Szolid eleganciával volt berendezve a főnök szobája. Hatalmas mélybarna íróasztal az ablak felől bronz Lenin szobrocskával a jobb sarokban, elhúzható vörös brokátfüggöny a délután betűző Nap ellen, ízléses, kézzel szőtt, mintás szőnyeg a földön, rolós iratszekrény, két bőrfotel és egy kanapé oldalt a modern, kerek, üveglapos tárgyalóasztal mellett, Kádár kép a falon, fonott szemétkosár, filodendron cserépben, könyvek sokasága a polcokon, Marx, Engels, Lenin összes, és rengeteg kiadvány.
-Új munkatárs - mondta Szilasi. Augusztus 10-én vettük fel főelőadói beosztásba, egyetemet végzett. Csepregi elvtárs ajánlotta a Területi Főosztályról.
-Csepregi, Csepregi...? Arról a Csepregiről van szó?
-Arról, főnök, a Roth elvtárs bizalmasáról.
-Vagy úgy. Azért remélem a Személyzeti Főosztály rendesen lekáderezte? Beszéltél Nemesnével?
-Természetesen. Tiszta a fiú, nincs semmi a múltjában, értem alatta a származását. -Nem volt teljesen tiszta, de ezt Nemesné nem kötötte az osztályvezető orrára.
-Jó! -Farkas elvtárs felállt elsétált az ablakig, kinézett, megigazította a Lenin szobrot az asztal sarkán, majd visszament a tárgyalóasztalhoz, és nyögve belesüppedt a mély fotelbe.
-Mit akar, milyen matematikai módszert, vagy mi a csodát?
-Ez egy elemzés - Szilasi habozott, hogy mondja el a főnöknek, aki ugyan a statisztikai tudományok doktora, de egy súlyozott számtani átlagszámítást se tud leellenőrizni. Zsenánt egy helyzet. Nem akart okosabbnak tűnni Farkas elvtársnál, a főnökénél, az soha nem szül jó vért.
-Regresszió analízis - bökte ki végül. Remélte, hogy a főnök nem fogja tovább forszírozni.
Száz eset közül kilencvenkilencben tényleg nem forszírozta volna, ma azonban az, az egy százalék győzedelmeskedett. Talán, mert olyan rohadt, szar, szemét november eleji, ködös locspocs idő volt odakinn.
-Vagyis?
-A legkisebb négyzetek elve alapján...
-Értem!
Dehogy értette, azt se tudta, eszik-e vagy isszák, de úgy tudta kimondani ezt a szót, hogy "értem", hogy aki hallotta, azt hitte, tényleg érti. A főnök hátradőlt, várt, szemmel láthatóan további magyarázatot akart. Ő volt az Agrárgazdálkodási Főosztály vezetője, neki tudnia kellett, mindenről, ami a főosztályról kikerült. Nem vállalhatta fel annak ódiumát, hogy valaki blamálja a főosztályt.
Túl nagy név vagyok a szakmában - gondolta, egy egész ország ismer.

Szilasi sóhajtott. Maga elé kotort egy papírlapot, előhalászta a golyóstollát, felskiccelt a papírra egy koordináta rendszert egyenlő nagyságú szakaszokkal a vízszintes, és a függőleges tengelyen, s belerajzolt egy szeszélyesen kanyargó, emelkedő tendenciájú görbét. Berajzolta az egyenest is, ami kettészelte a görbét, nagyjából középen. A vízszintes tengelyről függőleges vonalakat húzott felfelé a görbe megfelelő pontjaihoz, majd ide felrajzolta az illeszkedő kicsi négyzeteket. A négyzetek egy része természetszerűleg az egyenes vonal fölé esett, másik része, alá, ahogy a görbe kanyargott.
-Az eltérések nagysága megmutatja milyen mértékű a lineáris függvény illeszkedése - mondta.
-Értem.
-Vagyis választ kapunk arra a kérdésre, hogy a statisztikai tömegjelenségek összefüggéseinek változásai szignifikánsak-e.
-Persze, persze. Elég is ennyi. Engedélyezem. De csak munkaidőn túl foglalkozhat vele ez a...hogy is híják...munkatárs.
-Köszönöm.
Az osztályvezető megkönnyebbülten felállt. Szerette volna valamiképpen segíteni az új fiút, aki fiatalkori önmagára emlékeztette. Vad, hámba törni nem akaró fiatalember volt Szilasi elvtárs egykor, nem is volt akkor még elvtárs, csak egy lázadó kölyök. Most, öregkorára sem lett teljes mértékben az, nem mindenben egyeztek az elvei a többi elvtárséval, de ezt a tényt titokban kellett tartani. Ha itt a Hivatalban valaki megtudná, hogy a lányának az esküvője egy vidéki templomban volt, jó messze Pesttől, óriási botrány kerekedne belőle, egyáltalán nem biztos, hogy ki tudná magyarázni.
Farkas elvtárs is felállt. Fájdalmas arccal lapogatta a derekát.
-Még valami Béla. Lássátok el tennivalóval ezt az embert. Fingassátok meg, hogy még a f.szát is elhagyja. Ne legyen egy percnyi nyugta sem. És ez mellett kőkeményen kérjétek számon tőle a számításokat!
Szilasi kérdőn nézett a főnökre. Minek keménykedni?
-Le kell terhelni az embereket - adta meg a magyarázatot kissé türelmetlenül Farkas elvtárs. -Éjjel nappal kell valami feladat ezeknek. Mentül kevesebbet tudnak agyalni a dolgokon antul jobb nekünk, annál kisebb az esélye, hogy egyszer valami felforgató f.szság jusson az eszükbe.
-Értem főnök, és köszönöm főnök. Megfingatom, ahogy dukál.
-Helyes!
Menni készült, de a főnök még tudni akart valamit.
-Hogy is hívják, mit mondtál?
-Tandem Balu. -Szilasi elvtárs már fogta a kilincset.
-Ja! -Felnevetett. - Ez egy gúnynév, az egyetemről hozta magával. Motorral jár, tudod, s az első nap, amikor megérkezett, nagy lendülettel felfutott a bejárat mellett lévő felhajtóra, ahol nekiütközve a mellvédnek átrepült felette az éppen érkező elnök elvtárs lábához. Felállt, leporolta magát és így szólt: tiszteletem professzor úr. Tóth elvtárs állítólag tanára volt az egyetemen, s ez tényleg így lehetett, mert nevetve azt mondta a srácnak: nocsak, nocsak Tandem Balu, hát megérkezett?
-Szóval az elnök elvtárs személyesen ismeri?
-Úgy tűnik.
-Na jól van akkor, szervusz akkor!