-Lenne üresedés a KGM-nél, a NIM-nél és a Tervhivatalban. Itt is, ott is nyugdíjba megy egy kollega. De nem tudom jó ötlet-e? - fejtegette Roth Emil. -Csöbörből vödörbe kerülnél. A káderlapod pocsék, eleve gyanakodva fogadnának. És ott is az lenne az ábra, mint ami itt volt, rostokolhatnál az íróasztal mellett naphosszat.
Tandem Balu várakozó, reménykedő tekintettel figyelte. Nem szólt közbe, levegőben lógott, hogy az osztályvezetőnek van még valami a tarsolyában.
-Elvileg hozzám is jöhetnél, ide az osztályra, át tudnálak venni, hiszen a Csepregi távozása óta van keretem egy plusz főre. -Halványan elmosolyodott, ránézett a srácra, aztán Székely Hajnalkára. A lány felhúzott vállakkal ült, élő kérdőjel, alig észrevehetően megcsóválta a fejét. -Nem szülne jó vért - folytatta, halvány mosollyal nyugtázva a lány reakcióját. -Átvegyek valakit, akit Nemesné, és Farkas elvtárs politikai okokból kirúgott? Megtehetném éppenséggel, mégse hiszem, hogy ez a jó megoldás. Ne feszítsük feleslegesen a húrt. Most, hogy ezeket a lehetőségeket kizártuk, lássuk, mi van még? Az Agrárközgazdasági Kutató Intézetben keresnek egy fiatal munkatársat önálló kutatói státuszba. A fizetés kicsi, ám de van KK munka bőven, és elvileg hetente csak egy alkalommal kell bemenni, beszámolni, a többi napon dolgozhatsz otthon, beírhatod, hogy "a könyvtárban vagyok" vagy, hogy "vidékre mentem adatgyűjtésre"
-Ez nekem való - mondta Balu felcsillanó szemmel - vállalom.
-Várj még. Én azért mást gondoltam.
Csend lett, Emil a fiút nézte. Mintha maga is kételkedett volna abban, hogy mondja-e?
-Alapíts egy GMK-t - bökte ki.
-Tessék?
-Egy saját kisvállalkozást. Magad ura leszel, nem lesz főnököd, senki nem kéri számon, mit csinálsz, hová mész.
Balu habozott. Meglepte az ötlet, de nem volt ellenére.
-Persze. És miből élek?
Hajnalka megmozdult, előre dőlt ültében. Szeme nagyra nyílt, orcája kipirosodott. Ugyanazt kérdezte.
-Tényleg, Emil? Hogy fog megélni?
A férfi halkan felnevetett. Olyan nevetés volt ez, mint amikor valaki befelé szívja a levegőt és úgy nevet. Ismerték mindketten Emilnek ezt a fura nevetését, annyira jellegzetes, és kisfiús volt. Előre tudta mit fognak kérdezni, s előre tudta a választ is.
-Mihez értesz tulajdonképpen?
-Semmihez.
-Dehogynem. Jól focizol például.
Balu majdnem felkiáltott: na ne! Az amatőr focimmal ugyan sokat keresnék!
-De Emil...!
-Hallgass végig. Nem neked kell fociznod. Szervezz kispályás focibajnokságokat! A nevezési díjakból szép summa ütheti a markodat.

A fiú gondolkodott. Nagy ötlet volt az Emil ötlete, már az ő fejében is megfordult egyszer. Csak egy volt vele a gond, honnan a fenéből akasztja le a résztvevő csapatokat? Körbekilincsel? De hol, kinél?
Az osztályvezető könnyedén legyintett a felvetésre.
-Emiatt ne aggódj. Majd beszélek néhány barátommal. Mit szólnál hozzá, ha az összes minisztérium, és főhatóság kispályás labdarúgó csapata az általad szervezett kupákban focizna? Meg mondjuk a VASAS Szakszervezethez tartozó csapatok? Az, testvérek közt is 60-80 csapat. Ha csak a fele megy el egyszerre, s 5-6000 Ft-ot szedsz nevezési díj gyanánt csapatonként, már nem rossz üzlet.
-Király lenne, de nem tudom...
-Mondom még egyszer: ne aggódj, segítek! Nos, hogy tetszik?
Balunak eszébe jutott, hogyan szerzett Emil tavasszal Kuprolint a Csepinek, olyan algagátló festéket, amit akkor éppen aranyárban sem lehetett kapni, s a többi csudálatos dolog, ami keringett széltében, hosszában.
-Hát jó...benne vagyok!
Emil megkönnyebbülve dőlt hátra. -Ez a beszéd. Megadom neked egy ügyvéd barátom telefonszámát, még ma hívd fel, ő már tudni fog rólad. Összeállítja a társasági szerződést, amit közjegyzővel ellenjegyeztetve benyújtasz a Cégbírósághoz. A tevékenységi körbe vetess bele a sporttevékenység szervezése mellett olyanokat, mint reklám és média tevékenység, kiadványszerkesztés, könyvkiadás, pénzügyi tanácsadás, reklámmarketing, kis és nagykereskedelem, élelmiszeripari és mezőgazdasági tevékenység, építőipari és bányászati tevékenység, informatika, rendszer, üzem, és ügyvitelszervezés. Majd az ügyvéd tudni fogja.
Balu nem győzött csodálkozni. -Atyaég! Ezeket minek, Emil? Nem értek ezekhez, és nem hinném...
-Semmibe nem kerül belevenni, ugyanaz az illeték. Ki tudja, mit hoz a jövő? Neked nem kell mindenhez értened, elég, ha azok értenek, akiket felveszel, vagy alkalmazol. Vagy azok a cégek akikkel, mint alvállalkozókkal dolgoztatsz majd egyszer, ha úgy hozza az élet, ugye érted, amit mondani akarok?
-Ja. Azt hiszem. - Nem értette, de halvány sejtelmek azért éledeztek benne.
-Rendben. Most menjetek, dolgom van. Vond bele a cégedbe Hajnalkát, vagy a Meredi Palit. Egy GMK megalapításához minimum két fő kell. - Felnevetett, őszintén, jókedvűen. -Nem kell megköszönnöd, majd egyszer lehet, hogy én is kérek valamit, és akkor kivittek leszünk.
Felálltak mindhárman. Hajnalka arca piros volt, pihegett, mintha futott volna.
-Egy dolgot még mondhatok?
-Ha rövidre fogod - mosolygott a férfi. -Mennem kell, várnak a Pártközpontban.
-Megpróbálok rövid lenni. Ha nem haragusztok, én azt javaslom, hogy Balu fogadja el a kutatói állást, kerüljön státuszba a Kutatóintézetben. Ki tudja, mit hoz a sors. Az a biztos megélhetés, a biztos nyugdíjas állás, s csak másodállásban legyen vállalkozó, ha ez jogilag lehetséges. Nem beszélve arról, hogy a munkahelyén rendelkezésére állna vállalati telefon, amelyet használhatna a vállalkozása ügyesbajos dolgainak intézésében.
Emil elismerő tekintetet vetett rá. Micsoda kislány! Helyén van az esze.
-Jogilag nincs akadálya. Bravó Hajna. Teljes mértékben igazad van. Balu?
-Jó ötlet - mondta a fiú. -Megyek akkor és beszélek az ügyvéddel.
-Hívd fel kintről, a Szereda Edittől!
-Rendben, köszönöm!
-Ne köszönd! Én meg még ma felveszem a kapcsolatot a Kutatóintézettel!