Hagyjuk most őket, hadd vigyék el a fát a Hivatal kovácsoltvas főbejáratáig, hadd cigöljék fel nagy keservesen a negyedikre, mi meg addig kukkantsunk be a Pártbizottságra, ahol Tarján Rudolf a Hivatal párttitkára, Nemesné a helyettese, Dorogi elvtárs, Farkas elvtárs, Némethné és Csoknyainé tanácskoznak. Téma a fiatalok karácsonyi ünnepsége.

Némethné és Csoknyainé nem volt tagja a Pártbizottságnak, de a maga nemében fontos elvtárs volt mindkettő, Némethné hangulatjelentései a Személyzeti Főosztályra kerültek, ahol az információkat rávezették a káderlapokra, Csoknyainé pedig, mint a távollévő, Varsóban tárgyaló Roth Emil helyettese KISZ vonalon, a hivatali fiatalság egyik vezetője, feltétlenül hűséges, és megbízható személy, akinek a véleménye mérvadó egy ilyen fontos, fiatalokat érintő kérdésben.
-Napjainkban, a proletárforradalmak győzelmes megvívása után az osztályharc az ideológiák harcaként jelentkezik - mondta Nemesné. -Nem mindegy mit gondolnak a fiatalok a vallási ünnepek kapcsán, amelyek a jobboldali klerikális reakció viperafészkei. Tudjuk, mi van a világban, az imperialistáknak viszket a bőre, lesben állnak határainkon, alig várják, hogy rárohanjanak szocializmust építő szép hazánkra. Dolgozó népünknek nagy súlyt kell fektetni erre a problémára.
-Én is így vélem - bólogatott Tarján nem túl nagy meggyőződéssel - bár, én azt mondom, hogy a karácsony tradicionális családi ünnep, és mint ilyen, nem feltétlenül negatív, és üldözendő jelenség.
-Így van- bólogatott Farkas elvtárs, miközben azzal bíbelődött, hogy kihalásszon egy cigarettát a tárcájából és rágyújtson. -Micsoda kib.szott szar ez a Kossuth, alig érek hozzá, s nesze neked, elgörbül. Egyetértek veled Rudikám!
Az unokái jutottak asz eszébe, az a három édes kislányka hogy várja már a Télapót a szánkóval, a sok finom csokit, az ajándékokat!
-Nem szabad türelmetlennek lenni az emberekkel - vigyorgott sárga fogaival a nékoszos Dorogi, egy laza ősz pali. -Nagy még a hagyományok ereje. A proletárforradalmat győzelemre lehet vinni néhány hét alatt, a nép seggberúgja a hájas, elpuhult burzsoákat és kész, ennyi, de az emberek tudatának megváltoztatásához idő kell. Lenin elvtárs mondta egyszer, hogy ami nem megy elvtársak, azt ne erőltessük.
Nem tette hozzá, amivel akkoriban sokat viccelődtek: "ezt nem is Lenin elvtárs mondta, hanem a felesége, Nagyezsda Krupszkaja asszony, a férjének egy bizonyos alkalommal"

Nemesné, Kamillához, a fiatal KISZ-vezetőhöz fordult. Ásványvíz volt előttük a hosszú, mahagóni-fa hangulatot árasztó tárgyalóasztalon, poharak, kistányérok, ropogtatni való. A terem mennyezetig érő táblás faburkolata elnyelte a kinti világ zaját, és a hűvös, távolságtartó, elegáns interior-élményt nyújtotta, melyben az ember a munkájára tudott koncentrálni. Olyan volt a faburkolatos tárgyalóterem, fő falán a Lenin képpel, mint egy templom, áhítatos csend lengte be.
-Neked Kamilla mi a véleményed?
A fiatal nő ezúttal halványzöld szoknyában és lila pulóverben feszített, ebben a lezser szerelésben még dögösebbnek hatott, a melle csücske majd' szétrobbantotta a puha, lágy anyagot.
-Roth Emil Székely Hajnalkára és Csepregi Jánosra bízta a szervezést - mondta felvetett fejjel, magabiztosan. - Mindketten elkötelezett ifjúkommunisták. Fenyőfaünnepet fognak csinálni, és nem karácsonyt. Ez nagy különbség. Én azt hiszem, nem lesz velük baj.
Nemesné hümmögött. -Ne bízzuk a véletlenre. Megkérhetlek, hogy legyél jelen és tartsd kézben az egészet?
-Természetesen.
A Személyzeti Főosztály vezetője most Némethnére nézett.
-Téged is kérnélek Arankám, hogy menj el erre a szarra, figyelj meg és jegyezz fel mindent, ki mit mond, ki hogy viselkedik. Ki tudja mire lesz jó? Nekünk is takarózni kell valamivel, tudjátok, hogy van ez, elvtársak.
-Ott leszek - válaszolt Némethné röviden. -Bár lenne egyéb dolgom.
Érződött a válaszán, hogy nem túl szívesen, hja egy háziasszonynak az ünnepet megelőző napon más tennivalója is akad, mintsem, hogy felnőtt KISZ-es fiatalokat pesztráljon: bevásárlás, főzés, takarítás, fadíszítés, bejgli-sütés, az ajándékok becsomagolása, megpucolni a halat és a krumplit. Szép család várta otthon, férj, és két gyerek, a 16 éves élsportoló kosárlabdázó lány Piroska, aki a Dózsában játszik, s a 14 éves Erik, a pártfeladat azonban pártfeladat.

