HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53244

ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2022-12-31 16:54:16

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2015-07-15

Az udvariasságról

Az udvariasság nem jó és pozitív dolog, hanem kényszerűség. Az a feladata, hogy elviselhetővé tegye az emberi kapcsolatokat. Ez azonban nem változtat a lényegen. Az udvarias ember reggeltől estig hazudik, és még büszke is rá. Nem lehetne kibírni az életet, ha mindenki igazat mondana. Az igazságot kimondani éppen olyan veszélyes, mint amilyen fájdalmas meghallani.

Ezzel persze nem mondtam sokat. Régen megmondta már a világon a legokosabb ember, a köz: Mondj igazat, betörik a fejed. A köz is csak azért meri hirdetni ezt a bölcsességet, mert nincs feje, amit betörjenek. Vagy nagyon sok feje van, nem baj, ha néhányat betörnek. Kész fejetlenség hozzá képest az ezerfejű cézár. A köz mondásait már csak azért is kénytelenek vagyunk eltűrni, mert odatolakszik mindenhová: önség, lekedés, elharc, ösköltség, épfölde, benjárás, éje, lékeny, eledik, mindenben benne van.

Mégis csak kellemesebb, ha udvarias emberrel hoz össze minket a sors! Mondjuk, kinyitja előttünk az ajtót. (Menj csak, legalább téged ütnek le előbb.) Leveszi a kalapját. (Látod, te ecsetféreg, nekem még van hajam. Te meg tök kopasz vagy.) Jó reggelt kíván. (Felesleges, mert úgysem teljesül.) Megkérdezi, hogy szolgál a kedves anyósom egészsége. (Közöd?) És így tovább, egész nap. Tudom, hogy hazudik, ő is tudja, hogy én tudom. A világ legostobább pantomimjét adjuk elő.

Jules Émile Frédéric Massenet (1842-1912) francia zeneszerző híres volt arról, hogy udvarias. A zenéjéből nem sok maradt fenn, az udvariasság még él a kollektív emlékezetben, és ez is valami. Több, mint harminc operát írt, ezek közül kettőt játszanak ma is (Manon és Werther), a balettzenéket, a szimfóniákat és az összes többit elvitte a cica. Pedig igazán nagy tehetségnek indult; már kölyökkorában felvették a párizsi konzervatóriumba. Ez nem az a hely, ahol ócska felvágottakat tartósítanak, csak szólok. Ambroise Thomas uralkodott itt, aki már annyira elavult, hogy azt sem tudjuk róla, udvarias volt-e, vagy sem. Massenet nagyon csodálta, és utánozta is, amennyiben 1867-ben egy egyfelvonásos vígoperával, A nagynénivel jelentkezett. Ez is elavult már, senki sem emlékszik, hányan mentek benne férjhez - a komikum forrása nem véletlenül az, hogy mások kötnek házasságot. A magunké többnyire tragédia.

Massenet szorgalmasan szerezte a zenét, hol innen, hol onnan, és zongoraleckéket adott, mert élni is kell valamiből. Az egyik tanítványa, Ninon, Liszt gazdag patrónusának a lánya volt. A zeneszerző kötelességtudóan beleszeretett, aztán, mivel másként nem tudta lebeszélni arról, hogy abbahagyja a zongorázást, elvette feleségül. Anyagi helyzetük javult egy kissé, de még az 1870-es években, a Mária Magdaléna sikere után is naponta hat zongoraórát kellett tartania. Még szerencse, hogy csak az élete végén keresztezte az útját egy újabb Ninon. (Vagy a tanítványok szülei nem voltak elég gazdagok.)

