HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53244

ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2022-12-31 16:54:16

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: Finta Kata Feltöltés dátuma: 2016-07-07

ELMÚLT IDŐK-PILLANATKÉPEK-Szilánkok 09

Félelmetes korszakban éltünk
Tavaszon és őszi időben félelmetes volt azon az úton végigmenni, amelyen az irodába jártam, főleg amikor egyedül kellett indulnom reggel vagy este, hazafelé. Sötét volt, az utcai lámpák alig adtak némi világosságot. Csak az egyik oldalon álltak házak, a másikon egy emelkedő, erdőrész keretezte az utat. Féltem.
Abban az időben nem volt ritkaság, s tanúja voltam annak, hogy sötét ruhás alakok lefüggönyözött ablakoknál állva hallgatóztak. Baráti társaságban szó esett arról, hogy emberekről híreket gyűjtenek.
Hamar bajba került bárki, ha valaki azt terjesztette róla, hogy "nem híve a rendszernek". Bizonyíték nélkül is ráállítottak valakit, aki megtetézte "bűneit" például azzal, hogy a Szabad Európa híreit hallgatja...
Persze, az sem kellett, hogy igaz legyen, elég volt ahhoz, hogy bevigyék a rendőrségre. Sok embert eltüntettek, egymás közt olyan hírek keringtek, hogy Rákosi így akarja megbosszulni, ártatlan emberek megbüntetésével azt, amit Hitler művelt a zsidókkal (és másokkal). Mert Hitler idején sem csak a zsidókat hurcoltak el a haláltáborokba, hanem cigányokat, betegeket, Rákosi idején pedig kommunistákat, diákokat, papokat s ki tudja, kiket kínoztak és hurcoltak el valahová, ahonnan nagyon kevesen tértek vissza.
De akkor sehogy sem fért a fejembe, hogy Rákosi miért akarta Hitler bűneit ártatlan, olyan emberek által megbosszulni, akik semmiről se tehettek. Sokan abban az időben a borzalmakról nem is tudtunk, például én se, aki mint fiatal, nem foglalkoztam politikával.

Otthon a gyermekemmel - Szirák, 1952
MUNKAHELYEMEN fizetés nélküli szabadságot kaptam, összecsomagoltuk a pici holmiját, nekem is a legszükségesebb holmit, és hazaköltöztem anyámhoz, hogy legalább néhány hónapig én is vele lehessek. Felejthetetlenül boldog hónapok következek. Mindenről gondoskodtak, amire szükségünk lehetett; olyan szeretettel vettek körül bennünket, annyira örültek a csöpp unokának, hogy annál jobbat álmomban sem kívánhattam volna.
Esténként a szobánkban levő nagy asztalra tettem este, ott kicsomagoltam, örültem, hogy legalább akkor körülötte lehetek, örömmel gyönyörködtem a gyarapodásában, minden mozdulatában, gügyögésében. Nagyon mozgékony kisbaba volt, felfoghatatlanul izgett-mozgott, amikor ki volt bontva a ruhákból, a lábai meg nem álltak, örömében kacagott. Apjával együtt ezért örökmozgónak neveztük. Ilyenkor nem tudtam betelni a látványával, becézgettem, beszéltem hozzá.
Esti programunk az volt, hogy fürdés előtt kibontottuk a rugdalózóból, körbeültük az asztalt, úgy gyönyörködtünk a csöppség felszabadult boldogságának. Olyan jólesett neki ez az esti műsor, hogy megállás nélkül rugdalózott, kacagott nekünk. Apukám odahajolt föléje és úgy beszélgetett hozzá, mint egy felnőtthöz.

Két cég egyesült - 1952. Részlet Kisvárosunk c. kisregényemből

VERŐFÉNYES tavaszi nap délelőttjén leszálltam az autóbuszról Balassagyarmat központjában, a Tanácsháza előtt, mivel a városnak akkor még nem volt autóbusz-pályaudvara.
Ahogy leszálltam a járműről, nem tudtam betelni a látvánnyal, ami fogadott. Mindenütt rend, tisztaság, a főút (akkor is Rákóczi út) tele virággal, gondozott ágyásokban, szép rendben sorakozott a sok-sok piros muskátli; az úttest mindkét oldalán rendben nyírt fák nyújtottak árnyat a korai melegben. Az utcák tisztára söpörve, a levegő olyan tiszta, szinte harapni lehetett. Nekem mindez Salgótarján egészségtelen, füstös levegője után óriási különbségnek tetszett, a látvány pedig szinte megbabonázott. Mindjárt otthonosan éreztem magam.

