Aki élt ebben a korban, emlékszik, mekkora macerával járt jegyet szerezni egy menő, amerikai sikerfilmre. A Puskin mozi pénztára 10 órakor nyitott, de az emberek már hétkor sorban álltak a Kossuth Lajos utca elegáns üzletei előtt a járdán. Tandem Balu negyed nyolckor késésben volt, ahogy lépteit szaporázva végigsietett a Majakovszkij utcán a Lenin körútig. A Rákóczi úton szerencsésen elkapott egy buszt, s így fél nyolc után néhány perccel már a sorban állók között toporgott a lucskos, nyirkos, havas esővel induló szombat reggelben. 11 óra 11 perckor kezében volt két zsője-jegy középre, a 13. sorba, s agyonázva, hullafáradtan, de fülig érő szájjal szaladt haza a zsákmánnyal. Hétfőn, dél tájban, amikor el tudott szabadulni az íróasztalától, felment a Területi Főosztályra, kereste Székely Hajnalkát, de csak a többieket találta, a lánynak megbeszélése volt Emilnél. Üzenetet hagyott, hívja vissza, ám hiába várta, majdnem eltelt a munkanap, a lány nem jelentkezett.
-Pedig, ha tudná mit szerváltam! - mondta nem kevés belső büszkeséggel. -Nyakamba fog ugrani!

Nem egy hirtelen jött, felelőtlen, át nem gondolt gondolat volt, hogy moziba viszi Hajnalkát, minden jel arra mutatott, hogy jó a lánynál. Visszaemlékezett a kezdetekre, arra az időre, amikor idekerült. Az első perctől kezdve tudta, az igazi férfi megérzi az ilyesmit. Ha véletlenül összetalálkoztak valahol a folyosón, a lépcsőházban, az étkezde előterében, a lány elpirult, lesütötte a szemét, és ezen kívül is ezer apró jel árulkodott arról, hogy érdeklődést mutat iránta. Legutóbb is, mi történt fenn a negyediken? Hátranézett, ahogy egy férfiember megfordul egy csinos lány után, és ugyanabban a pillanatban Hajnalka is hátrafordult, s egy merő tűz lett az arca.
-Hát, ha ez nem azt jelenti, hogy tetszem neki...akkor én egy komplett hülye vagyok! - bizonygatta magának lelkesen.
Négy órakor már tűkön ült. Na, akkor most hív, vagy nem hív? Ólomlábon vánszorogtak a percek, egyre az óráját leste. Felállt.
-Mindjárt jövök - mondta Némethné Arankának.
Alighogy kilépett a szobából, összeütközött a támolygó Dombi elvtárssal. A Dombi név nagyon nagy név volt, valóságos fogalom, ki ne ismerte volna Dombi Tibor elvtársat, a Párt Központi Bizottságának tagját, aki egy sorban ült fenn Kádár Jánossal, Grósz Károllyal, Németh Miklóssal, Pozsgay Imrével, Apró Antallal, Biszku Bélával. Okos, szemüveges feje gyakran tűnt fel a TV képernyőkön a különböző politikai műsorokban. A dolgozók tudni vélték, hogy ez a hivatali, lepusztult Dombi, annak a fenti nagy Dombinak az unokaöccse.
-Hát te ki vagy? -zörrent rá ez a Dombi. Merev részeg volt, délután négyre minden nap elázott. Nagy becsben tartották, külön szobát kapott a Hivatal vezetőségétől, ahol zavartalanul végigpiálhatta, végigszundikálhatta a munkanapot, irodája ugyanazon a folyosón volt, ahol az Agrárgazdálkodási Főosztály irodái.
-Tandem Balu vagyok - mondta a fiú, udvariasan, csak, hogy minél előbb szabaduljon, s el akart slisszolni, de a részeg belekapaszkodott kabátja hajtókájába, nem engedte tovább menni.
-Nem emlékszem rád! A Végrehajtó Bizottság ülésén találkoztunk? Vagy a Pártbizottságon?
Csuklott, lába megroggyant, nekidőlt Tandem Balunak.
-Nem - mondta zavartan. Megpróbált hátra lépni, a részeg dőlt utána. -Új fiú vagyok. Még csak....kérem, engedjen elvtárs, szeretnék tovább menni.
Dombi véreres szemekkel bámult rá. Borostás, züllött képét beletolta a fiú arcába. Lehelete megcsapta Tandem Balu orrát.
-Tudod ki.... vagyok én?!
-Tudom. Persze, hogy tudom, illendő tisztelettel.
-És azt tudod-e, hogy...egyetlen szavamra úgy kivágnak téged innen, mint a macskát szarni,...de ha jókedvemben találsz, hukk, holnapra lu...luxus főosztályvezetőt csinálok belőled?

Szorult helyzetéből Svéder elvtárs mentette ki, éppen jókor jött arra. Rákacsintott Balura, mintha az akarná mondani, nyugi fiú, ne sz.rj be, mert büdös lesz.
-Gyere Jenő - mondta a részeg elvtársnak, itt egy utasítás a Párt Központi Bizottságától, meg kell beszélnünk!
Belekarolt visszavitte a szobájába, Balu meg, szerencsésen megszabadulva felsietett a Területi Főosztályra. Székely Hajnalkát a lépcsőház tetején találta, a lány éppen lefelé indult vaskos dossziéval a hóna alatt.
- Szia Hajna -köszöntötte. -Hozzád jöttem, ma már kerestelek egyszer.
-Tudom - mondta a lány -Mici említette. -Csak hát annyi dolgom volt egész nap, hogy elfeledkeztem róla. Mit akartál mondani?
-Van jegyem csütörtökre az Elfújta a szélre!
-Komolyan? Nem mondod! Hű, ez klassz! Hányat vettél?
-Kettőt - mondta Tandem Balu. -Egyet neked, egyet nekem. Eljössz velem moziba?
A lány arcán az örömöt némi bizonytalanság váltotta fel.
-Hát izé...át kell gondolnom, mi lesz a héten. Nem probléma? Még ma visszaszólok!

Nem szólt azonban, kedd este Balu telefonált rá. Akkor azt mondta, igen, lehet, hogy ráér csütörtökön. Szerdán az étkezdében találkoztak, akkor újra megerősítette: valószínű megyek. Csütörtök reggel fél mondattal nyitva hagyta: megyek, ha nem jön közbe semmi. Délben úgy nyilatkozott, hogy majd meglátja. A munkanap végén viszont a kapuban, kifele menet, amikor Tandem Balu megkérdezte: "hol találkozzunk akkor, neked mi lenne jó?", így szólt: nagyon sajnálom, közbe jött egy családi mizé, s különben is tanulnom kell, jönnek a vizsgák, remélem nem haragszol, add oda a jegyet valamelyik haverodnak.
Végül Meredi Palival nézték meg az Elfújta a szelet, tetszett mindkettőjüknek.
"Köpök rá" -mondta Rhett Butler a film végén, és amikor kijöttek a fényárban úszó Kossuth Lajos utcára, Tandem Balu megismételte magában, Rhett Butler szavait: én is köpök rá, ez a lány még egyszer nem fogja nekem eljátszani a nagyhalált!