Massenet életét azonban még a zongoraleckéknél is jobban keserítette Saint-Saens, a nagy rivális. Saint-Saens régebben volt a pályán, és mindannyian tapasztaltuk már, hogy ez mennyit számít, amikor dönteni kell. Nehogy már egy fiatal tacskónak adjuk a kitüntetést, amikor más, üres gomblyukak már sok éve itt tolonganak! A sors úgy hozta, hogy megüresedett egy hely az Institut de France-ban (a franciák híresek arról, hogy milyen frappáns neveket találnak ki az intézményeiknek), és mit ad a nagy Visnu (Visnut említem, mert Massenet egy Lahore királya című operával ért el nagy sikert, amelynek tárgyát állítólag a Mahábháratából vette - zárójel a zárójelben: a Mahábháratában kizárólag muszlim szultánok szerepelnek), szóval, átléptek Saint-Saens-on, és az üres helyet Massenet foglalhatta el. A lahore-i zeneszerző tudta, hogy ebből nagy baj lesz, és udvariasságból küldött a riválisának egy táviratot: Kedves kollégám, az Institut éppen most követett el egy nagy udvariatlanságot! Saint-Saens is volt annyira udvarias, hogy tudta, illik válaszolni. Válaszolt is: Teljesen egyetértek.

Három évvel később Saint-Saenst is beválasztották, de hiába, ők ketten már meg tudták volna ölni egymást egy kanál forró vízben. Mivel ez számos okból nem volt lehetséges, a vérmérsékletüknek megfelelően reagálták le a helyzetet. Saint-Saens epés megjegyzéseket tett, Massenet udvariasan parírozott. Egyszer meg is kérdezték, miért van az, hogy sosem szól vissza, ahogy kellene.

Legyen nyugodt, felelte Massenet, egyikünk sem azt mondja, amit valóban gondol.

Kinek szolgáltatott igazságot az utókor, az udvariasnak vagy az epésnek? Werther vagy Sámson és Delila? Manon vagy Phryné? Az egész 19. század elavult, úgy, ahogy van, elmerült a történelem Mariana-árkában. A régi epések elbújhatnak a mai trollok mögött, és az udvarias lelkek rendületlenül hazudnak tovább - úgy látszik, az emberiséget nem lehet megmenteni.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2009-01-04
Összes értékelés:
8272
Időpont: 2015-08-23 18:45:21


Az udvariassg egyik szerves rsze, az intelligencia. Szksg van r, mert szablyoz. Valahol azt gondolom, ez is teszi, az embert emberr.

Az, hogy jellemben milyen, egy msik megvilgts. Tallkoztam mr notrius hazudozval, aki mind emelett udvarias volt.

A lnyeg taln az, hogy nem minden estben szentrs, amit olvasunk, hallunk. Ki mit tapasztal meg lete sorn. Aztn eldnti. Szerintem nagyon is szksg van az elzkenysgre, udvariassgra.
Alkotó
Regisztrált:
2009-05-05
Összes értékelés:
915
Időpont: 2015-08-12 14:50:59

válasz Finta Kata (2015-08-10 22:08:02) üzenetére
szia Kata,
nem azrt runk, hogy mindenki egyetrtsen mindennel, az nagyon unalmas lenne.
rd meg te is a vlemnyedet, kvncsi vagyok.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12482
Időpont: 2015-08-10 22:08:02

Nem mondhatom, hogy egyetrtek a lert gondolataiddal. Az pedig klnsen nem tetszik, s nem is igaz, hogy "Az udvarias ember reggeltl estig hazudik, s mg bszke is r." Lehet, hogy vannak ilyen emberek, de mindenkire nem lehet rhzni.
Udvariassg nlkl nagyon durva lenne az let, mert nem jelenti azt, hogyha valaki udvarias, akkor hazudik. Az egszen ms. Durva emberekkel pedig egytt lni lehetetlen.
Errl egszen mskppen lehetett volna rni. S ennek igazt nem is lehet lemrni azzal, hogy a hres emberekkel hoztad kapcsolatban. Azok kztt is voltak s vannak is udvarias s nem udvarias emberek.
A befejezst vgkpp nem rtem. A hazug emberektl valban meg kellene menteni az emberisget, csak a hazug nemben nem egyenl az udvarias kulturlt emberekkel.
Nekem ez a vlemnyem.
Szeretettel rtan: Kata
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3372
Időpont: 2015-07-18 12:55:22

gy is lehetek udvarias, hogy ki sem nyitom a szmat... gyhogy nem mindenben rtnk egyet... de abban igen, hogy az emberisget nem lehet megmenteni.. Ellenben az udvariassg sokfle formi nlklzhetetlenek szerintem.

Legutóbb történt

Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Gömbölyű című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Évgyűrűk címmel

Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel

Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Gömbölyű címmel

Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel

Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel

sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023