ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

Emiltől mindenképpen el akart búcsúzni, és titokban arra számított, hogy a fiatal osztályvezető segít majd, szerez neki valami jó, kis tuti kötetlen állást. Másnap, miután összeszedte a holmiját, táskarádió, toll, ceruza, vonalzó, logartábla, zsebszótár, egyebek, felment hozzá. Benn volt a teljes létszámkeret: Szereda Edit, Petri Mici, Meredi Pali, Székely Hajnalka a helyükön ültek.
-Szasztok. Emil?
Intettek neki, menjen be nyugodtan, senki nincs nála.

Roth Emil rezzenéstelen arccal hallgatta végig a fiú beszámolóját. Már értesült a történtekről. Ő mindig mindenről tudott, ami a Hivatalban történt. -Üljünk oda - mutatta a kanapét. - Megkínálhatlak valamivel?
-Köszönöm nem.
-Szóval, amit mondani akarok. Nem azért rúgtak ki, mert sokat lógtál, ebben a hivatalban ilyesmi miatt senkit nem rúgnak, ki, hanem valami más miatt.
-Tényleg? -Balu fejében más opció meg se fordult. Úgy nézett Emilre, mint borjú az újkapura.
-Ja. Példát akartak statuálni. Emlékszel még a táborra? Arra a napra, amikor a papokkal fociztatok, meg arra, amikor vasárnap átmentetek Szemesre, misére?
-Emlékszem. És?
-Meg tudod mondani hányan voltatok, kik voltak ott rajtad kívül?
A srác a fejét rázta. - Nem. Mikor volt már az? Egyáltalán Emil, mi köze ennek az én kirúgásomhoz?
-Várj csak! - Az osztályvezető felpattant, az ajtóhoz szaladt és kiszólt: Hajna gyere be egy percre!

Belépett a lány karcsún, sugárzó szépségében. Balunak belesajdult a szíve, ahogy ránézett. Csak egy átviharzó érzés volt, ahogy jött, rögtön el is múlt. Vigyázat, belül mérgezve, futott át a fején a figyelmeztetés. Leült az üvegasztal mellé. Most így ültek: a kanapén Balu, az asztal mögött az egyik oldalon Emil, a másik oldalon Hajnalka. Olyan praktikusan egyszerű, mondhatni kérkedően puritán volt az osztályvezető szobája, hogy már-már fájt. Csak a ló-grafika a falon jelentett némi színt a sivárságban. Két lábán ágaskodott, vad volt a képe, lobogott hosszú sörénye.
Hajnalka, kérdő tekintettel nézett Emilre.

-Vissza tudsz emlékezni a táborbeli pap-sztorira? - szegezte neki a kérdést a férfi.
-Mármint?
- A focimeccsre, meg ami utána történt.
-Nagyjából. Miért kérded?
-Mert az igazi ok, ami miatt Balut kirúgták az, hogy cimborált az osztályellenséggel. Ő szervezte a focimeccset a papokkal, meg a misére menést. És állítólag valami olyasmit mondott, hogy egyszer úgyis vége lesz ennek az egész rohadt kommunista rezsimnek.
-Azta! Tényleg e miatt? -Hajnalka majd leesett a székről, úgy csodálkozott. - Honnan veszed?
-Nem mindegy?
A lány felpattant, arca piros volt, keble emelkedett és süllyedt.
-Egyetlen szó sem igaz ebből a genyó állításból. A focit a gondnok kérésére én szerveztem, nem a Balu. Vendel Gézának volt a barátja Gráth Menyus a pap, s Vendel hozzám jött oda ezzel az ötlettel. Különben tökre jó fej volt, azt kell, hogy mondjam. Való igaz, hogy meghívott néhányunkat misére és agapéra, de nem a Balu agitált minket, hogy menjünk át Szemesre a templomba, hanem Kamilla. Kamilla mondta, hogy igenis, át kell menni, hozzátartozik az általános műveltséghez, hogy az ember egyszer lásson egy ilyesmit is.
-Milyesmit?
-Egy ilyen izét, misét, vagy mit.
-És az inkriminált szöveg?
-Milyen szöveg?
-Balu szövege, a kommunista rendszerről!

