KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A Poós Könyvek, mint virtuális kiadó szeretné megköszönni a Napvilág Íróklubnak és a Facebooknak, hogy felületet biztosít szellemi termékeinek és egyéb posztjainak megjelenítéshez. A majom farka és a misszionárius feneke után most egy új regény következik, a címe: Mi kommunista ifjak...

A kiadó előszava:

2016-januárjától új regényt szeretnénk közzétenni Bödöntől, ettől az önhitt, felfuvalkodott hólyagtól, aki azt hiszi magáról, hogy ő szarta a spanyolviaszt, vagyis, hogy ő a legnagyobb internetes író, csak azért, mert több mint 600 írást tett fel a világhálóra, kb. 30 000 oldalon, amelyeket néhány százezren elolvastak illetve lájkoltak. Ha tudná, hogy Kínában egy kisebb városban is több-millióan élnek, nem döngetné a mellét!

Legújabb regénye a magyar rendszerváltásról szól, amelyről még mindig sokan azt tartják, hogy nem rendszerváltás volt, hanem hatalomváltás
A történet egy főhivatalban játszódik nagyjából 1987 és 2005 között. Bödön a szereplők életének alakulásán, gondolkodásuk megváltozásán próbálja bemutatni, mi játszódott le abban az időben, a fejekben. Azt gondoljuk, nem a mi tisztünk megítélni jó könyv-e vagy rossz? Erkölcsösnek biztos nem erkölcsös, de hát ez nem vízválasztó. Az író, ez a Bödön nevű szájhős, mindent elkövet: a könyv lapjai tele vannak a legpocsékabb emberi tulajdonságok felvonultatásával: az önzés, a nagyzolás, a karrierizmus, a gátlástalanság, a köpönyegforgatás, a ronda egoista cinizmus, az erőszak, a színlelés, a lopás, a rendszerszintű hazudozás, a vér a naturális szex, és az erőszak csak úgy csöpög belőle. Ebben a közegben egy tiszta szép szerelem nem él meg, mondjuk mi, s tényleg nem él meg.
Egy szempontból viszont tök érdekes a könyv. Bödön, mint ahogy a majomfarkában már láttuk, megpróbál egy új "internetes" regény-formát létrehozni, amit a rövid fejezetek, a sallangmentes előadás jellemeznek. Úgy gondoljuk, ez a forma megkönnyíti a képernyőn való olvasást, melyet mindenképpen a javára kell írnunk!

A szerző előszava:

Sziasztok, Bödön vagyok, én vagyok a legnagyobb. Most így elöljáróban el kell mondanom valamit.
A Kommunista ifjak ötletét, akár hiszitek, akár nem Thomas Mann Varázshegy című regénye ihlette. Illetve talán nem is maga a regény, hanem Mann megjegyzése arról, hogy a Varázshegy főszereplője maga az idő, ami a legképlékenyebb, legrelatívabb valami a világon, egyszer úgy tűnik, vágtatva száguld, máskor meg, leszállva a gyorsvonatról ólomlábakon kezd cammogni.
E titokban elmerülve, elhatároztam, írok egy könyvet, s ez a könyv az időparadoxon helyett, de annak analógiájára a változást teszi meg főszereplővé! Nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, mondta ie. 500 körül Epheszoszi Hérakleitosz, aki a dialektika első úttörője volt. Panta rhei! Az ő gondolatmenetét követve zárójelben megjegyezhetjük: nem dughatod meg kétszer ugyanazt a nőt se!
Az idő és a változás kapcsolatáról Madách Imre azt mondta az Ember Tragédiájában: nem az idő halad, mi változunk. Nagyon érdekes az is, hogy világította meg e kérdés lényegét Jézus Krisztus, amikor a zsidók arról faggatták, változhat-e a Törvény? Életkorunkkal együtt változunk - mondta a Mester - de attól még ugyanazok az emberek maradunk gyerekként, felnőttként, és halálunk óráján. Lehet, hogy nem teljesen ezekkel a szavakkal, nincs kedvem most elővenni a Szentírást és kiböngészni belőle, végül is nem a szavak, hanem a szavakban megbúvó mondanivaló a fontos.
Nos, akkor hajrá, belevágok. Én magam is kíváncsi leszek arra, mi sül ki belőle!