel párhuzamosan, attól kissé keletre haladt. A cél az volt, hogy délen majd újra egyesül a sereg. Nagysándor József csapatával augusztus 2-án hajnalban érte el Debrecen határát, s az állásokat a város nyugati oldalán jelölte ki. A tábornokot még előző nap értesítették egy 15 000 főnyi, Balmazújvároson állomásozó orosz seregről, melyet azonban nem tekintett oly nagy ellenséges erőnek, hogy emiatt visszavonulásra gondoljon. Ezért tisztjeivel a városba ment, hogy részt vegyenek egy számukra rendezett díszebéden. Eközben a Látóképi csárda-Debrecen irányába előrehaladó orosz sereggel a magyar előőrs 10 óra 30 perckor találkozott, s ekkor hangzottak el az első ágyúlövések. Valójában nem csupán 15 000, hanem mintegy 50 000 főnyi orosz fősereg támadott Paskievics vezetésével (melyben kozákok és muzulmánok is voltak); s mely támadás a mieinket igencsak meglepte. Mint ahogy elmondták, a környező kukoricások akadályozták, hogy a magyar csapat - mely 7500 főből állt -, fel tudja mérni az ellenség nagyságát és erejét. (A korabeli térkép e helyen valóban igen nagy összefüggő kukoricatáblát ábrázol.) Az ágyúszót hallva az ebédről a tisztek visszatértek csapataikhoz, s maga Nagysándor József tábornok a térségben levő halomról vezényelte az ütközetet. (Ma emlékoszlop áll ott.) 14 órakor az ellenség a mieink összes állása ellen támadásba indult. Ellenük különösen hősi elszántsággal küzdöttek huszáraink és tüzéreink; ám a többszörös túlerővel szemben a magyar ellenállást sokáig nem lehetett tartani.

Az ellenség háromnapi szabadrablását követően a csatamezőn 112 honvéd és 634 orosz katona holttestét találták meg. Azon napokban a hatalmas hőség miatt - járványveszélytől tartva -, sürgősen intézkedni kellett az elesettek elhantolását illetően. Ők - a városi vezetés döntése értelmében - egy régebbi, úgynevezett "járványtemető" közös sírjába lettek eltemetve, mely temető azóta a "Hősök temetője"-ként maradt meg az emlékezetben. A sír fölé egy "haldokló oroszlán"-t ábrázoló emlékmű került; mögéje pedig 1932-ben mauzóleumot emeltek, melynek homlokzata klinkertégla (vas-oxid tartalmú sav- és fagyálló építőanyag) kialakítású. Ám a tényleges veszteség a honvédek soraiban jóval nagyobb volt. Ezer főre becsülik a fogságba esetteket; és ezer felett lehet azon személyek száma, akik eltűntek, mert valószínű, hogy a további harcot reménytelennek ítélték.

"A történelem bölcselet, mely példákkal tanít" - vallotta Dionüszosz (Kr. e. 40—8). Tény, hogy a debreceni csata a Világos (Erdélyi település Arad közelében. A magyar csapatok 1849. augusztus 13-i fegyverletételének helyszíne.) felé haladó útnak egyik fájdalmas állomása volt; mely úgy a kortársakban, mint a XXI. század emberében akarva-akaratlanul érzékenyen érintő kérdéseket vetett/vethet fel, főleg a felelősség tekintetében. Nemcsak Nagysándor József honvéd tábornok felelősségéről van itt szó, akinek az utasítás értelmében nem lett volna szabad harcba bonyolódnia, mert feladata egészen más jellegű volt (oldal- és hátvédelmi feladat); hanem Görgey Artúr fővezér felelőssége is gyakran felvetődik. Görgey - aki már korábban sem kedvelte a tábornokot -, az ütközet idején a másik két hadtestével Vámospércsen (24—25 km-re) állomásozott. Az ágyúdörgés hangját hallania kellett, azonban mégsem sietett tábornoka megsegítésére. Talán mentségére szolgálhat a mögöttük levő aznapi hosszú, fárasztó gyalogút és a távolság; illetve megérkezésükig egyáltalán eltartott volna-e a csata? Nem utolsósorban pedig kérdésként fogalmazódhat meg bennünk az is: mi lett volna, ha Nagysándor József az utasítás szerint jár el, és az ellenség elől visszavonulva, kiszolgáltatott helyzetbe hozza a védtelenül maradt várost?

Felhasznált irodalom:

A Pallas nagy lexikona (V. kötet, 1893)
Asztalos Miklós és Pethő Sándor: A magyar nemzet története (Lantos Könyvkiadó V. 1933)
Závodszky Géza: Történelem - középiskolák III. (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest)
Dr. Szűcs Ernő: A debreceni csata (Debrecen Újság, 2008. 08. 27.)

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Hank Sándor
Regisztrált:
2015-05-28
Összes értékelés:
1
Időpont: 2015-06-30 12:50:48

válasz Bödön (2015-06-04 08:05:16) üzenetére
Kedves Lszl! Megtisztel soraidat hlsan ksznm.
Szvlyes dvzlettel: Sndor
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2015-06-04 08:05:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sndor! Nagy rdekldssel olvastam ezt a magas sznvonalon megrt, trtnelmi tnyadatokkal megtzdelt rsodat! Kln rdeme a cikknek, hogy a felelssg krdst is felteszi, illetve azt is latolgatja, ki, mit tehetett volna, ki miben hibzott, vagy esetleg nem hibzott. Karakteres kpet ad az akkori esemnyekrl. Biztos vagyok benne, hogy mindenki szvesen fogadna tolladbl hasonl jelleg alkotsokat itt!!! dvzlettel: n

Legutóbb történt

Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Gömbölyű című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Évgyűrűk címmel

Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel

Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Gömbölyű címmel

Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel

Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel

sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023