HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 11 Tagok összesen: 1948 Írás összesen: 52879 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2015-12-30
HB kalandjai: Bizony mondom nektek...("...amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek" (Máté/25/40) ) A Duna olyan, mint a földi dolgok általában, ott, ahol a lábadat körülöleli piszkosszürke, de ha messze előre nézel a Muszájsziget irányába, egyszerre csak észreveszed, hogy kék a folyó, mint az ég. És ez tényleg így van, az evezősök tanúsíthatják. A Muszájsziget elnevezés egyébként a Hámori Banditól származott, ő mondta egyszer egy lánynak, akit a Ganz-üdülő előtt lévő stégen szedtünk fel: "tudod kislány, milyen sziget az a sziget ott szemben? Á, nem kislány, nem a Szentendrei sziget, kislány, de kis butus vagy te, hanem a Muszájsziget. Tudod, ha valaki oda átjön velünk, annak már muszáj...!" A Muszájszigeten van a Libalegelő, ez egy széles, kopár magas-part, a Lupa után az első valamire való kikötőhely Szentendre fele, ahol megpihenhet az ember, ha csajjal van. Ide már nincs messze a folyón átívelő távvezeték, és a névtelen kissziget, ahol mindennap esik az eső, akkor is, ha éppen nem esik, olyan sűrű ugyanis a fák lombja, hogy nem engedi át a párát, a vízcseppek összegyűlnek a leveleken és lecsöpögnek az ember fejére még a legforróbb nyári napon is, amikor egy szem felhő sincs az égen. Egyszer népes vidám, baráti társasággal evezni indultunk, a Libalegelőre készültünk, belevaló bikinis lányokat vittünk magunkkal. A Főfelügyelet üdülője a Tungsrammal szemben van a budai oldalon, srévizavé félúton a szigetspicc zöld tömbje emelkedik ki a folyóból, emitt a parton, közvetlen mellettünk köt ki a Káposztásmegyer felől átjövő komp, mögöttünk pedig, strázsát állnak a Pénzverde égig érő, karcsú jegenyefái. Az üdülő és a Libalegelő között a távolság 7 folyamkilométer, ami nem egészen másfél órányi evezés, sodrással szemben, egy négy fővel túlterhelt túra-kielboatban. Már kora reggel érződött, hogy meleg lesz aznap, bár a Deregh bácsi, aki szokás szerint lekísért minket a partra és a sólya szélén állva megvárta, hogy rendben elinduljunk, aggodalmas képpel nézett fel a ragyogóan kék égre. Nem vette észre rajtam kívül senki, csak a Hámori Bandi. Alig észrevehetően megvonta izmos vállát, kék szemének villáma átcsapott hozzám: gyerünk Testvér! Ő az első hajóval ment, a Bp X 921-el, én, az én társaságommal a másodikban a 2003-al. Jelt adott, s egyszerre indultunk a sólya elől. Az evezők tolla belekapott a vízbe, s az ismerős zajok: surrogás, csattogás, nyikorgás közepette eltávolodtunk. A vén huszár meg csak állt a parton odagyökerezve, mint az évszázados szilfa, déli irányba nézett, az Északi összekötő-híd irányába és összeráncolt homlokkal az eget leste. Deregh bácsi tudhatott valamit, de ha tudta is, nem kötötte az orrunkra. Mindenesetre, alighogy elértük a Lupa csárdát, s vele szemben a szigetet a mókás, lábakon álló, erkélyes-teraszos kicsi villákkal, borulni kezdett az ég dél felől: komor, vastag, habos szegélyű felhőzet közeledett, melyből időnként egy-egy cikkázó villám vágott ki, s tűzostorával végigverte a vidéket. -Előre Testvér, fel Libalegelőig! - kiáltott át hozzám a Testvér. Egy lomha túra-kajakot előzött, evezője tolla tajtékot vert a sötétbarna, fodrozódó vízen. Belekapaszkodtam én is az evezőkbe, tudtam, a Testvérnek igaza van, a Lupa csárdában nem találunk menedéket a vihar elől, a Lupa csárdát galád kezek porig égették! De a Libalegelőn a Bolondoknál átvészelhetjük - futott át a fejemen, míg húztam. Az innen már csak kettő kilométer. Sok évvel később, akkor már állt az új Lupa csárda, nagyon fájt, hogy a személyzet azt hitte rólunk, mármint rólam és a Hámori Bandiról, hogy