Dombi Tibor elvtárs reggel nyolc és délelőtt fél tíz körül volt használható állapotban, ez alatt a másfél óra alatt véralkohol szintje nem haladta meg azon emberét, aki megiszik egy deci pálinkát, két üveg-sört és néhány kevertet. Neki ez a mennyiség meg se kottyant, még szalonspicce se volt tőle, egyenes derékkal tudott járni-kelni, s beszéde is tiszta volt és logikus. Farkas Tibor főosztályvezető ezeket a reggeli, rövid időszakokat használta fel arra, hogy valami apró-cseprő megbízást adjon az elvtársnak. A köztük lévő alá-fölérendeltségi viszonyt nehezen lehetett volna meghatározni, az elvtárs szervezetileg az Agrárgazdálkodási Főosztály kötelékébe tartozott, tehát Farkas keze alá, csakhogy Dombi külön kaszt volt, nem egy tucatember, aki tartozhat magán kívül máshova is. Ha egy példával akarnánk megvilágítani, ő simán megtehette, és meg is tette alkalomadtán, hogy csak úgy felment a másodikra, s az elnöki titkárságon keresztül berongyolt egyenesen az elnök elvtárshoz, hogy megkérdezze: "hogy vagy Dezsőkém, jól aludtál az éjszaka? -képzeld, nekem fáj egy kicsit a fejem, biztos front van."
Az elnök elvtárs ilyenkor hellyel kínálta, kávét hozatott, és udvarias hangon érdeklődött: "hogy vagytok otthon Tibikém, minden rendben? Mi újság a legfelsőbb berkekben, he, he, tudsz valami új hírt?"
Egyszóval felemás egy helyzet volt egy ilyen fontos, nagy embernek munkafeladatot kiadni. Mégis, Farkas elvtárs, titkárnője útján január 9. -én reggel bekérette magához.
Az eljárás a szokott szisztéma szerint zajlott, a főosztályvezető kiszólt Gajdosnénak: Emma kérem, mondják meg nagy tisztelettel Dombi elvtársnak, hogy beszélnünk kellene, várom a szobámba egy kávéra.
Gajdosné továbbította az ukázt Villányi Icának: Ica, menjen valaki Dombi elvtárshoz, és mondja meg neki nagy tisztelettel, hogy a főnök várja.
Icának már nem volt kisinasa, akinek szólhatott, maga ment hát.

-Lenne itt egy rendkívüli pártfeladat -szólt a nagyfőnök a főelvtárshoz, miután elhelyezkedtek a tárgyalóasztalnál Lenin portréja alatt.
-Hallgatlak Tibcsa!
-Rettenetesen fontos. Tudod, az ellenség nem alszik, résen kell lennünk, arra az esetre, ha támadnak. Bármikor ledobhatnak a fejünkre egy hülye, kib.szott atombombát. Az embereknek fel kell készülni az agresszor elleni védelemre.
-Ez tökéletesen így van.
Farkas elvtárs habozott, nehezen akarózott neki belevágni. Csak nem fog megsértődni Dombi ettől a küldönci feladattól? Vagy meg fog sértődni?
Megpróbált időt nyerni.
-Kávét, konyakot?
-Whiskyd nincs?
-De, az is van.
-Akkor azt kérek, ha lehetne.
Farkas elvtárs nyögve felállt a mély bőrfotelből, a párnázott ajtóhoz ment és kiszólt:
-Gajdosné, két kávét kérek és két pohár whískyt. -Súgva tette hozzá: keveset az Isten szerelmére!
Az ablakon, a csipkefüggönyön túl látszott az utca, a sarok. Olyan takony idő volt, hogy még csak kinézni sem volt érdemes, szürke, jellegtelen.
-Szóval tájékoztatni kell az embereket, s ennek érdekében a Hivatali Pártszervezet Végrehajtó Bizottsága ma öt órára Légó tanfolyamot hirdet a nagy-terembe, ami az összes dolgozó számára kötelező, mert nagyon fontos!
Dombi egy-hajtásra megitta az italát, aztán kissé csalódottan bámulta az üres poharat.
-Nagyon fontos! -ismételte gépiesen.
-De most nincs egyetlen emberem se, akire rábízhatnám, hogy adja körbe.
Dombi bólogatott, mint aki érti. -Én körbemegyek és szólok mindenkinek, ha akarod.
Farkas elvtárs szívéről nagy kő esett le.
-Valóban megtennéd?
-Hát persze! Pártfeladat, vagy nem pártfeladat?!

