ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

Csend volt, halk nesze csak a teremtésnek,
mely vágyból született,
s a sírás mellé kardot adott a léleknek
aki vérből ébredett -
vérből és burokból bújt ki a tekintet,
s csak keresett, keresett.
Megszülettem - nem tétováztam.
Lehetőségem sem volt rá.
Apámmá s anyámmá lett két lélek.
Szeretni jó, gyűlölni vétek.
Furcsa, egymásba gomolygó füst-köd,
Mi lettem én - a gének játéka,
fentről Isten lököd,
ki idelent valaki ivadéka.
Feladat és kötelesség - áldás és békesség...
Zavaros, kósza lélek gyümölcs,
kinek ítélete maga az élet zavara,
fénynek születése, vagy alkonya...

Ébredés - tudat születése a világ tornácán
sejtelem és várakozás...
Vad, kusza álmok ülepszenek egy lélek-tégelyben,
ahol az értelmet csupán önmaga adhatja,
mert a valóság oly nehezen látható,
mint az üvegfal, miben ébredezik
s vágyakat, hitet, szerelmet lélegzik.
Vagyok - létezem - boldogságot vétkezem.
Állat vagyok - abból lettem én is.
Elvégre mi különbség a biológia rejtélyes
főzelék termékei között?
Talán én - talán te - egy Isten főzött.

Megleltem a sorsom, mert meg kellett lelni,
néha szavakkal gondolatot gépelni,
megfürödve Boldogasszonyunk csókjában,
s egy asszonynak megfelelni.
Harcolva őseim megtalált kardjáért,
az összes dédapám álmáért
őszintén - ha kell - meg is halni.

Sejteknek tudatára ébredt halmaza vagyok,
atomok sokasága,
ki hogy élt, úgy meg is halok....
de erősít a lélek halhatatlansága,
mert én vagyok maga az élet.
Folyamatosság, ösztön, vágyódás és harc.
Kiállás, kalap-emelés és tiszta arc.
Gének és lélek.
Ha nem tudod dolgod a világban,
hát nagyon fog fájni a halál.