Svéder Rezső, Szilasi elvtárs szobáját kérte el a fejmosáshoz. A főnök készséggel beleegyezett, tisztában volt a súlyos íróasztal, a nehéz függönyök, a süppedő szőnyeg lélektani hatásával. A csoportvezető leült Szilasi íróasztala mögé, Szilasi karosszékébe. Feltette fekete keretes pápaszemét, és résnyire kinyitotta maga mögött az ablakot. Büdi volt benn, testszag, és cigarettafüst, az osztályvezető egyfolytában dohányzott, egyik cigarettáról gyújtott rá a másikra.
A fiúra várni kellett, nem volt a helyén, amikor Villányi Ica érte ment.
-Mindjárt jön - mondta Némethné a kis gépírónőnek. - Csak kiszaladt pisilni. Sok sört iszik esténként. Megnézte az óráját. -Már 14 perce van kinn. Én nem tudom, mi tart ennyi ideig egy pisilésen?
- Küldjétek át a titkárságra legyetek szívesek - mondta nagy tisztelettel Villányi Ica. -Svéder elvtárs kéreti, beszélni akar vele.
Elment, becsukódott mögötte az ajtó.

Mi, pedig, míg Tandem Balura várunk ismerkedjünk meg Svéder Rezsővel.

Kiskúnlacházán született, 46 éves, középmagas, testes, jókora pocakkal, nem dohányzik. A vacsorához többnyire kisfröccsöt iszik, egy deci kadarka, egy deci szódavíz, jobban szereti, mint a sört, négyet-ötöt is betermel zsinórban, főleg ha focimeccs van a TV-ben és Marco van Basten játszik. Haja barna, középhosszú, hátra fésüli, a feje búbján kopaszodik. Nős, három kiskorú gyerek apja: Tilda 12, Bálint 10, Erzsébet 4. Legmagasabb iskolai végzettsége Közgazdasági Technikum, 1962 óta dolgozik a Hivatalban, 1966-ban felveszik a Pártba. Káros szenvedélye nincs, szívesen vesz részt társadalmi munkában, szeret a családjával kirándulgatni, túrázgatni, tervezi, hogy majd egyszer, ha egy kicsit több pénzük lesz, vesznek egy hétvégi telket Pomázon, szép kilátással a Dunára, ahol sátorozhatnak, és egy vászon-borítású portyakajakot.
És íme néhány információ Svéder Rezsőnéről:
Leánykori neve Béles Izabella, született Püspökladány, 1947, szőke, kontyos, középmagas, 82 kg, foglalkozása adminisztrátor, munkahelye: Láng Gépgyár, pártonkívüli, társadalmi megbízatása szakszervezeti bizalmi. Sokat olvas, kedvenc könyve az Aranyember, elalvás előtt magában imádkozni szokott. Titokban templomba járnak, a 10 éves Bálint ministrál, és hittanos, Tilda énekkaros, a beat-miséken énekel és gitározik.

Házaséletük jó ideje halódott. Nagy hasa volt mindkettőjüknek, hagyományos módon nem boldogultak. Svéder ráfeküdt Svédernére, megpróbálta, de túl messze volt.
-Kicsi a szerszámod - mondta az asszony.
-Nem az én szerszámom kicsi, hanem a te hasad nagy! - vágott vissza a férj. Ezen aztán összevesztek, kinek mije kisebb, vagy nagyobb.
Amióta a magazin megvolt új lendületet kaptak.
-Így kéne - mondta Svéderné, az egyik fotóra mutatva. -Próbáljuk ki. Te hanyatt fekszel én meg rádülök.
Kipróbálták, jó volt. Másnap este mást próbáltak. Látták a képeket a szőke lányról és a barna fiúról.
-Mit szólsz hozzá? - kérdezte Svéderné kuncogva.
-Hát nem is tudom - mondta Svéder. -Nem lenne túlzás?
-Miért lenne? Látod, ők is így csinálják!
Kipróbálták, fura volt egy kicsit, de nem volt rossz, bejött.

A magazin hozzásegítette őket szerelmi életük megújulásához. Svéder, Gajdosné fiókjából hozta el. Alkalom szüli a tolvajt, szokták mondani, s ez a csoportvezető esetében szóról szóra igaz volt. Gajdosné éppen kint tartózkodott valahol, Eszteriné és Villányi Ica a gépet verte. Svéder, aki a titkárságon téblábolt arra várva, hogy a főnök kiszóljon érte, gondolt egyet magában és a titkárnők gyöngyének az íróasztalához sétált. Kell nekem néhány A/4-es - mondta magában, nincs mire írnom. Hol is tartja Gajdosné a géppapírokat? Ja, igen, itt. A fiók nem volt kulcsra zárva. Kihúzta, és szeme szája elállt a csodálkozástól. Uram-atyám, s Szentlélek! Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog! Lopva körülnézett, a lányok nem figyeltek rá. Óvatosan kivette a lapot és a zakója alá csúsztatta. Balkarjával odaszorította, ki ne essen.
-Visszajövök később - mondta. -Telefonáljanak rám, ha már szabad a főnök.

Tandem Balu sejtette, hogy most valami letolás jön, bár az okát nem tudta. Mit követtem el megint? -töprengett végighaladva a hosszú folyosón. Utálta a dagadt csoportvezetőt, aki mindenért belekötött. Rossz érzése fokozódott, amikor benyitott Szilasi elvtárs szobájába, Svéder az osztályvezető karszékében ült az íróasztal mögött, szemében gonosz fény villant, megpillantva a fiút.
-Ülj le - mondta kurtán. -Beszédem van veled.
Nem tért egyenesen a tárgyra. A munkájáról kérdezgette, és a számításokról. Tandem Balu elmondta, hogy nagyon lassan halad, az öreg kézi-tekerős szorzógép nem megfelelő erre a munkára.
-Persze, hogy nem haladsz - mondta a csoportvezető. Hivatali időd felét ellógod.
Kis noteszt vett elő, fellapozta.
-Tegnap például fél óra helyett 55 percig ebédeltél. - Várj! -Felemelte e kezét, hogy a fiú mentegetőzésének elejét vegye. -Most én beszélek. Nem voltál a helyeden 9.0-9.20-ig, 10.25-10.55-ig, 11.12-11.30-ig, 12.01-13.55-ig, 14.15-14.28-ig, 14.49-15.15-ig és végül 16.05-16.20-ig. Tudod-e, mi jön ki, ha ezeket összeadom? Megmondom: 2 óra 37 perc. Vagyis majdnem három óra! Ez így nem mehet tovább. Át kell gondolnod, itt akarsz-e dolgozni, vagy sem. Ha nem fel is út, le is út, kereshetsz másik állást magadnak. Eredj oda az ablakoz - mondta egy szuszra - és csukd be! Hideg van most már.
Az ablak Svéder mögött volt, a fiúnak meg kellett volna kerülni az íróasztalt.
-Csukd be te - mondta a főnökének - nem vagyok a kisinasod! Hozzád közelebb van!
Felállt, menni készült. Vajon Némethnétől származnak ezek az információk? Ő méri az időt? Valószínű. Ó, azt a jó k.rva mindenségit!
-Hová mész, még nem végeztem!
-De én igen! -mondta, s otthagyta a csoportvezetőt, mint Szent Pál az oláhokat.