Nemesné kézfejével végigsimított a homlokán. Eléggé elgyötört volt az arca. Levette a szemüvegét, s maga elé helyezte az asztalra.
-Kinyitná valaki az ablakot, elvtársak? Rémes milyen migrénem van. Azon kívül valaki fingott is egy jó büdöset.
-Biztos a szeles idő teszi - mondta Tarján Rudolf. Ő volt az, aki bepukizott. Bűnbánóan kinyitotta a háta mögött lévő ablakszárnyakat, friss, fagyos levegő tódult be. -Van egy tablettám, odaadjam, beveszed?
-Köszönettel elfogadom.
A párttitkár vizet töltött az egyik pohárba és odaadta a gyógyszert.
-Mi a szar ez?
-Csak kapd be!
Dorogi néhány perc múlva az ablakhoz ment, a fél-szárnyat visszahajtotta. Kezdett kihűlni a helyiség. Visszasétált az asztalhoz, megállt terpeszben, mint hajóskapitány fenn a hídon. Hordó-hasú, kedélyes, tömör figurája tényleg egy vén, korhely tengerészre hajazott.
-Ismeritek azt a viccet, hogy Kádár és Ceausescu. találkoznak Hruscsov gyomrában? Nem? Na, azt mondja Ceausescu Kádárnak: szegény Jánosom, téged is lenyelt? Nem, mondja Kádár, én alulról küzdöttem fel magam.
Harsogva hahotázott a saját viccén. -Jó, mi?

Érdekes lett volna megfigyelni a reakciókat, ha valaki ott ült volna láthatatlanul a szobában.
Tarján felszabadultan nevetett, Némethné savanyúan mosolygott, Csoknyainé, Kamilla a szája elé kapta a kezét, Farkas elvtárs, szája sarkában a mosoly halvány jelével a fejét csóválta, Nemesné elhárító mozdulatot tett.
-Ez gusztustalan Bandi - jegyezte meg fanyalogva. -Ez az ellenség hangja. Ha nem tudnám ki vagy, mi vagy, esküszöm, feljelentenélek!
Menni készültek. Összeszedték a dolgaikat, jegyzettömböket, golyóstollakat. Kamilla fogta a táskáját és a hóna alá csapta.
Nemesnének, ahogy a kijárat felé topogtak, még volt szava hozzá. Így hangzott:
-Nem szeretném, ha egy rohadt k.rva klerikális karácsonyi dal, ilyesmi, hogy "mennyből az angyal" vagy "pásztorok, pásztorok" elhangzana a fenyőfa-ünnepen. Figyelj oda, jó?
-A Kiskarácsony, nagykarácsony se? Az nem annyira klerikális.
-Az se! Énekeljétek el az Internacionálét, ezzel kezdjetek, majd jöhet egy József Attila vers, mondjuk a Város peremén, vagy az, hogy elvtárs te vagy a vörös segély, testvér segítsd a lebukottakat. Aztán, bánom is én, nyomassatok be magnóról tánczenét, keressetek valami menő szovjet kazettát, legyen buli.
-Értem - mondta Csoknyainé. -Gondoskodom róla, hogy minden eszerint történjen.