Válaszút - EGYELŐRE nem beszéltem férjemnek a cég ajánlatáról, hogy engem átvesznek ide, a balassagyarmati céghez. Arra gondoltam majd akkor szólok, ha már biztos lesz az áthelyezésem, és kész tények elé állítom. Nekem egyre jobban tetszett a változás. Egyrészt: örökre megszabadulok attól a háztól és Salgótarjántól, másrészt őt is válaszút elé állítom. Döntse el: marad az anyjával, vagy - esetleg ő is idejön, de csak úgy, ha azonnal elhelyezkedik valahol, egy biztos állásban.
Az együtt töltött idő alatt ért bántás, bizonytalanság, a megoldatlan lakáshelyzet miatt már az is eszembe jutott, hogy otthon marad a kedves mamájánál és megszabadulok tőle, mert egyre kevésbé hittem abban, hogy mellette normális életem lesz. Számtalanszor megbántam rossz döntésemet, hogy hagytam magam rábeszélni a velük való összeköltözésre.
Legközelebbi hétvégén, Balassagyarmatról előbb vonattal indultam Nógrádkövesdre, ahol át kellett szállni autóbuszra, ami elvisz Szirákra. Amikor leszálltam a vonatról, körüljártattam szemeimet, autóbuszt keresve, de olyat sehol sem láttam a közelben. Érdeklődésemre felvilágosítottak, ne valami kényelmes autóbuszt, hanem - egy ponyvával letakart nyitott teherautót keressek, amit akkor találóan "fakarusznak" neveztek el az utazni vágyó kedélyes emberek.

A jármű platójára körben fapadokat helyeztek ülés céljára, s akik oly szerencsében részesültek, hogy eme kemény kényelemben részesülhettek, nagyon örültek. Akiknek nem jutott a padon ülőhely, azok meg tántoroghattak egész úton egyik ülő embertől - vagy emberről - a másikra, avagy annak az ölébe. El lehet képzelni, micsoda kényelmet jelentett ilyen jármű-alkalmatosságon utazni, akarom mondani, rázkódni, mivel ennek rugózata egyáltalában nem erre a célra lett megkonstruálva, és az akkori utakról nem is tudom, milyen jelzőket lehetne zengedezni, amelyeken a háború okozta óriási gödrök, meg kiálló kövek még fokozták az utazóközönség utazás alatti gyönyörűségét. Egyszóval úgy rázott, hogy majd' kirázta a lelket belőlünk Nógrádkövesdtől Szirákig. Mégis - elvitt bennünket úti célunkig.

Traktorzúgás, altatódal - AMYUKÁM azt mondta, hogy ilyen mozgékony gyerekkel, mint a kicsi unokája, még nem találkozott, pedig négyünket nevelt föl. Különben jó kisbaba volt, mivel rendesen ellátták, nyugodtan pihent és aludt. Mindig csodálkoztam azon, hogy nem zavarta semmiféle zaj, sem rázkódás. Más kisgyermek fölriad a zajokra, ő pedig mikor kitettük a kertbe levegőzni s amint meghallotta a közeli (kastélyban elhelyezett iskola) traktorainak irgalmatlan dübörgését, mintha altatódal szólna mellette, lehunyta szemeit és békés nyugalommal álomba merült.
Ugyanúgy hatott rá a fakarusz szörnyű rázása, mikor később Balassagyarmatról Szirákra utaztunk vele; akkor is behunyta a szemét, és mélyen aludt, ahol a felnőttek szenvedtek a zajtól és a rázkódástól.