Búcsúzkodtak, átöleltél egymást, lapogatták egymás lapockáját.
-Szervusz kedves Tiborom.
-Isten óvjon kicsi Tibcsikém!
Farkas elvtársnak még valami az eszébe jutott. Nem eresztette el Dombi kezét, fogta és rázta.
-Mondd csak Tibikém, hallottad te már azt a kifejezést, hogy reform-kommunista?
-Hát persze. Vasárnap a családi ebédnél szóba került legutóbb. Jenő mondta éppen a sörnél, nem, azt hiszem, akkor éppen konyakot ittunk, hogy vigyázni kell ezekkel, ébernek kell lenni.
-Mert? Kik ezek?
-F.szok. Senkik, nímandok. Úgy képzeld el, hogy egy maroknyi ugrabugra csoport, akik az hiszik, hogy meg kell reformálni a Pártot, és a Népköztársaság gazdaságirányítási rendszerét. De tudod, a probléma az, hogy annyit ugrálnak, annyit nyüzsögnek, hogy a végén még majd bevadítják a normálisokat is. Beszélni kellene egyszer erről a témáról fenn a Pártbizottságon!
-Beszélni fogunk.
-Na, akkor én most megyek, vár a munka dandárja. Isten áldjon drága Tibike.
-Üdvözlöm Jenő bátyádat, kézcsókom Ilonka néninek.
-Köszönöm, átadom.
Isten áldjon téged is.
-Elsősorban téged kedves kis Tibcsácskám!

Dombi mellkasát feszítette a büszkeség, íme egy igazi, valódi pártfeladat, amit neki kell megoldania. A külpolitikai helyzet bonyolult, a gaz imperialisták bekeményítettek. Lehetséges, hogy a hidegháború átcsap meleg háborúba, miért ne, volt már ilyen a történelemben.
Végigment az Agrárgazdálkodási Főosztály első emeleti folyosóján, benyitott minden irodába.
-Szerbusztok elvtársak! Fontos közlendőm van. A Hivatal Pártbizottságának Központi Végrehajtó Bizottsága ma délután öt órára Légó-foglalkozást hirdet a második emeleti nagyterembe. A megjelenés kötelező. Nem kell besz.rni - tette hozzá az elkerekedő szemek láttán - nem fog sokáig tartani, maximum másfél óra.
-Jaj Istenem, Pistikéért kell mennem az óvodába - mondta Kalocsainé az egyik szobában - nem lehetett volna pár nappal előbb szólni, most mit csináljak?
-Mondd le - vonta meg a vállát Dombi elvtárs. -Ez csak fontosabb talán, nem?
-Mit mondjak le, te hülye - kiabált Kacsóné - a gyereket vagy az óvodát?! Vagy ezt a rohadt k.rva életet!

Egy másik szobában egy másik asszony így szólt: na, ne, ma akartam nagymosást csinálni, máskor már ezen a héten nem érek rá. A láda tele van szennyessel!
-Hát ma nem fogsz mosni elvtársnő -tette helyre egy szigorú pillantás kíséretében Dombi. -Vagy majd mosol, ha hazaérsz, ne akard nekem bemagyarázni, hogy nem vár meg?

A végére maradt Némethnéék szobája. Fél tíz fele járhatott már, kezdett hatni az alkohol, na nem az, amit Farkas elvtársnál, meg még előbb megivott, hanem, amit útközben egy laposüvegből vett magához. Kicsit bizonytalanok voltak a léptei, de elvergődött az irodáig, és bekopogott.
-Szabad -hangzott belülről egy csodálkozó hang, hiszen az irodaajtókon kollegáknak nem volt szokás kopogtatni.
Belépett. -Szabadság elvtársak - mondta és megpróbált megnyerően mosolyogni, ami azonban csak félig-meddig sikerült.
-A' kéne, ha vóna - szellemeskedett Szathmáriné - mi jót hoztál?
Dombi körülnézett, imbolygott. Az ajtónyílás és a páncélszekrény között állt, majdnem Tandem Balu széke mögött. Nem jutott eszébe hirtelen, mit is kell mondani.
-Látom, me...gy a szorgalmas é....pítőmunka!
-Hát, az megy, megyeget, ha olyanja van.
Bár a munka csak részben ment, egyedül Balu dolgozott, megkapta végre a Számítástechnikáról a korreláció és regresszió analízis számsorait, ezeket próbálta éppen egy táblázatba beilleszteni. Szathmáriné balról keresztrejtvényt fejtett, és a kefirjét kanalazgatta, míg Némethné a jobb oldali íróasztalnál a Népszabadságot olvasta, s várta, hogy kifolyjon a kávé.
Dombi elkámpicsorodva ácsorgott az ajtónyílásban teljesen talaj-vesztett ember benyomását keltette.
-Néma gyereknek híg a leve - vigyorgott Szathmáriné epésen, mire Aranka fedő pillantást vetett feléje és alig észrevehetően megcsóválta a fejét.
-Nem a tanfolyam miatt jöttél, Tibor?
-Tanfolyam? -Dombi kétségbeesetten kutatott az emlékezetében. - Mo...mondjátok, nincs egy kis sö ...sörötök? Kéne va...valami fo...folyékony.
Aranka rá se hederített a sörre vonatkozó kérdésre.
-Légó tanfolyam lesz ma este, ezért jöttél, nem?
-De: De, igen p...ersze.
-Mikor lesz?
-Mikor, mikor?
-Ötkor?
-Igen ötkor, persze, hogy ö...tkor.
-Fenn a nagyteremben?
-Fenn, a nagyban, hukk.
Aranka felsóhajtott.
-Na jól van akkor, küldetés kipipálva. Most már visszamehetsz a helyedre. Jenő bácsit üdvözlöm, Ilonka nénit puszilom.
-Kö...kö...köszönöm. Á....átadom.
Némethné Tandem Balura nézett. A fiú igyekezett nem észre venni, mert sejtette, mi következik
-Balu, menjen csak, kísérje vissza a szobájába Dombi elvtársat.
-Én?
-Nem, a radai rosseb!
Ettől a kellemesnek nem ígérkező küldetéstől azonban Svéder elvtárs megmentette Tandem Balut, ő jelent meg ugyanis végszóra az ajtónyílásban.
-Hagyjad - szólt Balunak - úgysem tudnád. -Ember kell ide, nem egy ilyen nyámnyila alak! Na, gyere Tibor, nézzük miből élünk!