mi gyújtottuk fel a régit. Alig akartak kiszolgálni és ez rosszul esett. Majdnem megvert három pincér, csak mi erősebbek voltunk. Alighogy kikötöttünk kövér cseppekben elkezdett esni az eső. Az ég szüntelenül villámlott, a dörgések folyamatos dübörgéssé olvadtak össze. -Gyorsan! - kiáltotta a Testvér! -Fordítsuk fel a hajókat, és a lányok bújjanak alá! Esélye sem volt, hogy a bolondok tanyáját elérjük a sziget közepén, nyakunkon volt a vihar. Fél órán keresztül tartott az égiháború, aztán, ahogy jött, el is ment, kék lett az ég, kisütött a Nap. Igen ám, de metsző, hűvös szelet hagyott maga után, dideregve húztuk össze magunkat a part menti sávban, a hajók mellett. Hámori Bandi ekkor előkotort egy száraz, sötétkék sporttáskát a hajó alól, s beletúrt. Melegítő alsó, felső került elő a belsejéből. Én is észbe kaptam, s én is előkerítettem a hóbelevancomat. Nálam is volt tréning alsó és felső. Eszembe jutott az indulás előtti szóváltás. Azt kérdezte akkor az egyik bikinis lány: "mi a csodát hoztok magatokkal azokban a sportszatyrokban?" S a Hámori Bandi így felelt: meleg ruhát, arra az esetre, ha vihar jönne, s elromolna az idő. A fekete hajú lány nevetett. -De hiszen csak ide megyünk 7 km-re! Én ugyan nem viszek magammal semmi kacatot. Sőt, ami rajtam van, azt is leveszem majd. Most bezzeg reszketsz, mint a miskolci kocsonya, - mondtam magamban kárörvendőn, s felhúztam izmos felsőtestemre a tréning-felsőt. Az alsót rángattam magamra fél-lábon ugrálva egy tócsában, amikor látom ám, hogy a Testvér éppen a másik didergő leányzóra segíti fel a sajátját. -Bújj csak bele szépen! Így ni! Várj, az ujját visszahajtom, mert hosszú neked! -Meg fogsz fagyni - mosolygott vértelen, keskeny, remegő szájszéllel az a lány. Ő szőke volt, és nagyon eredeti, szép, telt keblei voltak. A Hámori Bandi rámosolygott, kihúzta magát. A kék fürdőruha volt rajta, pertlijébe sekli volt befűzve, ami világosan megmutatta, hogy ő bizony profi vitorlás-versenyző, és nem egy kis senki. -Hogy fáznék kislány! Többször voltam én már ilyen, és ehhez hasonló helyzetekben, mint ahogy te életedben azt mondtad, hogy jó napot kívánok! A Testvér még aznap este megdugta a telt keblű leányzót. Legjobb tudomásom szerint csak egyszer dugta meg, ő sosem dugott kétszer ugyanazzal a lánnyal. És, ha most valaki azt gondolná, na persze, a jócselekedettel csak erre ment ki a játék, annak üzenem, nem ismeri ő a Hámori Bandit, neki nem volt szüksége ilyen, s ehhez hasonló cselekre, ha nőhöz akart jutni. Ő pusztán csak jószívű volt, egyszerűen csak nem bírta elnézni, hogy mellette vacog az a lány, míg neki meg ott van a jó meleg tréningruha a tatyójában. Én az enyémmel nem boldogultam, a felsőjét levetette, de a bugyijától nem tudtam megszabadítani. Hát...ilyen az élet, s ilyenek a lányok. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
szigi hsh alkotást töltött fel Nézlek címmel a várólistára gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Keresztek útjaink mentén című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz Pecás alkotást töltött fel Hőség! címmel a várólistára Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A szó című alkotáshoz Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Keresztek útjaink mentén című alkotáshoz Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) közeleg az idő című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel közeleg az idő címmel a várólistára Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A ligetben címmel a várólistára történetmesélő bejegyzést írt a(z) Mini mesék XX. című alkotáshoz történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az órásmester című alkotáshoz mandolinos bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |