HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 12 Tagok összesen: 1948 Írás összesen: 52875 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-09-20
HB kalandjai: Havária-takArról a nyárról később úgy nyilatkozott a Hámori Bandi: ez volt életem legszarabb nyara. Egyetértettem vele, a Testvér ezúttal is fején találta a szöget. Együtt csináltuk végig, én is megszenvedtem minden percét, a forró napokat, a túl kevés sört, a túl sok dugást, a naponta ismétlődő haváriákat. Hol a vászon szakadt el, hol az árbóc tetején lévő jumpstag törött le, hol kikötés közben mentünk neki a mólónak. Egyszer vízi-hullát találtunk a nádasban és a rendőrök nyakunkba akarták varrni, hogy mi fojtottuk vízbe. -Vallják be - ordított ránk az őrmester a rocsóból - s akkor megússzák azzal, hogy itt helyben agyonlőjük magukat - vagy ha nem, bejönnek velünk az őrsre, de amit ott kapnak, azt nem teszik zsebre! Azon a nyáron történt, hogy a Hámori Bandi elhatározta, pénzt fog keresni, nyaralókat vitorláztat majd a Belugával. -Mit neked a pénz - mondtam neki - milliókat örököltél az amerikai bácsikád után! -Hát ez az Testvér - válaszolt töprengve. - De hogy csípem fel a nagy stekszet, ha nincs egy árva kanyim se, hogy kiutazzak érte? -S miért pont a Belugával? - kötözködtem tovább. -Ott van neked a Hajnalcsillag. Az mégis csak egy Sharenkreutczer! -Jaj Testvér! - a Testvér majd felrobbant mérgében. -Jaj, hogy te milyen szánalmas tudsz lenni. A Belugán van motor, a Hajnalcsillagon pedig nincs. Csak nem képzeled, hogy motor nélkül időben le tudom bonyolítani a turnusokat, akár fúj, akár nem? A Vigadóban ültünk, a táncparketten vadul rázták a tinik. Mi ketten, én és a Hámori Bandi oldalt foglaltunk helyet egy félreeső asztalnál, hátunk mögül a kicsi nádas irányából kellemes, hűvös szél lengedezett. Már dugni sem volt kedvünk, de viszont annak, hogy csak úgy csajozzon az ember bele a vakvilágba, semmi értelme. A sör volt kevés, az volt a szűk keresztmetszet. Nekem már egy vasam sem volt, a Testvérnek meg ennek a duplája. Hámori Bandi hátradőlt a széken, égszínkék szeme felvillant. Döntött. -Nem élet ez így! Holnap hajnalban indulunk a túlsó partra Testvér! Te viszed a Belugát, én meg a 22-es Sharenkreutzert. Pénzt kell keresni, nincs mese. -Nem fog sikerülni Testvér! -Dehogynem! Csak ne légy kicsinyhitű! Ne feledd a mondást: északon férgek vannak, délen tetvek, de mi vagyunk a legjobbak! Július másodikát jegyezték a naptárak, kellemes, langyos nyári éjszaka volt, és a zenekar azt játszotta éppen, hogy: "...nem szeretsz te mást, s enyém a szíved..." Ettől a perctől kezdve változott rémálommá a nyár. A napok egybefolytak. Reggel lekászálódtunk a Szőlőhegyről a partra. Egy régi, nádtetős présházban volt szállásunk a Testvér nagynénikéjének jóvoltából. A néni lenn lakott a faluban a kerekes-kút mellett. Nagylelkűen odaadta a kulcsot: vigyed Bandikám és legyél jó gyerek. Légy kedves ahhoz a szerény, fiatal kislányhoz, aki ott van. Ő olyan gondnokféle, permetezi a szőlőt, meg kacsol, mikor mire van szükség. Bájos teremtés. Adélnak hívták a nőt, elmúlt harminc és legalább százhúsz kilót nyomott. Hámori Bandi megismerkedett vele, s engem is bíztatott: dugd meg te is Testvér, nem is olyan rossz! Nem dugtam meg, meghagytam ezt az