HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 4 Tagok összesen: 1947 Írás összesen: 52873 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2017-02-07
Mi kommunista ifjak...VIII/1.A korán jött nyári forróság nem akart enyhülni. Az egyik nap óriási zivatar vonult át a fővároson villámlással, mennydörgéssel, az ég megnyíló ereszei jó félórán keresztül szakadatlanul öntötték a vizet a gőzölgő utcákra. A csatornák nem tudták elnyelni az áradatot, Budapest utcái folyókká váltak. A pesti oldal mélyebben fekvő részein, a vasúti töltések átjáróiban és sok más helyen majdnem az autók ablakáig ért a víz, míg Budán, a hegyi utakon sebes sodrású sárpatakok hömpölyögtek lefelé, mindenféle szemetet, és letört, leveles ágakat görgetve. Akik felfrissülést reméltek a hirtelen jött égi áldástól, azoknak csalódniuk kellett, nem sokkal a vihar után kisütött a nap, és, mintha mi sem történt volna, a megnyíló felhőzetből elkezdte bombázni sistergő sugaraival a kőrengeteget. Délután fél kettő volt, s a Koordinációs Hivatal fülledt levegőjű irodáiban fulladoztak az emberek a hőségtől és a párától. Kávé nélkül elviselhetetlen volt mindez, a meleg, a fülledtség, és a négy fal közé-zártság. Gajdosné bekészítette a kávéfőzőt, odatette mellé egy tálcára a csészéket, a kanalakat és egy kristálypohárban a kockacukrot. Míg arra várt, hogy az életet mentő drága nektár lefőljön, óvatosan kihúzta íróasztala fiókját és belekukkantott. Meztelen fiú és lány képe volt ott egy magazin címlapján félreérthetetlen pozitúrában. Lapozott. A következő oldalon két leszbikus lányt látott, ezeken sem volt semmi, selyempárnák közt henteregtek egy széles, baldachinos ágyban, az egyik lány a másiknak a mellét nyalta. Újra lapozott, ott meg egy teljes oldalt betöltő fotó volt, egy markáns arcú, pucér szőrös, fekete férfiról. Látott még csoport-szexet, különböző pózokat, anális és orális szexet, -ahogy gyorsan átpörgette az oldalakat.
Villányi Ica a gépet verte, Eszteriné, Éva a körmét lakkozta, és hátra-hátrasandított Gajdosnéra, unalmas, döglött délután volt. Egyszer csak felpattant, és átrobogott a szobán. Odaállt Gajdosné mögé, s a válla felett megpróbált belesni a fiókba. -Mit nézel Emmuci? Csak nem? Van megint egy ilyened? Jaj, muti, muti, könyörgöm, muti! Sisteregve, gőzt lövellve bugyborékolni kezdett a kávéfőző masina, s már jött is a csövön kifelé a forró, fekete ital. -Jól van, na, egy pillanat, te kis vérszopó! Gajdosné visszatolta a fiókot és a kávéfőzőhöz szaladt. Kiöntötte a kávét a csészékbe. Öt adagot készített, egyet Farkas elvtársnak, egyet Szilasi elvtársnak, a többit pedig, maguknak. -Ica, vigye be, kérem, Szilasi elvtárs kávéját - mondta a lánynak, aki vad dühvel verte a gépét. A csúnya, csont-sovány, nagyorrú lány abbahagyta a billentyűk püfölését, felpattant, fogta a tálcát a csészével és indult Szilasi ajtaja felé. Hogy, hogy nem, megbotlott azonban a szőnyeg szélében és hasra esett. A kávé kiömlött a szőnyegre, a kockacukrok szétgurultak. Ica a földön feküdt teljes hosszában, szemüvege leesett, két keze, farmerba bújtatott hosszú lábai szanaszét. Olyan komikus látványt nyújtott, hogy Gajdosné, és Eszteriné hangos nevetésre fakadtak. Villányi Ica feltérdelt, dühös ábrázattal nézte a két kolleganő vigyori képét. -Nem kéne talán nevetni! - morogta megnyúlt képpel. -Egyáltalán nem vicces! Ebben a pillanatban nyílott Farkas elvtárs párnázott ajtaja, s az ajtókeretben megjelent a főnök zömök figurája. Alacsony, ősz hajú, széles vállú férfi volt, már lefestettük egyszer, barázdált arccal, acélkék szemekkel, metszően éles tekintettel. Róla simán el lehetett képzelni még most 1988-ban is, hogy 1957 fagyos telén pufajkában, vörös csillagos orosz katonasapkában, dobtáras PPS géppisztollyal vadászik a sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenforradalmárokra. Ha az ember ránézett, látta a képet: a Népköztársaságért, a fennálló, törvényes rendért, a proletárhatalomért végsőkig kiálló munkásőr hősi figuráját, aki a maga sziklaszerű darabos mozdíthatatlanságával, mintha a földkerekség összes proletárját személyesítette volna meg, és hallotta a pattogó ritmusú vérpezsdítő munkásőrindulót: "Munkásőrnek egy baja, így van-e Miért nincs három élete, élete Egyiket a pártnak adja, másikat a párja kapja Harmadikkal egy a fegyvere, hej!" . A főnöknek a szeme sem rebbent, csak az egyik vastag szemöldökét húzta egy kicsikét feljebb -Mi folyik itt? Behozná valaki végre azt a kib.szott, k.rva feketét? Szétmegy a fejem! -Máris viszem, főnök! Gajdosné maga rohant a tálcával. Amikor becsukódott mögöttük az ajtó, Farkas elvtárs ráripakodott: - Hívassa fel nekem Roth Emilt. Beszélni akarok vele. De, tüstént, ne keljen órákig várnom! A "titkárnők gyöngye", ahogy a nagyfőnök szokta volt nevezni, kiperdült az ajtón és odakiáltott a magát éppen összeszedő Villányi Icának. -Hagyja most a kávét, fiam, majd mi elintézzük, és hívja fel Roth Emilt! -Igenis! A lány a telefonhoz ugrott, tárcsázott. A piros lámpa villant fel, foglalt volt a vonal. -Foglaltat jelez - szólt hátra a lány. -Nem baj, hívja újra! Gajdosné még most is magázódott a fiatal gépírónővel, ha hivatalos ügyről volt szó. Magánérintkezésben már tegezte néha, és elnézte, ha a lány egyszer-egyszer visszategezi. Szokatlan dolog volt ez a viszony kettejük között, mert hát a hivatalban korra való tekintet nélkül mindenki tegezett mindenkit, aki egynemű volt vele, az elnök elvtársat, a portást és a takarítónőt kivéve. De szó sincs arról, hogy Gajdosné különösebben rátarti lett volna, sőt, jó-szívéről, segítőkészségéről ismerték a hivatalban, valószínű, inkább a kettejük közt lévő nagy korkülönbség tette. A piros gomb folyamatosan villogott, Emil beszélt valakivel. -Jó, hívja akkor az osztályt! Valakit fentről, akárkit. Ica engedelmesen tárcsázott, most Szereda Edit, illetve a lányok számát hívta, az a szám sem volt elérhető. -Nem sikerül! Gajdosné már tűkön ült, idegei vitustáncot jártak. Farkas elvtársat nem lehet megvárakoztatni! -Tudja, mit? Hagyja a telefont, kapja magát és szaladjon fel a Területire! Szedje a lábát, ne kelljen a főnöknek a maga tehetetlensége miatt várni! Ica elrohant. Eszteriné bevitte Szilasinak a kávét, utána visszaült a helyére. Béke és nyugalom honolt a titkárságon, a délutánba hajló nap széles fénycsíkot rajzolt a sötétítőfüggöny szegélye alatt a tükörfényes, lakkozott padlóra. Az aszparáguszok a cserepeikben bágyadtan bóbiskáltak a hőségben. -Most van egy kis időnk, lécci - kezdett rá Eszteriné könyörgő hangon. - Pufók képe az izgalomtól és a hőségtől még a szokásosnál is vörösebb volt. -Belekukkantunk akkor? Gajdosné mindig éber gombszeméből aggodalom sütött ki. Ő is ezt akarta, persze, hogy ezt. Alig várta már a percet, hogy zavartalanul tanulmányozhassa az új szex-felvételeket. Körülnézett, a párnázott ajtó irányába fülelt, nem mozdul-e valami? Rossz érzése volt. A főnök ideges, őt is megviseli ez a fojtogató párás meleg, amitől az ember legszívesebben kiugrana a bőréből. Nem, most nem lehet, Farkas elvtárs bármikor kirobbanhat az ajtón, hiszen már több mint tíz perc telt el azóta, hogy kiadta az utasítást, beszélni akar Roth Emillel. -Nyugi Évike, majd később! - mondta a sajtkukacként izgő-mozgó Eszterinének. -Roth elvtárs perceken belül itt lehet! A történet és a szereplők a fantázia szüleményei Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Viszontlátás című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel furcsa árny címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej jeszenyin: A kéregető kislány címmel a várólistára Miléna bejegyzést írt a(z) Évente egy levél című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Rózsavölgyi reggel című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |