Azt hittem, megtaláltam végre azt, ki azért szeret:
Aki vagyok s nem, mert neki egy magamfajta kellett.
Azt hittem, álmodtam, hogy ilyen ember létezhet,
S hittem, hogy velem nem játszhat a képzelet.
S nem lehet ily nehéz az élet....

De semmi sem lehet biztos,
Nem lehetsz semmiben bizonyos,
Mert nem tudod, hogy...

Púp vagy a hátamon, te vagy a mindenem,
Nem szállok szabadon, te vagy az életem,
Látni se bírlak, igaz vagy mint, a kincs,
Sírok ha látlak, nálad jobb ember nincs.
Iszom minden szavad, csak érted élek,
Más ember is akad, kivel félre lépek,
Olvasom írt versed, könnyes a boríték,
Idegesítő leveled, ajándéknak pocsék.
Ez nem lehet barátság, lehet-e boldogság?
Szerelmünk mennyország, szerelmünk hazugság,
Nem lehet igaz, nem lehet hamis,
Létezik, létezik, létezik mégis.
Ez egy se veled se nélküled kapcsolat -
Kétes nálunk minden egyes pillanat.
Túl hullámzó nálunk a hangulat,
félreérhető minden mozdulat.
Nem jó veled, nélküled, (Az ember ilyenkor mit tehet?)
Megtart vagy elenged? (Dönteni kell, mert így nem mehet!)

Őrlődök a választások között,
Nem tudhatom, hogy melyik mögött,
Rejtőzött el a jó döntés,
Megőrülök, nem megy egyedül,
Vajon nekünk együtt sikerül?
Meglelni választ és
tovább élni, nagyon remélni,
mert nem kell félni, hogy jól döntünk -
Ám a tét most a szerelmünk!

Púp vagy a hátamon, te vagy a mindenem,
Nem szállok szabadon, te vagy az életem,
Látni se bírlak, igaz vagy mint, a kincs,
Sírok ha látlak, nálad jobb ember nincs.
Iszom minden szavad, csak érted élek,
Más ember is akad, kivel félre lépek,
Olvasom írt versed, könnyes a boríték,
Idegesítő leveled, ajándéknak pocsék.

Idegtépő mindennapok,
Azt sem tudom ki a fene vagyok,
Apró dolgokon kéne változtatni,
Egymás kérését elfogadni.
De neked nem megy, mégis kellesz,
Nem tudom, hogy veled az élet milyen lesz,
Ám veled képzelem, szerelem körös-körül,
Nincs bennem félelem, kerüljön 'mibe kerül.

Púp vagy a hátamon, te vagy a mindenem,
Nem szállok szabadon, te vagy az életem,
Látni se bírlak, igaz vagy mint, a kincs,
Sírok ha látlak, nálad jobb ember nincs.
Iszom minden szavad, csak érted élek,
Más ember is akad, kivel félre lépek,
Olvasom írt versed, könnyes a boríték,
Idegesítő leveled, ajándéknak pocsék.
Ez nem lehet barátság, lehet-e boldogság,
Szerelmünk mennyország, szerelmünk hazugság,
Nem lehet igaz, soha nem lehet hamis,
Létezik, létezik, létezik mégis.
Ez egy se veled se nélküled kapcsolat,
Kétes nálunk minden egyes pillanat.
Túl hullámzó nálunk a hangulat,
És félreérhető minden mozdulat.
Nem jó veled, nélküled, (Az ember ilyenkor mit tehet?)
Megtart vagy elenged? (Dönteni kell, mert így nem mehet!)

Lesz az életben még akadály,
s benne nincs fék, hogy megállj,
Hát én állok ezeknek elébe,
S ennek te vagy az első lépése... (se se se)