Palóc ligetben - IJAÚ, 1953.
E GYÖNYÖRŰ HELYEN gyakran üldögéltünk, különösen egy használaton kívül, zöldre
festett kerekes kút közelében, amit kis Gyurka annakidején "IJAÚ"-nak nevezett el. Nála ez valami ismeretlent jelenthetett, más tárgyak láttán is ezt a szót használta. Volt ott egy régi szobor, a II. Világháború idején elesett hősök emlékére, körülötte padokkal.
Szép időben ott időztünk. Én kézimunkáztam, félszemmel pedig a gyerek játékát figyeltem.
Egy alkalommal idős hölgy foglalt helyet a közelünkben. Előbb ő is csak nézte a gyerekek játékát, majd később társalogni kezdtünk. Beszédéből kitűnt, hogy intelligens asszony. Megtudtam tőle, hogy Budapestről helyezték át ide, a szociális otthon lakóival együtt. Most a régi Megyeháza épületében alakítottak ki számukra férőhelyeket, ott él. Kedves, barátságos hölgy volt. Én elnéztem, hogy kora ellenére jól tartja magát, haja szépen rendben, látszik, hogy fodrászhoz jár, csinosan öltözködik. Ezt követően többször találkoztam vele ezen a helyen.

Csúnyabácsi - 1957
Telik sz idő. Katica már elmúlt két éves. Nagy sétákat tettünk, amikor csak lehetett, jártunk a Palóc ligetbe általában velünk tartott Annuska, kedves idős barátnőm.
Ballagtunk, babakocsit tolva a városban. Nem tudom miért, de hiába szóltam Gyurikára, nem akart szót fogadni. Mi a Rémet (amitől illett volna félni), "Csúnya bácsinak" hívtuk, de egyáltalában nem féltek tőle. Éppen arra jött egy kéményseprő, én erélyesen rászóltam kisfiamra: ha rosszalkodsz, eladlak ennek a fekete Csúnyabácsinak!
Nos, mit történt?
Elengedte a kezemet, odament a kéményseprőhöz, felnézett rá, megfogta a kezét, és ment vele...
Ennyire félt a rémtől!

Ulinó - Annusta meg Csóka bácsi 1957
ANNUSKA sétálni vitte a gyerekeket, olykor külön Katicát előszeretettel hurcolta magával a Gimnázium-közbe, abba az udvarba, ahol lakott. Idős barátnői nagyon élvezték a kislány csacsogását. Folyton beszélt, aranyos volt.
Érdekesen ejtett ki bizonyos betűket. Én úgy fogalmaztam meg, hogy kicseréli, vagy lehagyja az ékezeteket. Ugyanis az ő betűt például ó-nak ejtette, az ü-t meg u-nak.
Nagy hahota volt az idős hölgyek körében, mikor megkérdezték, hogy hol van anyukád, miért nem jött ő is?
Erre úgy válaszolt, hogy "dolgozik, szó (sző), azért hogy nekem cipót (cipőt) vegyen.
Ha megkérdezték, ki vagy te, azt válaszolta (Annuska tanította rá):
"Ulinó" (értsd: úrinő) vagyok! Ha pedig valaki megkérdezte, hány éves, az volt a válasza:
"Kétésfélés" (két és féléves) vagyok.
Nagyon kedvelte a szép ruhákat, amikor valami újat kapott, azt föltétlenül be kellett mutatni az idős barátnőknek. Ott illegett-billegett előttük. Nagyon szerették őt.
Egy időben az udvarukba valahonnan egy nagy fekete madár (talán varjú) került Sérülés érte, nem tudott repülni, inkább csak jött-ment az udvarban. Az ott lakó idős úr etette, amíg annyira gyógyult, hogy elröpülhetett. Itthon, egyszer kis Katica azt mondta Annuskának:
"Annusta, gyere, menjünk Csóka bácsihoz", ugyanis a madarat Csókának nevezték el, s ha már Csóka, a gazdája is csak Csóka bácsi lehet!