Balu szólni akart, de Roth Emil leintette. - Várjál. Majd később. Hadd mondja Hajnalka.
-Hát? - A lány habozott. Visszaült a székre, de csak a szélére ült le, mintha szaladni készülne. A feszkó csak úgy sütött ki egész kis éteri lényéből. Költőien szép volt Hajnalka, mégis annyira kézzelfoghatóan, szívfájdítóan valóságos. Mint a mérgezett alma a Hófehérke és a hét törpe mesében, Balu szerint.
-Valami szöveg tényleg elhangzott. Arról beszélgettünk, hogy rengeteg hiba van még most is, és, hogy a múltban komoly bűnök történtek. Ezzel kapcsolatban mondta a Balu, hogy ez egyszer majd meg fog változni, és hogy majd akkor minden rendben lesz.
A fiú, hálás, egyben csodálkozó tekintet vetett Székely Hajnalkára. Nem értette, miért védi? Annyira nagy, de igazán oltárian nagy állat, barom képtelenség volt, de annyira! Akarta volna mondani: "nem is ezt mondtam", már a nyelve hegyén volt, de aztán mégse szólt.

-Akkor összefoglalom - mondta Emil. - Summa summárum összeismerkedtetek a helyi plébánossal. Ebben nem hibás a Balu, és ez egyébként se probléma. Volt egy focimeccs. Elmentetek misére, utána beszélgettetek, politizálgattatok. Mindenki benne volt, aki veletek volt, nem csak ő. Elhangzott egy mondat, amiben valaki a rendszert kritizálta. Balu azt állította, hogy a kommunista rendszer ebben a jelenlegi formában meg fog szűnni. Valaki, aki ott volt, egy közületek, később beköpött benneteket Nemesnénél. Nemesné, amikor megtudta, dührohamot kapott. Beszéltem vele. Azt mondta: nem rúgathatok ki ennyi KISZ-vezetőt egyszerre, Csoknyainét a helyettesedet, Barna Rolandot, a 3. számú alapszervezet titkárát, Székely elvtársnőt és Csepregi elvtársat, akik az elmúlt évben a legtöbbet tették az asztalra a társadalmi munkában és a párthatározatok végrehajtásában, kirúgatom tehát Kelemen Gézát. Az ő esete intő jel lesz mindenki számára.
Hiába érveltem melletted - fordult oda a fiúhoz - nem tudtam meggyőzni. Ha nem statuálunk példát, mondta, elszabadul a pokol.

A pap véres árnya ott bolyongott közöttük, mindhárman erre gondoltak. A két fiatal nem merte szóba hozni, annyira rémületes és megmagyarázhatatlan volt, Emil meg nem akarta megzavarni őket azzal, amit ő tudott.

-Ki volt a besúgó? - kérdezte halkan Tandem Balu.
-Na ez az! - Emil vizslató szemekkel méregette őket. - Ezért kérdeztem az előbb, hogy kik voltak ott?
-Nem tudom - mondta Balu - nem emlékszem, többen voltunk.
-Hajnalka?
-Várjál. Egyszer mi öten, Kamilla, Csepregi, Balu, Barna Roland és én, aztán Menyus a pap, Sanya, a segédje, a vezetékneve nem jut eszembe, egy vidéki csaj, egy másik srác, egy pécsi gyerek, és a gondnok.
-Ennyi?
-Azt hiszem.
-Ettől nem lettünk okosabbak. Fel van adva a lecke, na mindegy. Minden esetre egy tanulsága azért van a dolognak: vigyázni kell, ki előtt, mit mond az ember. - Elhallgatott, tűnődve nézett erre a kettőre. - Most pedig - folytatta - a fő kérdés az, mi legyen Tandem Baluval? De ennek megbeszéléséhez már nincs szükség rád, Hajnalka. Köszönöm a segítséget, te most már elmehetsz.
A lány felállt, habozott. Tett egy lépést az ajtó felé, aztán visszafordult.
-Nem maradhatnék? Kíváncsi vagyok, mit süttök ki?
Emil felnevetett. -Dehogynem. Maradj, ha akarsz. Csak azt hittem, hogy ez már nem érdekel.
-Miért ne érdekelne? Barátok vagyunk, egy csapatban játszunk. Ugye így van Emil? Vagy már nincs így?
A férfi legszívesebben átölelte volna. - De így van. Ülj le akkor és segíts te is gondolkodni!