HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53244

ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2022-12-31 16:54:16

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2015-06-10

Eszembe jutott - Horatiusról

Horatius Noster. Sokáig a magyar nemesség kedvenc költője, az lenne ma is, ha nem törlik el az összes címet és rangot, azzal a vággyal együtt, hogy legalább az erkölcsi nemességre törekedjünk. Az erkölcs szitokszó lett, a nemesség csupán kiméra, és mi maradt Horatiusból? Tudja még valaki, hogy ki az? Fecsegett valamit az arany középszerről, nagyképű szavak az ércnél maradandóbb emlékműről, vagy arról, hogy boldog, aki a közügyektől távol... Ma már nem igazán tudunk latinul, szerencsére Horatiusból nagyon sokan fordítottak, teljes megértéssel és átéléssel; sokan, de többnyire ugyanazokat a verseket. Nem akartuk látni az egész Horatiust, csak a csendes visszahúzódót, aki megelégszik az élet szerény örömeivel, és szép dolgokat mond az elmúlásról.

Ez is Horatius, de - Quintus Horatius Flaccus (Kr.e. 65-27) fiatal korában elkötelezett politikus, sőt katona volt, aki nem az írópult mellett, hanem a harcmezőn kereste a dicsőséget. Választásait sokkal inkább vezették az érzelmek, mint a józan megfontolás; nagy republikánus volt, amíg Octavianus (a későbbi Augustus) meg nem szalasztották Philippinél. Horatius a pajzsát is eldobta, úgy menekült, bár lehet, hogy ezt nem kell szó szerint érteni, mert ugyanakkor két másik görög költőre is hivatkozik, akik pajzs nélkül futottak világgá -- de lehet, hogy csak arról van szó, abban az időben a pajzsok nem készültek értékes anyagokból. Egy darab marhabőr tényleg nem éri meg a fáradságot.

Horatius sürgősen jelentkezett, amint Octavianus meghirdette az amnesztiát. Visszament Rómába, ahol az élete biztonságban volt már, de az apai örökség elúszott, szétosztották a veteránok között. Horatius abba a kellemetlen helyzetben került, hogy munkát kellett keresnie.

Az Athénben, Platón Akadémiáján töltött évek során sokat foglalkozott a görög lírikusokkal, és most adta magát, hogy megpróbálkozzon a verseléssel. Olvastam már olyan véleményt, hogy a szegénység tette költővé Horatiust - vagy mégsem, mert hamar kiderült, hogy csupán a görög versmértékek ismeretéből nem lehet megélni. Szerencsére kapott állást, valami kincstári sóhivatalban, ahol a munkát rá lehetett lőcsölni az írnokokra; ő maga szatírákkal és intő levelekkel próbálkozott - ma is nagyon jó érzés, ha sikerül felpiszkálnunk másokban az alvó lelkiismeretet. Az ifjú költőnek nagy szüksége volt némi jó érzésekre, mert nemsokára bekerül Maecenas elit körébe (Vergilius vezette be, akinek a szava nem volt rossz ajánlólevél), szép lassan pártfogókat, barátokat szerzett az udvarban, sőt magának a császárnak a barátságával is dicsekedhetett. Igaz, hogy ehhez a saját lelkiismeretét, vagyis a republikánus érzelmeit kellett elaltatnia, és persze ehhez kell az a fránya kettős mérce, a magunk és a mások kötelességei közötti dichotómia. Hogy is zavarta volna ez a magyar nemességet, amely szintén az ilyen bölcs és semmitmondó szavakkal tompította az agyát: "A jó rend és a jó szerkezet a mindennapok anyagát is megnemesíti." A jobbágyoknak mindegy volt, olvasni nem tudtak, vagy ha mégis, legföljebb reverendában csinálhattak egy kis karriert.

A császár barátja nem sokat nézhetett tükörbe, mert milyen az már, ha találkozol a hajdani republikánus szemrehányó tekintetével - persze lehet, hogy Suetoniusnak van igaza, aki a fiatal fiúszeretőkkel és a tükrökkel kapcsolatos, sötét pletykákat feljegyezte. Sietek pontosítani, nem a fiúszeretők tartását kifogásolta, hanem azt, hogy Horatius egészen újszerű módon használta a tükröket.

Közben a politikai élettől sem vonult vissza teljesen, Maecenast kísérgette a diplomáciai küldetésein, és Kr.e. 31-ben jelen volt az actiumi csatában is. Világfordító események nem igen találtak utat a költészetébe, és csak mellékesen említette meg, hogy majdnem a tengerbe fulladt.

Maecenas mindenesetre értékelte a szolgálatait, ekkor már megjutalmazta egy kis birtokkal, hogy még a sóhivatalba se kelljen bejárnia, ő pedig boldogan hencegett azzal, hogy milyen kevéssel megelégszik:

"... Hazatérek
Innen, s vár egy tál borsó, rajt' hagyma, lepénnyel,
Csak három szolgám tálal, s kő asztalom is csak
Két poharat, s kimerő csészét hord, ott a mosótál,
Olcsó csak, tálcán szűk korsó - s mindez agyagból."
(Novák József fordítása)

Ennyire jól lehet élni nagy emberek árnyékában - márványasztal, három szolga tölti a bort - mit számítanak a fiatalság eszményei, amikor az idealizmus nem más, mint sült bolondság?

Megütközünk azon, hogy Augustus elvárta, elhunyt barátai után a birtokot ő örökölje, pedig hát ennél nincs természetesebb - ma is az állam teszi rá a kezét a vagyonra, ha az örökhagyónak nem volt se kutyája, se macskája. Horatiusnak csak egy kívánsága volt, temessék Maecenas sírja mellé. Ez a kívánsága teljesült, Meg az emlékoszlop.

"... Érc soha ily erős
nem volt még, se király sírköve ily magas,
el nem rontja falánk záporeső, jeges
észak vad vihara, számtalan éveink
végetlen sora és a rohanó idő."
(Kardos László fordítása)

Ehhez azonban a rohanó időnek volna pár szava.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2015-06-16 17:11:52

szia Laci,
Horatius Cocles egy msik fazon, nem a klt.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2015-06-16 08:39:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Bizony bizony! Br nagyapm, aki csaldi asztalnl gyakran idzgette latinul H. sorait, egyszer egy eset kapcsn gy nyilvnult meg: Horatius Kokles, ez egy kicsit sok lesz! lmny volt megint olvasni tled, Mrta! dvzlettel: n

Legutóbb történt

Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Gömbölyű című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Évgyűrűk címmel

Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel

Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Gömbölyű címmel

Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel

Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel

sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023