élvezetet a Hámori Bandinak, aki naponta kétszer élt vele: reggel, ébredés után, és este, amikor hazakeveredtünk. Adél főzött ránk, s ez egyszerűbbé tette az életet. A két hajó, a Beluga és a Huszonkettes a móló mellé volt kikötve, elől a cölöpökhöz, hátul horgonyon. Mellettük jobbra egy bödön-hajó állt, hosszan elnyúló testével, s hátra, a nádas felé kihúzott kötelével leszűkítve a kihajózás szögét. A szél állandó jelleggel kelet felől fújt, Tihany irányából mérges zöld hullámok futottak az öbölbe, táncoltatták a hajókat. Ahhoz, hogy Hámori Bandi a mólóhoz férjen és felvehesse az aznapi első turnus utasait, meg kellett kerülnie valahogy a Huszonkettest és a bödön-hajót. Nem volt egyszerű, mihelyst hátul elengedte a hajót, a szél és a hullámzás a cölöpökhöz sodorta, ahonnan a másik két hajón keresztül nem juthatott tovább. A motort a hínár-mező miatt nem lehetett használni. Egész komoly hadművelet volt, míg végre, segítségemmel kikötött a móló mellett. Én a partról húztam egy hosszú kötéllel, ő a horgonykötelet markolta, s tartotta a farát. Puffereket kellett kitenni a hajó oldalára, annyira verte a hullám a kőhöz. Megvártam, amíg elindul. Feldirkelte a baumot, berántotta a motort. Elengedtem az orrkötelet, s ellöktem a Beluga orrát. Átvágott jobbra, néhány horgászbotot elsodort. -Ki ne köss ide még egyszer öcskös, mert baj lesz! -kiabáltak utána a horgászok. Minden nap ilyen volt, szakadatlan küszködés. A mólón vártam, amikor jött befelé a vendégekkel. Sört vittem neki, sült halat, lángost. Megfogtam a kötelet, rácsavartam a bikára. Meghatottan ölelt át. -Hogy te milyen rendes vagy Testvér! Szeretlek Testvér! Megitta a sör felét, nyújtotta a dobozt. -Kérsz te is Testvér? Biztos szomjas vagy! -Nem vagyok szomjas, idd csak meg mind - mondtam. -Ragaszkodom hozzá! -Addig erősködött, míg bele nem kortyoltam. Voltak napok, amikor nem fújt a szél, s a víz hártyaszerűen kifeszült, mint a kiöntött olaj az asztalon. Negyven fok volt árnyékban, de a mólón nem volt árnyék. Ilyenkor is menni kellett, a pénz nagyúr! Segítettem felszerelni a hajót, megvártam, amíg elindultak. A móló kövén tojást lehetett volna sütni, rajtam kívül egy teremtett lélek sem volt kint. Leültem a kikötőbakra, és figyeltem, ahogy a Beluga daráló motorral elhúz, s délnyugat felé fordítja az orrát a tükör-síma, döglött-kék, hulla-zöld vízen. Egyszer, egy ilyen napon késődélután kedvem támadt fürödni. Nagyon meleg volt, folyt rólam a víz. Vendég már nem volt aznapra. -Kimegyek egy fürdő-takra - mondtam a Hámori Bandinak. -Nem jössz velem? -Nem - mondta -elegem van a mai napból. A tököm tele van vele. Felmegyek a házhoz, kajálok valamit, s megdugom Adélt. -Ne menj - kérleltem. -Nem maradok sokáig. Úszom egyet, becsurgok, s majd együtt sétálunk fel a hegyre. Megvacsorázunk, iszunk egy kis borocskát, te lepihensz, én meg dugok Adéllal. Rám nézett, olyan tekintettel, mintha ledöftem volna. Szeme nagy volt, álmélkodó. -Rögtön leköplek Testvér! De azért maradt, láttam délceg, sudár-magas alakját, ahogy visszanéztem. Közel a nádashoz lehorgonyoztam. A könnyű, nyolckilós utazó-horgonyt dobtam le elől, a kötél nem feszült meg, nem volt szél. Megszabadultam a fürdőgatyámtól, s belevetettem magam a vízbe. Lubickoltam a hajó körül, figyeltem a