HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51427

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: IbliszFeltöltés dátuma: 2016-09-09

Profán szentség

A bárban a csendet valami régi, elnyúzott blues zene törte meg, de az is csak annyira, hogy ne legyen hallható a légy koppanása újra és újra a koszos ablakon. A légy kitartó volt, ő menekülni kívánt ebből a porfészekből, nem úgy, mint a pultos lány, aki arcán melankolikus mosollyal törölgette a port a polcon levő üvegekről. Elmerült az emlékeiben, próbálta felidézni a szépeket, de lemondással vette tudomásul, azokból kevés van, hogy kitartsanak a munka végéig, italos üveg viszont sok.
Már lassan az utolsó emléknél járt, amire még rá lehetett fogni, hogy szép, mikor hatalmas reccsenés szakította félbe a lány utazását a múltba. Az ajtó vágódott ki, és belépett egy alak, nyomában a hideggel, ami rögtön bejárta a helyiséget. A lány összerezdült a hangos reccsenésre, erőtlen kezéből elszabadult a vodkás üveg, ami teremtésének célját meghiúsítva kiengedte tartalmát a koszos padlóra. Egyhangúan vette tudomásul ezt is. Nem baj, majd a padló beissza, ahogyan tette mindig az elmúlt évek folyamán. A légy sebességet és irányt váltott, ahogy észrevett egy újabb lehetőséget a menekülésre, de célját mielőtt elérhette volna, az ajtó visszacsukódott. Itt ragadt.
A férfi nem vette észre, hogy ezzel a mozdulatával egy újabb életet sikerült zsákutcába juttatnia, és lassan elindult a pult felé. Arcára a múlt mélyen belekarcolta a saját redőit, kiemelve ezzel a jéghideg kék szemét. Ránézett a lányra, majd halkan kávét kért, erőset, majd azt megszerezve, elindult a bár másik felébe az ablaknál levő asztalhoz. Egy pillanatra megállt a szék előtt, tekintetét végigfuttatta a helyiségen. A szomszédasztalnál valami idegen lények kártyáztak a Sátánnal, az asztalokról éhesen tátogtak feléje a dísznek odahelyezett húsevő növények, az apostolok meg a másik sarokban éppen örömüket lelték néhány kivénült örömlányban.
Megkönnyebbült, úgy érezte itthon van. Leült az ablakkal szemben, kortyolt a kávéból, miközben agyában vadul cikáztak különböző agresszív, buja gondolatok a tudatmódosító szerek hatására vagy a gomba, amiről azt hitte ízletes csiperke, de kiderült, hogy csak egy hétköznapi mérges galóca, ami elbódította józan elméjét. Figyelmét hirtelen felkeltette egy apró kis nesz, melyet a légy okozott az ablaküvegen, ahogyan egyre kétségbeesetten próbált menekülni. Az este első őszinte mosolya futott végig a férfi arcán, majd komótos mozdulattal a kávéscsésze alátétje után nyúlt, és hirtelen mozdulattal felnyomta a legyet a koszos ablakra. A légy egy roppanással feladta terveit, apró foltot hagyva az ablakra ráterülő ködre. Ő már szabad.
A ködtenger mélyéről lassan körvonalazódott ki egy meggyötört alak, kezéről vér csepegett, szemeiben végtelen szomorúság és gyűlölet. A bár felé tartott, egyenesen a pokol legmélyebb bugyraiból. A férfi hosszan nézte, ahogy az alak egyre közeledett, a vére meg követte lépteit, csíkot hagyva maga után. Talán a kaszás is értem jön, én is a légy sorsára jutok, futott át reménykedve az agyán, majd a szemei lassan kerekedni kezdtek, a lelkét meg remény töltötte el.
Jézus közeledett a bárhoz, talán egy privát látogatásra hozzá vagy a pultos lányhoz. Vagy talán Jézus egymaga a kaszás is? Gyors mozdulattal hörpintette ki a maradék kávéját, hiszen Krisztus urunk ide vagy oda, de a kávé nem maradhat, majd még a széket is felborítva rohant üdvözölni megváltóját. Jézus arcán hatalmas meglepetés tükröződött vissza, pillogott is néhányat, amilyen szépen csak tudott, hiszen nem számított ilyen szeretetteljes fogadtatásra kétezer-tizennégy év után, mióta megváltotta az emberiséget ezen a bolygón.
A jéghideg tekintet a férfi arcán eltűnt, hirtelen helyére a remény, Jézus iránti empátia költözött, aki éppolyan reménytelen megviselt volt, mint ő maga néhány perccel ezelőtt. Lábai megroggyantak a lelke súlya alatt, amely megtelt szeretettel, erős késztetést adva, hogy térdre ereszkedjen megváltója előtt. Szeretni akart, de nagyon szeretni és hinni, hogy őt is szeretik, és ki lenne erre a legjobb személy, ha nem maga a megváltó?
Megnyílt a szíve, lelke megnyílt, végre a szája is kimondta mindazt, ami marcangolta az elméjét. Hirtelen tanult a hibáiból, ennek is hangot adott és szeretett végtelenül, őszintén. Boldognak érezte magát, ahogyan megtanulta, milyen jó is szeretni önzetlenül. Lelke szárnyakra kapott, emelkedett magasra, ahonnét hirtelen halott madárként zuhant vissza, mikor felmerült a kérdés: vajon őt is szeretik?
Ránézett Jézusra, akit szintén boldognak talált, szemei ragyogtak, ahogyan a férfira nézett, ajkai megnyíltak, szavakat próbált formálni, de nem tudott. Nem tudott őszintének lenni, nem tudott, mert félt a következményektől, félt, hogy a múlt megismétli önmagát. A férfira nézve, akart szeretni ő is pont ugyanúgy, ahogyan régen, de a múlt mélyen vágott bele, felszakítva a sebeket, újra meg újra vérzést okozva. Próbált pillogni sokat, próbált kedvesnek lenni, miközben szívta magába a szeretetet, erősítve ezzel önmaga megcsorbult büszkeségét. Lassan áradt szét a tudatában, hogy ő talán több mint egy átlagos csordaember, hiszen őt itt Istennek nézik, és talán-talán így is van.
Valahol mélyen legbelül mindig is tudta, érezte, ő többet érdemelne, minthogy a kezei vérezzenek és így van rendjén, ha őt végtelenül szeretik. Kezdeti meghatódottsága lassan átalakult gőggé és, mikor újra ránézett a férfira, már csak egy testet látott a lábai előtt heverni. Érezte a férfi is valami nincs rendjén, hiába a szeretet, mert az is csak megvetést és gyűlölködést szül, a szervezete pedig kezdett megszabadulni a hallucinogén anyagoktól.
Jézus már rendbe volt, megtalálta, amiért elhagyta a pokol bugyrait, és egy utolsó gúnyos mosollyal megfordult vissza a ködbe. Sebei újra vérezni kezdtek, hosszú csíkot hagyva egyenesen a pokolba. A köd és a férfi maradt. A pultos lány csodálkozva nézte a férfit, ahogyan az áthaladt a báron egyenesen a mosdóba, ahol kihányta magából a maradék gombát. A fejébe a felismerés, mint aszteroida csapódott be, hiszen ez nem is Jézus, hanem egy textilgyári munkás volt, aki nemrég végzett a műszakkal. A mosdóból kiérve hosszan nézett a lány szemébe és arra gondolt, mennyire rokonlélek, talán jobban megérdemelte volna a szeretetet, mint bárki más. Arca torz vigyorba rándult, fizetett és tiszta lélekkel kisétált a bárból.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2016-09-08
Összes értékelés:
25
Időpont: 2016-09-17 18:56:08