Gyerekek, talált kutya, meg Elekes bácsi 1961
FÜRDŐSZOBA ablakán kiláttunk oda, ahol - az épülettől kicsit távolabb - tüzelőtároló kamrák sorakoztak. A házban több család lakott, elég sok gyerek gyűlt össze az udvaron. Voltak kisebbek, nagyobbak, fiúk és lányok. A tágas helyen együtt jókat játszottak, néha összevesztek. Egyszer egy csapat gyerek egy jól megtermett, németjuhász kóbor kutyával vonult be az udvarba. Szelíd állat volt, biztosan hozzászokott a gyerekekhez, mert játszottak vele, lovagoltak rajta, mindent békésen eltűrt.
Egyszer nagy kutyaugatásra lettem figyelmes. Kinéztem az ablakon. Mit látnak szemeim? Az egyik kamra ajtaja félig nyitva, s ott állt behúzódva Elekes bácsi, kezében baltával hadonászik kifelé. Nem mert kijönni, - de jobban is tette, mert az állat jogosan védte magát a felfegyverzett embertől. Csak ugatott, csaholt, ellenfelét nem engedte kijönni, ezzel is a világ tudtára adta, hogy védekezik.
A gyerekek félkört alkotva figyelték az eseményeket, csodálkoztak, hogy a szelíd állat milyen dühösen viselkedik; némelyikük kárörvendőn kuncogott, mert Elekes bácsi nemegyszer már őket is megkergette.

Nem akart elülni a zaj, ezért kicsit később az ablakból kiszólva, arra kértem a gyerekeket, hívják el onnan a kutyát, hogy kiszabadulhasson Elekes bácsi. Két gyerek elindult, szelíden elterelték az állatot, a fogságból szabadult szomszéd pedig gyorsan otthagyta a csatateret.
Ilyen volt a mi idős szomszédunk. Se a gyerekekkel, sem az állatokkal nem tudott bánni.

Családunkban történt
Velünk és családunkban időnként történnek mulatságok, események. Ezekből nyújtok át egy csokorral.

ASSZONYNÉV. A következő eset velem történt - 1961-ben. Fejtegetésem a leánynév-asszonynév használathoz kapcsolódik. Kórházba kerültem, - nem jegyeztem föl, hogy mivel. Az ágyakhoz jöttek az irodai alkalmazottak egy táska-írógéppel a fölvételt intézni azokhoz, akik állapotuk miatt nem mehettek át az irodába.
Hozzám érve, egy fiatal nő kérdezi tőlem az adataimat. Bemondom a nevemet. X-né F. Katalin. A nő csak néz rám, mintha nem jól hallaná...
- A férje nevét mondja! - szól rám.
Megismétlem.
- A férje keresztnevét, ne a lánynevét! - mondja, most már tagolva, indulatosan!
Mondom neki, hogy az nem az én nevem!
Csodálkozva néz rám... Nem érti...
Elkértem tőle a gépet, és magam beírtam a nevemet.
Láttam rajta, még most sem érti egészen, hogy nem Jánosné, Istvánné, vagy Sándorné vagyok...
Hogy mik történnek?
A következő eset is családunkban történt - 1964 ANYUKA KISBABA? Tízéves kislányom ölében ül a hároméves kisöccse, nagy albumot lapozva magyarázza, kit látnak a fényképeken. Egyik képen nagy fonott karosszékben másfél éves kisbaba képe látható, amint a karfájába kapaszkodva nevet. Lányom megszólal: - Nézed, Attila: a képen ez a kisbaba Anyuci. Kisöccse megdöbbenve néz rá, majd komolyan megkérdezi:
- Hülye vagy? Anyuka nem kisbaba!

FÉRJEM első házasságából való a következő poén 1965
Papája a fürdőszobában éppen zuhanyozik, mikor kislánya, Kriszti rányitja az ajtót. Kezét szájához emeli, döbbent arccal kiszalad, és azt mondja a mamájának:
- Anyu, te nem mondtad nekem, hogy a papa fiú!

MIT JELENT EGY ÉV? 1.) Tizenéves lehettem, amikor Erdélyben élő, idős nagyanyámnál töltöttem az iskolai szünidőt. Meglátogatta őt egy évvel idősebb lánytestvére, akivel annyira egyformák voltak, mintha ikertestvérek lennének. Én is szinte csak a ruhájukról tudtam őket megkülönböztetni.
Valaki a társaságból megkérdezte tőlük, melyikük az idősebb?
Mire az én kedves Nagymamám kihúzta magát, és bejelentette: én egy évvel fiatalabb vagyok nála, ő a nővérem! Mindenki mosolygott a válaszán, biztosan arra gondoltak, hogy mit számít egy év ebben a korban?

2.) 1943. Középiskolába jártam. Osztályfőnökünk a lányoktól egymás után kérdezte az adataikat. Mikor sorra kerültem, kérdezte: Mikor született?
Mondom, hogy X év, december 30.
- Hogy lehet valakinek ilyen születésnapja? - Kérdezi tőlem csodálkozva. Szülei nem várhattak még két napot? Ha fiú lenne, egy évvel hamarabb soroznák be katonának!
Bizony, ennyit jelent két nap vagy egy év!

3.) Arra is rájöttem, hogy bizony néha sokat jelent egy év, amikor én is nyugdíjas korba léptem.
Ugyanis, ha valahol megkérdezik tőlem, hány éves vagyok, az évszám után mindig hozzáfűzöm azt is, hogy én december 30-án leszek X éves!
Ugyanis igazán nem mindegy, hogy ugyanabban az évben valaki, januárban, vagy az év utolsó hónapjának utolsó-előtti napján jön a világra, mert ha például januárban lenne a születésnapom, akkor már egy évvel idősebb lennék!
Ennyit jelent egy év!

Attila
ÁTLAGOSNÁL jóval több gonddal járt legifjabb fiam, nevelése, mintha egészséges lett volna, mivel másfél éves korától rendszeres időközökben klinikai felülvizsgálatokra kellett vinnünk Budapestre.
Azonban aranyos kisgyermek volt. Később a Deák Ferenc utcai óvodába került, ahová korábban a két testvérét vittük: hároméves korában már szobatiszta lett, ugyanúgy időben fölvették oda, mint a többi egészséges gyereket. Az óvodában alig volt vele több baj, mint a többi óvodással, csupán kicsit nagyobb odafigyelést igényelt, amit ezen a helyen megkapott. Szerették őt korábban a bölcsődében, majd az óvodában is. Szerencsére, aranyos óvónéni, Incike csoportjába került, aki rendkívül sokat foglalkozott vele, szerette őt, és mindig maga mellé ültette, ezért nem volt vele semmi különösebb gond.

Attila a háztetőn. HAZAÉRVE az irodából, nem tudtam mire vélni a gyanús csendet, ami fogadott a ház előtt. Katica akkor nem szólt róla, csak jóval később merte elárulni nekem, mi történt akkor.
Vakáció lévén, otthon tartózkodtak a gyerekek, Attilát nővére vitte haza az országhatárhoz közeli nyári táborból, és az udvaron játszottak a közelben lakó többi gyerekkel. Hogy, hogy nem, valaki az épület lapos tetejére nyíló lépcsőházi ajtót nyitva felejtette. Talán dolgoztak odafönt.
Attila eltűnt a gyerekek közül. Katica keresni kezdte. Az egyik gyerek meglátta, hogy fönt, a lapos tetőn sétálgat.
Kati nagyon megijedt. Kérte a gyerekeket, ne kiabáljanak neki, nehogy megijedjen, ő pedig futva sietett föl, a rengeteg lépcsőn. Fölérve, lábujjhegyen közelített hozzá, nem mert megszólalni, már alig pár lépésre voltak a tető szélétől, majd hátulról sikerült elkapnia, talán az utolsó pillanatban. Néhány másodperc, és lezuhanhatott volna. Még most, amikor nekem elmondta, szinte sápadt lett az emlékezéstől. Rémülten hallgattam az elbeszélését.
Rózsahimlő. EGY NYÁRI reggel Attila lázasan ébredt, teste kiütésekkel tele; azonnal orvost hívtam hozzá. A gyerekorvost nem találtam a rendelőjében, s a körzeti orvosunk helyettese jött ki a lakásra, akit eddig csak hallomásból ismertem. Megvizsgálta, megállapította, hogy rózsahimlője van. Bár én is felismertem, mégis szükség volt arra, hogy lássa, ugyanis otthon kellett maradnom vele, nem mehettem dolgozni
.
Beszélgetés közben - mintha velem újdonságot közölne, és nem lennék vele tisztában - kijelentette, hogy a gyerek Down-kóros, ami nem gyógyítható, és csak úgy, mellesleg hozzáfűzte: "az ilyen gyerekek legfeljebb 12 éves korukig élnek!"
Ezt a megállapítását hallva, bennem egy világ omlott össze. Tudtam a betegségéről, hiszen állandóan jártam vele orvosokhoz és rendszeres felülvizsgálatokon vettünk részt Budapesten. Ráadásul minden hozzáférhető irodalmat elolvastam, és érdeklődtem szakemberektől is a rendellenességgel kapcsolatos új fejleményekről, de ilyesmiről nekem nem tett senki említést. Ezért, ezt így, valakinek az arcába vágni - kegyetlenségnek tartottam! Ezt követően félelemmel vártam az idők múlását, és amikor kisfiam elérte a tizenkettedik, és a további éveket, hálát adtam a jó Istennek, hogy nem vált be szomorú kinyilatkoztatása. Azóta is rossz szájízzel gondolok vissza arra az orvosra.
Más esetekben sem tartom helyesnek, akarom mondani: emberségesnek kéretlenül közölni hasonló nyilatkozatokat a betegekkel vagy a hozzátartozókkal.
**
Alvóváros. - MIELŐTT Lombos Márton elnök megbízást kapott az elnöki tisztség betöltésére, Balassagyarmatot nyugodtan lehetett alvóvárosnak nevezni. Neki viszont olyan ötletek pattantak ki az agyából, amilyenekre a város lakói korábban nem is gondoltak.
Ugyanis áttelepítették a megyeszékhelyet Salgótarjánba, amit akkor az ott lakók, főleg párthű emberek előszeretettel "Kismoszkvának" emlegettek. (A rendszerváltás után ezt a jelző már hallani sem szeretik.)