vadkacsákat és a sirályokat. A sirályok irtózatos ribilliót csaptak egy döglött haltetem körül, a vadkacsákat ez hidegen hagyta, unottan úszkáltak kicsit arrébb. Mekkora hülye állat királyok ezek a sirályok -szóltam magamhoz, pont olyanok, mint az emberek, mindenen marakodnak. Mennyivel okosabb állat egy vadkacsa! Ahogy ezt végiggondoltam, két pillanat sem telt el, sötétzöld csíkot láttam közeledni Tihany irányából. A csík tetején fehér hab csillogott. Itt a szél! Felmásztam a fedélzetre. Na végre! Gyerünk, fel a vitorlákkal! A dirk kötelével kezdtem, de már ott is volt. Az élettelen táj, nyüzsgéssel lett tele, tarajos hullámok dobálták a hajót, sivított a kötélzet, repült minden. A vászon ráfeszült a szálingra, nem lehetett tovább húzni, elakadt. Csúszik a horgony, jöttem rá. Azért feszül ki a vitorla. Le kell dobnom a nagyhorgonyt, a kicsi nem tart meg. Kinéztem a nádas felé, hullámzó, susogó zöld tömege alattomosan egyre közelebb jött. Gyorsan a motort - határoztam el. Nincs idő a vitorlával veszkődni! Rángattam, rángattam, nem indult. Persze, mikor ne induljon egy motor? Nyilván, ha baj van. Felkészültem rá, hogy szégyenszemre a nádasban fogok éjszakázni. Van-e vajon takaró a kabinban? - villant át a fejemen. Nem tudtam. A szélső nádszálak már csiklandozták a Beluga ormótlan, ferde tükrét. Ijedtemben még egy hatalmasat rántottam a fogantyún. Felberregett az ismerős hang, a propeller forogni kezdett. Előre rohantam az imbolygó fedélzeten, felcibáltam először a kishorgonyt, aztán a nagyot. A hajó ugrabugrálva haladt a hullámokon. A habzó víz felfröccsent a fedélzetre, végigöntözte a kokpitot, meztelen testemet. Így értem el a mólót. Megkerültem, hogy beálljak a szokott helyemre. Manőver közben a szemem sarkából láttam, hogy az emberek fel és alá futkorásznak, s a szél harsogásán keresztül hangfoszlányok jutottak el esdeklő füleimhez. -A másik oldalra, a másik oldalra! Itt nem tudsz kikötni! Láttam, hogy a bödönhajó orráról egy kötelet vezettek keresztbe az oszlopig, ahol a Beluga állni szokott. Emiatt kiabáltak. De már nem volt visszaút. A motort már leállítottam, taszított maga előtt a hullám, vitt a hátamból érkező szél. Megcéloztam az én cölöpöm mellett lévő szélső cölöpöt, s bevittem a hajót a két cölöp közé! Nagy reccsenés, ahogy beékelődik. A Testvér már derékig áll a vízben az alsó köveken, vaskézzel fogja a korlátot, ordít: -Dobj egy kötelet Testvér! Aznap este, míg Hámori Bandi a tisztaszobában dugott Adéllal, én a teraszon ültem a ház előtt egy kancsó aranyszínű olaszrizling társaságában, s néztem az egyre mélyebb homályban ólom-derengéssel fakuló távoli víztükör rózsaszín, kék, szürke színeit. -És én vajon mikor dugok majd a lánnyal, akit szeretek? - tolult fel bennem részeg-józanon a kérdés. A szemesi lányra gondoltam, aki ül a móló hajlatában a viharágyú vaskos, felfelé meredő csöve mellett, s bebámul bikiniből kibuggyanó mellei közé, elég feszes-e ott? Ha a Hámori Bandi meghallhatta volna, mi sugárzik ki édes, szép lelkemből, biztos ezt mondta volna: -Hogy te milyen szerencsétlen tudsz lenni Testvér! Nem baj, gyere ide, hadd öleljelek meg. Szeretlek Testvér! Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Viszontlátás című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |