ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

Ica korán elment a fenyőfa-buliról, még hat óra sem volt. Távozás előtt elvett a tálcáról egy szalámis szendvicset, megette, ivott rá papírpohárból Pepsi-Colát. A többiek akkor kezdtek táncolni, amikor eljött, félretolták az asztalokat és ráztak a Twist-again-re. Megígérte Margó néninek, aki vacsorával várta, hogy időben hazamegy. Közösen gyújtották meg az apró, de takaros kis fán a gyertyákat és a csillagszórókat, elénekelték a Mennyből az angyalt, a Pásztorok, pásztorokat, és azt, hogy: "Fel nagy örömre, most született". Margó néninek szárnyaló szép hangja volt még öregkorában is, énektanárnő volt hajdanában-danában Kalocsán az apácaképzőben. A dalok után imádkoztak: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, és Üdvözlégy Mária, malaszttal vagy teljes.
Zoknit és fehérneműt kapott a nénitől ő pedig, egy nagyon klassz, modern, több fokozatban állítható ágymelegítőt vett neki spórolt pénzéből. A néni sokat panaszkodott arra, hogy lefekvés után, amikor bebújik a paplan alá, csupa jégcsap a lába, sehogyan se tud felmelegedni.
Margó néni sírt, magához ölelte Icát.
-De kislányom, ez egy vagyonba kerülhetett!
-Dehogyis - tiltakozott Ica. -Egyáltalán nem. Jó lesz? Tudja majd kezelni?
-Ha megmutatod, hogy kell...?
-Látja, ezzel a gombbal kell bekapcsolni, s így kell állítani, hogy erősebb legyen vagy gyengébb. Megmutatom.
Odamentek a konnektorhoz, Ica bedugta a csatlakozót.
-Na, most maga csinálja. Úgy, azzal a gombbal, nagyon jó! Érzi, hogy kezd melegedni?

Rántott halat ettek vacsorára tartármártással, rizzsel és krumpli-salátával, utána pedig, mákos és diós-bejgli volt, meg nagyon finom, pikáns ízű zserbó. A néninek volt egy régi receptje, hogy kell finom zserbót készíteni, a rétegek közzé tett egy kis dióval kevert lekvárt, ez volt a titok -féltékenyen őrizte, még a kis Icának sem árulta el. A receptek egy időrágta, barna bőrkötésű csatos könyvecskébe tintaceruzával voltak beleírva, minden töredezett szélű lapon egy önálló süti-recept. A kiskönyv Margó néni nagymamájáé volt, kora a százötven évet simán verte.
Ica, Margó néni kérésére kihozott a spájzból egy üveg édes Tokaji Szamorodnit, ügyesen kibontotta és töltött a karcsú nyakú poharakba. A néni csak egy kortyot kért, azt is csak a koccintás kedvéért.
-Áldott, békés karácsonyt kívánok neked édes kislányom - pityergett.
-Viszont kívánom magának is Margó néni - felelte a lány, és arra gondolt közben, hogy már nem sok van hátra szegénynek, hamarosan meghal, talán már jövőre és akkor övé lesz a lakás.
-Tudod, drága, mit szeretnék egyszer még? -szepegte a néni. -Még egyszer elmenni az éjféli misére, talán utoljára ebben az életben, de tudom ez hiú ábránd, a lábaim már nem bírják az oda-vissza utat.
-Elviszem magát taxival - mondta Ica, hirtelen jött felbuzdulással.
A néni hitetlenkedve nézett rá.
-Megtennéd kislányom?
-Persze, hogy meg!
-Tényleg? Jaj de jó, de aranyos vagy. Te vagy a legjobb szívű kislány, akit ismerek! Mintha a valódi leánykám volnál, az én drága kis Marim, aki nagyon korán itt hagyott, felment a Jóistenhez. A taxit majd én fizetem - fűzte hozzá józanul, és gyakorlatiasan.
A lány odahajolt hozzá, megcsókolta ráncos, száraz, öreg képét.
-Hogyisne Margó néni kedves! Szó sem lehet róla!