Kedves eferesz!

Én köszönöm, hogy itt jártál, gyere el máskor is. :)

Tisztelettel:
Iblisz
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
3236
Időpont: 2016-09-17 12:42:42

Kedves Zsolt!
Köszönöm szépen.
Alkotó
Regisztrált:
2016-09-08
Összes értékelés:
25
Időpont: 2016-09-14 00:05:49

Kedves Ildikó!

Köszönöm szépen elismerő szavaid,nagyon jól esnek. Nem kell félned az ördögtől,ártatlan :) Felhasználó nevemről annyit, hogy lassan 20 éve kísér mindenhová. Előnye abban rejlik, hogy regisztráláskor ritkán ütközök abba a problémába, hogy a felhasználó név foglalt :) Ígérem lesz majd más hangulatú írásom is, jobban megszerkesztve és ki tudja talán még pozitív is.
A legyet szeretném megvédeni, ugyanis minden oka megvan a menekülésre, mivel a bár mér szinte az alkonyzóna peremén van.

Tisztelettel
Zsolt
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
2068
Időpont: 2016-09-13 14:40:56

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Iblisz!

Nem tudom, az ördöggel cimborálok-e, ha magamba engedem a hatásodat.
De mivel utóbb olvastam el, mit jelent a neved, azt hiszem, már késő.
Sem a gomba, meg semmilyen un. utcai kábítószer hatását nem ismerem, legfeljebb a nátrium-glutamátét, és nem emlékszem semmi olyan élményre, amit hallucinációnak nevezhetnék, kivéve, hogy néha, mintha a nevemen szólítanának, ennek a szerencsétlen flótásnak az élményéhez, nem igazán tudok hozzászólni, nem tudom megállapítani a hitelességét.
(Remélem nem Te vagy az!)Ezt viccnek szántam!
Ami biztos, hogy jól írsz! Magával ragadóan, vagy inkább, lenyűgözően.
De az istenért, hadd jegyezzem meg, hogy nincs az a mocskos, fertelmes hely, ahonnan a légy kifelé igyekszik. Kivétel, az én előszobám,ahol élő, táplálékot nem igen talál magának.
De ez már, csak fontoskodás a részemről.
Száz szónak is egy a vége.
Kíváncsian várom majd, további írásaidat.
Szeretettel gratulálok:
Ildikó

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Csillagokban kereslek ( Anyák napjára ) című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Anyák napjára című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) apám csendben élt című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Írói szózat című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A legélőbb remény című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Szürkenéma-ablakok címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Borúra derű című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Kócos karamellás puccino's című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szivárgó lélek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Ősztől tavaszig című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Szivárgó lélek címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 15. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 14. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 13. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 70. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 69. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 68. című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Himpér álmok vajíze című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és a rovarok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Ősztől tavaszig című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 67. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 66. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Virág isten kezében című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) A hold című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Ősztől tavaszig címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) A lajtorja 83. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hangulatok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) hangulatok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) apám csendben élt című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Az öcsém, meg én című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) ringattak az elképzelések című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel hangulatok címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)