A mi városunk korábbi vezetői pedig szó nélkül tűrték, és nemigen törték magukat azért, hogy Balassagyarmaton is történjék valami. Kényelemből tették-e vagy csak nem mertek ellentmondani a megyei hatalmasságoknak? Ki a megmondhatója? Szinte megbénult az élet a korábbi tisztviselő-, kereskedő-, diák- és iskolavárosban. Nem tettek ellene, nem mertek szót emelni az ellen, hogy az egész megyére kapott központi pénzeket mind Salgótarján fejlődésére költötték.
Ott pedig a szegényes, kis bányatelepülésből - a megye más helységeinek rovására - építették fel az új, mostani városukat.
Mióta Lombos Márton került a város élére, hamarosan megindult Balassagyarmat fejlődése. Felpezsdült az élet. Elnökünk kiváló tárgyalókészséggel, az emberek, az illetékes hatalmasságok megnyerésével szerzett a városnak megbecsülést, és pénzt, hogy végre a letargiából feléledve, új életre keljen.

A nagy árvíz. - A VÁROSNAK óriási gondot jelentett, hogy a hirtelen tavaszi hóolvadás- és nagyobb esőzések következtében az Ipoly-part felőli területet árvíz fenyegette. A tavaszi árvizek idején az Ipoly szinte menetrendszerűen kilépett medréből, elárasztotta a part-menti utcákat, és az Óvárost. A folyóparton sorakozó épületek pincéit, udvarát megtöltötte a piszkos áradat, s hiábavalónak bizonyult az ún. "nyúlgátakkal" való védekezés.
1966-ban azonban olyan, még az eddigieknél is nagyobb pusztító áradás zúdult a városra, már nemcsak a part menti utcákat öntötte el, hanem feljött egészen a Révész Gábor utcáig, ahol az akkori bank épületének falát nyaldosta a szennyes víz. Mi akkor a Rákóczi út 41-ben laktunk, és az ablakból néztük a hatalmas folyó káros hatását, mivel az ár már majdnem elérte a főutcát. Megteltek pincék, a part-menti, mélyebben fekvő utcák házaiba beszivárgott az áradat, óriási károkat okozva az ott élőknek.
Fantasztikus embert ismerem meg az új főnökünkben.
Amint csökkent a víz mennyisége, elnökünk a legmagasabb fórumokon tett lépéseket annak érdekében, hogy szabályozzák az Ipoly folyót. Nagy erőfeszítések árán sikerült megnyernie az illetékes hatóságokat, és megkezdődtek a munkálatok a várost elkerülő részén a folyó medrének eltérítésére. Ezzel a város bizonyos területet nyert, amit aztán a nemzetközi tárgyalásokat követően máshol kárpótoltak, lévén az Ipoly határfolyó. Ezzel egy időben kezdődött meg a közös csehszlovák-magyar határállomás, valamint egy új, korszerű Ipoly-híd építése.
Attól az időtől kezdve a város megszabadult a fenyegető árvizektől.
*.*.*

