ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

Költők és múzsáik - a költő lemond arról, hogy titkai legyenek, kitárulkozik ország-világ előtt - miért is költene, ha nem ezt akarná? Még az eposzok szerzői is többet árulnak el magukról, mint szeretnének Pontosan tudjuk, hogy Petőfi melyik nap mit gondolt, vagy melyik kávéházban rúgott be Ady. De a múzsák többnyire gyanútlanok. Szeretnek vagy kegyetlenek, könnyen adják, vagy még könnyebben veszik vissza, és eszükbe se jut, hogy még sok-sok év múlva is mennyien járják körül a magánéletüket.

Kivéve, ha... mert vannak ám hivatásos múzsák, aki minden híres emberért rajonganak. Dicsekszenek is: ezt a verset hozzám írta - amott én voltam a modell - szegényke, mivé lett volna nélkülem? Filozófusok tépelődései közül zenészek ágyába röppennek, költők karjaiból festők ecsete alá - mint a szépséges Alma Schindler vagy Lou Andreas-Salomé.

Nekünk is van egy hivatalos múzsánk, aki látható élvezettel szédítette magába a tollforgatókat: a fiatal és gyönyörű Ilosvay Krisztina, egy súlyosan beteg hadirokkant, Sárosy András felesége. Hogyan kerültek össze, jótékony homály fedi.

A szépasszony rajongott az irodalomért, és maga is fordított németből. Ez még nem lett volna baj, de az írókért még jobban rajongott, és ne nyugodott, amíg el nem csavarta a fejüket. A szimultán játszmákat szerette, mint egyes sakkozók. Kassán egyszerre vetette ki a hálóját Batsányira és Kazinczyra. Ebben a menetben a daliás Batsányi győzött, de Kazinczy fogott nagyobb tüzet. Össze is veszett a két múzsafi, hivatalosan a Magyar Museum miatt. Az asszony jobban tudta, és csak nevette a nagy irodalmi hadakozást.

Batsányi eltűnt, elveszett Ausztriában, meg is vádolták mindenféle árulással. Kazinczy azonban hazajött a nevezetes 2387 nap után, és "Kriska" kinyújtotta utána a kezét. Végzetesen beleszeretett, el is határozta, megvárja a férj halálát, és akkor elveszi. Nem zavarta, hogy ő már házasember, igaz, akkor sem, amikor Kácsándy Susie volt műsoron, és mindenkivel megbeszélte, hogy őt fogja elvenni, amint lehet. Török Sophie, a feleség, mindig tudott Kazinczy nőügyeiről, de valahogy túltette magát rajtuk, és neki volt igaza.

A szegény Kazinczy erején felül költekezett, kényeztette a szépséget, Bécsből például két agarat hozott neki, és Kriska nem volt hálátlan. Amilyen szép volt, olyan nehéz természetű. Kazinczy kegyetlen őszinteséggel számol be arról, hogy miért ment tönkre a kapcsolatuk. Szép kis jelenetek játszódhattak le a debreceni Sárosy-portán. Kriska összeveszett egy szomszédasszonnyal, Szúnyoghnéval, és sánta kurvának nevezte. Szúnyoghné sem maradt adós, mire Kriska ráparancsolt a kocsisára, csapja meg ostorral. A kocsis nem mert ellenkezni, de csak tessék-lássék ütött, úgy, hogy elhibázza. Erre Szúnyoghné két moslékos edényt adott a szolgálói kezébe, akik le is öntötték a szitkozódót, amikor visszajött.

Kriska özvegyen maradt, de nem lett békésebb a természete. Haragja főként a férj rokonai ellen irányult, akik részt követeltek az örökségből. Mivel őket nem merte, hát a cselédjeiket hajigálta meg téglákkal. Közben egy Kállai nevű szíjgyártó feleségével is összerúgta a port, és mindenki füle hallatára kurvázták egymást. Kazinczy itt még a védelmébe vette, de hogyan? "Sárosyné szerelméről örökre lemondottam... Szép, fiatal, pallérozható asszonyka volt, de fösvénysége és kevélysége valóságos sárkánnyá tevék... Egyszer a másik asszonyt le sánta kurvázta, aki golyvás kurvának csúfolta vissza. Én sokszor nyaltam a szép nyakat, de azon hibát, golyvát nem láttam."

Nem ilyeneket tanultunk az iskolában Kazinczyról.

Kriska érezte, hogy a lovag szerelme ellobbant, de bátran kacérkodott tovább, és "a nyakába vetette magát." Pedig a hivatásos múzsa akkor már megtalálta az újabb múzsafit. 1802-ben, a Nagyváradhoz közeli Félix-fürdőn akadt össze Csokonaival. Csokonai minden volt, csak nem daliás legény, de ő sem tudott ellenállni a szépasszonynak. Kazinczy is ott volt persze, és ezt írta később: "... sajnálom két esztendőm elvesztét, és hogy megnyíltak szemeim, olly gubó rollt (ostoba szerepet) játszottam... Megszűnni valakit szeretni nem vétek: az sem vétek, ha a nyújtott jobb el nem fogadtatik: de bosszúra vetemedni s ollyakat cselekedni, mint a Csokonaival való kocsikázásban cselekedtünk, már az elégséges dolog, aki azt el tudja követni, a Missverständniss-ben (félreértésben) nem kereshet vigasztalást." Röviden, Kriska lelkesen beszélt Batsányiról, és közben Csokonaival enyelgett, teljesen összetörve Kazinczy amúgy is érzékeny szívét.

Csokonai nem írt ilyen visszaemlékezést, de lehet, hogy Kriska ihlette három versét: Eurydicéhez A bátortalan szerelmes; Az éjnek istenihez.

Nem csoda, ha nem mélyült el a barátsága Kazinczyval, és nem Csokonai polgári származása, nem is a népies ízű szavak választása, vagy a diákos humor volt a fő probléma. Az író is csak ember, akkor is, ha a kortárs magyar irodalom vezére és legfőbb kritikusa.

A Csokonai-affér után Kriska eltűnt hivatásos múzsák színpadáról; újabb nagy hal nem akadt fenn a hálójában.