Szenteste karácsonyi dalokat énekeltek a Svéder családnál. Csengetett az angyalka, aki most is, mint mindig Rezső apuka volt az ajtó mögött elbújva, s erre betódultak mindannyian a nagyszobába, elől a gyerekek, mögöttük a felnőttek, Svéderné, a mama, após, anyós, nagynéni, nagybácsi. Körbe álltak és egymás kezét megfogva imádkoztak, majd elkezdődött az ajándékok, bontogatása. Rengeteg dolgot kapott a három gyerek, pulcsit, nadrágot, szánkót, labdát, mesekönyvet, szintetizátort, kisbiciklit, lego-t, csokoládét. Vacsorára náluk rácponty volt, s a szokásos bejgli, és habos-torta. A felnőttek borozgattak, nézték a TV-t, s aztán, amikor eljött az ideje, lementek az éjféli misére.
Hasonló módon ünnepelt a Szilasi család, csakhogy ők halászlével kezdték a vacsorát, Béla nagypapa imádta a halászlevet szegediesen elkészítve erős, piros cseresznyepaprikával.
-Tényleg a Jézuska hozza a karácsonyfát és a játékokat? -kérdezte a kis kíváncsi Zsuzsi, amikor már az ajándékoknál tartottak.
Tényleg - simogatta meg a buksiját a nagyapja.
-Nem az angyalka?
Nagyapó mosolygott. Most mit válaszoljon erre?
-Tudod ez úgy van, hogy a Jézuska küldi az égi játékboltból, s az angyalka hozza el, ő a postás.
Zsuzska hallgatott egy sort, majd újra nekiveselkedett. -De, figyelj Pipike, hogy van ez? A csukott ablakon keresztül hozza be a lakásba?
-Úgy van kicsim.
-Ne mondd! Az üvegen keresztül hogy tudná, akkor betörne az üveg? Nekünk azt mondták az oviban, hogy az üvegen keresztül nem lehet.
Nagypapának már gyöngyözött a homloka, a jóféle szilvapálinka is közre játszott, valószínű.
-A Jézuskának minden lehetséges. Ő mindent megtehet.
-És az angyalka? Neki is minden?
-Hát persze. De most figyelj csak, nézd csak ezt a babát! Ez egy igazi alvós-baba. Ha lefekteted, behunyja a szemét! Próbáld ki, na!

Farkasékhoz, és a Gajdos családhoz viszont nem a Jézuska látogatott el, ők már a modern szellemnek megfelelően Télapót várták, aki nyolc óra után néhány perccel ide és oda rendben meg is érkezett, és feneketlen nagy zsákjában minden jót és finomat hozott kicsiknek, nagyoknak. Farkas Tibor főosztályvezető az este jó részét a nagyszoba bolyhos, sárga szőnyegén töltötte mackónadrágban és házi-papucsban a kislányokkal, építőkockából várat épített nekik, játszott a kisautóval, a kis-villamossal, és a babaházzal, mesét olvasott az új képeskönyvből, aminek az volt a címe, hogy Fanni főzni tanul. Gajdos Tamás és családja körbeállták a fenyőfát és azt énekelték, hogy "Kiskarácsony, nagykarácsony kisült-e már a kalácsom, ha kisült hát ide véle, hadd egyem meg melegébe' " , -náluk ez volt az ünnep csúcspontja
Eszteriék vidékre utaztak a nagyszülőkhöz, Szereda Edit a családjával töltötte a karácsonyestét, Petri Mici egyedül volt az albérletében, bánatában, magányában leitta magát, majd az ágyban, félig öntudatlanul maszturbált egy jóízűt.

Csoknyainé férje, Jenő, 38, Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem, Pártfőiskola, munkahely: Budapesti Közlekedési Vállalat, beosztás: főfelügyelő, párttitkár, társadalmi megbízatása légoltalmi-bizalmi, fess, magas ember, most már a negyvenhez közeledve kicsit testes, Pápára utazott a szüleihez. Úgy lett megbeszélve, hogy másnap reggel egy korai vonattal Kamilla megy majd utána, s együtt töltik az ünnepeket.

Késő este, 10 óra körül, amikor már csak a kemény mag maradt bulizni fenn a negyediken: Csepregi János, Székely Hajnalka, Barna Roland, Tandem Balu, és Csoknyainé, Kamilla azt javasolta, hogy menjenek fel mindannyian hozzá, az ő lakására, s folytassák ott.
Mindannyian beleegyeztek, Csepregi bűntudattal de dacosan, Székely Hajnalka némi habozás és egy veszekedős telefon után, Tandem Balu jól látható örömmel, őt nem várta senki haza, szülei vidékiek voltak, nagynénjénél lakott, de a néni ezen az estén nem őt várta, hanem valaki mást, az új barátját egy oltári nagyf.sz krapekot, aki minden alkalommal, amikor látogatóba jött, leköpte a küszöböt a lépcsőházban. Balu egyszer megkérdezte tőle, miért teszi, s az ipse Edmund Hillary mondását idézve így válaszolt: mert ott van!
Barna Roland kicsit gondolkozott, majd gyors elhatározással eldöntötte a kérdést:
-Rendben van, oké, a feleségem a gyerekekkel már úgy is lementek a nagyszülőkhöz, legfeljebb akkor én meg majd holnap megyek egy reggeli busszal az Engels térről.
Ha sejti, mibe keveredik, lehet, hogy futva menekül, hátra se néz!