Még egy, az utolsó részlet van hátra, az rövidebb lesz

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12482
Időpont: 2016-07-28 15:59:53

válasz T. Pandur Judit (2016-07-22 23:38:11) üzenetére
Kedves Judit!
Nagyon jl ltod: valban szilnkokra trt sok emberi let, soha nem lehetett mr olyan, mint a hbor eltt. Nlam, s csaldom tagjainak lete egszen msknt zajlott, mint amikor fiatalon elkpzeltk.
Ezrt borzaszt a hbor, mert az emberek szmra a nehz sorsot produklja. n is, a mvszeti gon szerettem volna tanulni, majd az letemet lelni, de a hbor miatt msfl lktt a sorsom. Igaz, ott is meglltam a helyem, s panaszkodsra sosem szorultam. Megoldottam, amit sorsom kijellt nekem.
Ksznm, hogy itt jrtl.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12482
Időpont: 2016-07-28 15:51:20

válasz Rozán Eszter (2016-07-18 08:47:00) üzenetére
Kedves Esztike!
Ksznettel olvastam soraid.rlk, ha rdekldssel olvasod rsaimat. Mr csak egy rszlet van htra, azt mg ma szeretnm fltenni.
Az itt elhangzottak azok letemben trtntek rvid vzlatai. Hosszabb pldnyokban is megvannak.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12482
Időpont: 2016-07-28 15:47:44

válasz hova (2016-07-17 22:43:28) üzenetére
Kedves Valika!
Kedves szavaid mlyen rintettek. Azok a rgi idk is, mr rgen elmltak. n nyugodtan elmondhatom, amit tltem, azrt szgyenkeznem nem kell, ha nehezen is, de mindig megoldottam az elttem ll feladatokat, mindig igyekeztem ahol lehetett, a legjobbat adni csaldom krben s a munks veim alatt is. Ksznm, hogy olvastad.
Szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12482
Időpont: 2016-07-28 15:41:55

válasz Ylen Morisot (2016-07-14 22:01:22) üzenetére
Kedves Ilen!
Igen, nem lehet elfeledni, ami velnk trtnt, fleg, ha azokat sorrendben mindig paprra rtam.
Amikor nha kezembe kerlnek a rgmlt idk szp vagy nehz emlkei, most is szvesen olvasom, s annak rlk, hogy gondokkal telt napokat is mosolyogva tudtam tlni.
Ksznm, hogy olvastad
szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12482
Időpont: 2016-07-28 15:37:46

válasz oroszlán (2016-07-11 12:20:07) üzenetére
Tudod, kedves Ica, annyi mindent, amit n s nagyon sokan msok tltnk az elmlt szzadban, nem is lehetett volna sokszor tllni, annyi minden felmerlt, amit nem volt knny tlni. Ilyenkor legjobb, hogy mg a nehz idk ellenre is el kell venni a humort, mert a gondokat csak azzal lehet zhidalni.
Ksznm, hogy itt jrtl nlam
szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12482
Időpont: 2016-07-28 15:33:36

válasz efmatild (2016-07-10 15:58:34) üzenetére
Kedves Matild!
rmmel olvastam soraid, kedvesen tudsz rni az olvasottakrl. Akrmilyen az let, ami megtrtnt, s az akr szp volt, akr gondokkal jr, megvltoztatni nem lehet. letemben taln az volt a szerencsm, hogy des j apm termszett rklve, mindig optimista lehettem.
Ksznm, hogy jra olvastad soraimat.
szeretettel: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12482
Időpont: 2016-07-28 15:29:41

válasz Kőműves Ida (2016-07-09 09:54:57) üzenetére
Drga Ida!
Ksznettel olvastam soraidat. Mr az is megszpti a gondolataimat, amit Te kirzel bellk. Nagyon sok mindent tltem n a 20. szzadban, de szintn ki kell jelentenem, hogy a huszonegyedik sokkal nehezebb volt, mint az elbbi. Ez a RK lete: visszafel haladni...
rlk, ha tetszett az rson: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2016-07-22 23:38:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

A rgi trtnetek kikopnak a kollektv emlkezetbl, s eltnnek rkre. Szeretem olvasni ezeket a szilnkokat, tredezett szerkezete ellenre teljes kpet adnak ki vgl egy olyan korrl amikor valban szilnkokra trt sok emberi let, soha nem lehetett mr olyan, mint a hbor eltt.

