Előszó:

Bár már véget értek az idei paralimpiai események, ezek alatt írtam az alábbi jegyzetemet:

Nézem a tv-ben és csodálom a paralimpikonokat. Csodálom azért, mert nagy erő és akarat, elszántság kell ahhoz, hogy túllépjék a testi-lelki akadályaikat. Kivételes elbűvölő tulajdonsággal bírnak ezek az emberek! Nyugodtan mondhatom, hogy jó példát mutatnak az ép, egészséges embereknek, hogy a nehézségek láttán megtorpanni soha sem szabad, Mindig van valami megoldás, amellyel azok legyőzhetők, úrrá lehet azokon lenni. Nekik, a rokkantaknak sokszor a legegyszerűbb, a legközönségesebb mindennapi cselekedetek, amelyekre az épek szinte fel sem figyelnek nagy-nagy nehézségeket okoznak, de Ők nem adják fel és bátran igyekeznek azokon valahogy túllépni, azokat sikeresen megoldani. Nekik is vannak az életben holtpontjaik, kinek nincsenek ilyenek, de rájuk a legnagyszerűbb ,,gyógyszer" az akarat és az ahhoz társuló képesség is pozitívan hat. Nekik a parasport szerintem az egyik eszköze az egyéni önmegvalósításnak, éppen ezért (is) Ők az egészséges sportolóknál is fokozottabban érdemelnek meg minden megbecsülést és tiszteletet, mert kiemelkedően figyelemre és követésre méltó példát adnak az egész társadalomnak! Az Ő rekordjaik nemcsak a sportban elért rekordok, hanem lélektaniak is, mert a sportcélon kívül önmagukat is legyőzik! Végezetül: vannak akik azt gondolják, hogy a parasport a gyógyászati segédeszköz gyártóknak egy termékminőség bizonyítási lehetőség is! Ez is igaz, de ehhez sportolni, bizonyítani akaró ember is kell! Éppen ezért csak azt mondhatom minden ilyen embernek, hogy hajrá és nemcsak a parasportban, hanem mindenhol az életben!