Balu összeroskadva ült az íróasztala mögött. Ehhez aztán végképp nincs kedvem - gondolta. Végighallgatni azt a sok marhaságot. Elhatározta, tanácsot kér Arankától, nem lenne-e valami mód arra, hogy kibújjon? Az utóbbi időben taktikát változtatott, nem vitatkozott a nővel különböző dolgokban, inkább ráhagyta, vagy megpróbált tanácsot kérni. Minden embernek van valami gyengéje, Arankának az volt a gyengéje, ha tanácsot kérnek tőle. Egészen el tudott lágyulni. Akitől tanácsot kérnek, az, jelentős, fontos személyiség, -ilyenkor dagadt máskülönben sem túl ványadt mellkasa. A fiú nagyon udvariasan, nagyon óvatosan kezdte.
-Aranka, izé, szeretnék egyet kérdezni.
Kifolyt a kávé, Némethné kétfelé porciózta, magának és Szathmárinénak. Tandem Balu nem kapott, ő sosem kávézott.
-Kérdezzen akár kettőt - mondta derűsen, és cukrot tett a csészékbe.
-Mondja Aranka nem lehetne valahogy megúszni?
A nő leült, kavargatni kezdte a csészében a kávét.
-Mármint a Légó tanfolyamot?
-I...igen!
-Hogy képzeli? Az ilyesmit nem lehet megúszni Balu, ez mindenkire nézve kötelező.
-És, ha mondjuk nekem például KISZ megbízatásom lenne, mondjuk szervezném a hivatali pingpong bajnokságot?
Aranka feltekintett. Egy zöld kardigán volt rajta aznap. Szerette ezt a kardigánt, gyakran viselte. Mekkora fafej ez a gyerek.
-Öt órakor? Munkaidő után? Ne gyerekeskedjen. Hol szervezné, kinek, ha mindenki fenn van a tanfolyamon?
-De akkora nagy marhaság az egész! -robbant ki Baluból. -Tudja Aranka múltkor mit mondott az előadó, hogy mi a teendő, ha ledobják ránk az atombombát?
-Na, mit?
-Azt mondta, hogy az a legfontosabb, hogy ne veszítsük el a nyugalmunkat, borítsunk a fejünkre egy fehér lepedőt a sugárvédelem végett, és szépen, rendben, fegyelmezetten, hogy ne keltsünk pánikot, kezdjünk el kúszni a legközelebbi óvóhely felé!
Szathmáriné félrenyelt és köhögési roham jött rá, Aranka ellenben fensőbbséggel nézett le a fiúra.
-Tudja, mi a maga baja Balu? Hiányzik maga mellől egy rendes kis csaj, aki időnként rendbe teszi, s lefaragja magáról ezeket az extravagáns hülyeségeket. No, majd nyáron jön ide diákmunkára az én kis unokahugicám, Nusika, szép kis keresztény lány, az apja fenn van a Párt Központi Bizottságában, majd összeismertetem magával. Jó lesz?
-Nagyon - mondta Balu - már alig várom!