Judit
Szenior tag
Rozán Eszter
Regisztrált:
2006-11-14
Összes értékelés:
7468
Időpont: 2016-07-18 08:47:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!

Tovbbra is rdekldssel olvasom visszaemlkezseidet, melyek sorn egy kzdelmekkel teli, rz ember lett ismerem meg.

Szeretettel: Eszti
Alkotó
hova
Regisztrált:
2009-02-25
Összes értékelés:
2843
Időpont: 2016-07-17 22:43:28

Kedves Kata!
rsoddal megint kiss beljebb engedtl a hzadba, nem engeded, hogy csak gy az elszobban lldogljak. szintn vall minden sorod, arrl az idrl, arrl az esemnyrl, arrl az rzsrl, amit ppen akkor tltl. n meg gy ismerlek meg egyre jobban. Megismerek egy mindenfle tren pldamutat embert. EMBERT, gy nagybetkkel, akire rdemes odafigyelni, akire rdemes felnzni.Ksznm, hogy olvashatok tled, hogy ismerhetlek.
Szeretettel lellek:Vali
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1813
Időpont: 2016-07-14 22:01:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Hihetetlenl tiszta lelklettel tudsz rni az letedrl. Nagyon szeretem olvasni.
Ksznm ezt az lmnyt!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8797
Időpont: 2016-07-11 12:20:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Figyelemmel, rdekldve olvasom igaz trtneteidet kedves Kata.
Gratullok annak megrshoz, blcsessgedhez, helytllsodhoz, ami nem lehetett knny abban a nehz idkben. rlk, hogy a humorod sem hagyott cserben.

Szeretettel: Ica
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
550
Időpont: 2016-07-10 15:58:34

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Szmomra lmny olvasni trtnet "csokrodat"! Nagyon tetszenek gyerekeiddel, csaldod tagjaival trtnt humoros esemnyek. Ugyanakkor felnzek Rd, mert a szomor esemnyek utn is egy optimista gondolkods ember maradtl.
Sok szeretettel: Matild
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
7108
Időpont: 2016-07-09 09:54:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drga Kata!

Nagyon szeretem ezeket a beszmolkat olvasgatni. A hbor alaposan felforgatta a csald lett, azutn minden a rgi mederben folytatdik. Az tvenes, hatvanas vek mr szemltomst nyugalmasabbak, a nagy szegnysg ellenre is. s ekkor mr a sajt csaldod lete kerl eltrbe, a gyerekek, a gyerekek nevelse...
Szp ez az emlkezsed, s j elmerlni benne. Ksznm.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12482
Időpont: 2016-07-07 19:23:45

Kedves Sailor!
Ha ez befejezdik, akkor is olvashatsz tlem, mert van mg bven amit fltehetek.
Ksznm az rdekldsed s rlk, hogy szereted az igaz trtneteimet.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9522
Időpont: 2016-07-07 19:01:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
" Mg egy, az utols rszlet van htra, az rvidebb lesz"
Pedig mg sokat szeretnk tlseidrlhallani!

Szeretettel:sailor

Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9522
Időpont: 2016-07-07 18:56:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kata!
Megint egy lap az letedbl!
Nem csak lap,lapok ezrei!
Hihetetlen lesggel,tisztn,elfogultsg nlkl rod le
az esemnyeket!
A httrben mindig ott a remny is
OLYAN IDKBEN!
Nem lehet nhny sorban kifejezni,mennyire tisztelem
a btorsgodat s azt,hogy az akkori krlmnyek
ellenre is EMBER maradtl!
Idzhetnm minden sorodat!

Legutóbb történt

Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Gömbölyű című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Évgyűrűk címmel

Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel

Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Gömbölyű címmel

Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel

Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel

sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023