MK I/6.

Az Újtelepi uszoda főbejáratától 50-60 méterre egy bár található, az OÁZIS. Neonreklám, szokásos gépzene, plasztikpálmák, villódzó fények, semmi különös. Az alvilág nehézfiúinak kedvelt találkozóhelye, itt beszélik meg ügyes bajos dolgaikat, itt cserélnek gazdát az információk.
Január 10-én késő-délelőtt szürke LADA állt meg a parkolóban. Középkorú, sörtehajú, átlagos testalkatú, bőrkabátos, napszemüveges férfi szállt ki a kocsiból, és egyenesen a lengőajtóhoz ment. Jellegzetes járása feltűnt volna, ha figyeli valaki, könnyedén, szinte libegve lépkedett. Egyik kezét a zsebében tartva a pulthoz sétált. -Börcsök itt van? - kérdezte a lánytól.
A szőke felszolgáló-kisasszonynak szeme se rebbent, pimaszul visszaszólt.
-Attól függ, kinek?
-Borz keresi.
A lány eltátotta a száját.
-Maga Borz?
-Életnagyságban! Na, lódulj!
Néhány kigyúrt, kopasz, vastag aranyláncot viselő férfi érdeklődő tekintettel figyelte a jelenetet, egyikük félig felemelkedett a helyéről, de társa a vállánál fogva visszanyomta: "nyughass!"

Az irodában ültek le. Börcsök, hosszú, flegma, sebhelyes arcú pasas, kávéval, üdítővel, cigarettával kínálta a vendéget, de a férfi, aki Borzként mutatta be magát odakinn a kávéfőző kisasszonynak, semmit nem kért. -Köszönöm, nem kell. Sietek.
Néhány szóban előadta jövetelének az okát. Egy embert keres, aki szeptember 26.-án Balatonlellén megölt egy Gráth Bernát Menyhért nevű papot.
-Az esetről hallottam - mondta Börcsök gondterhelt, ámde egyben ravaszdi arckifejezéssel keskeny nyúlarcán - fogalmam sincs, ki tehette. Az itteniek közül egy sem, az, kurvaég - fűzte hozzá megjátszva a magabiztos kemény fiút.
Borz állhatatosan nézte. Annyira szúrós, kellemetlen volt ez a tekintet, hogy a főnök egy idő után elkapta a szemét, és felnézett a plafonra.
-Nos? Mondasz valamit, te ganéj, vagy kiverjem belőled?
Börcsök felállt, óvatosan elhátrált. Beslisszolt az íróasztala mögé, a kezét lelógatta, nem lehetett látni, mit csinál vele.
-Tényleg nem tudom. Ha tudnám, esküszöm, megmondanám. A múltkor is megmondtam, nem, hogy ki követte el a Ferenci-féle gyilkosságot?
A férfi nyugodtan ült a helyén, nem dőlt be a színjátéknak.
-Beszélhetünk másképp is. Ha holnap ilyenkorra nincs meg a név, és a tartózkodási hely, földoblak, bezáratom ezt a nyomorult kócerájt, téged pedig, bevasaltatlak kábítószer terjesztésért, nők futtatásáért, és illegális fegyvertartásért.
Börcsök nyugtalan tekintetet vetett rá.
-Nincs is fegyverem!
A férfi keze alig észrevehetően megmozdult a bőrkabát zsebében. -Dehogy nincs! A jobboldali felső fiókban tartod, ami felé most az ujjaid tapogatóznak. De jobb, ha tőlem tudod, mielőtt kihúznád azt a fiókot, szitává lőlek!

Másnap délelőtt 11-kor csörgött a telefon a Borz nevű férfi íróasztalán. Felvette. A vonal túlsó oldalán az illető nem nevezte meg magát, de a hang nem a Börcsök hangja volt. Azt mondta:
"A lellei gyilkosság elkövetőjét Szabó J. Istvánnak hívják, gúnynéven "Paszulynak". Aligán lakik az Arany János utca 33-ban. Egy segítőtársa volt Hrabac Péter, alvilági nevén Púpos. Ő vezette a kocsit, és ő biztosította a helyszínt. Elképzelhető, hogy a bántalmazásban is részt vett. Pápán él a Lenin út 6. szám alatt, 4. emelet 2, lift nincs a házban.
-Köszönöm - mondta a férfi.
-Szívesen, örülök, hogy segíthettem.

Borz gondolkodott, megnézte a naptárát, majd egy számot tárcsázott. - Kocsis? Készülj, 10 percen belül legyél itt, megyünk Aligára!
Január 12.-én a Népszabadság bűnügyi rovatában az apróbetűs hírek között rendőrségi közlemény volt olvasható: "Tegnap, a későesti órákban Aligán és Pápán a lakásukban agyonlőttek két férfit. A gyilkosságok elkövetési módja arra utal, hogy összefüggés van az esetek között, alvilági körök egymás közti leszámolása lehet a kivégzések hátterében. A rendőrség nagy erőkkel nyomoz."


MK I/7.

Két férfi találkozott a Híradó Mozi előtt, a Lenin körút és a Dohány utca sarkán, szemben a New York kávéházzal. Nagyjából egyforma magasak voltak. Az idősebbik rövid bőrkabátot viselt, markáns, kemény vonásai, éber, fürkésző tekintete alapján katonának, vagy civil-ruhás rendőrnek nézte volna az ember. A másik férfi fiatalabb, haja barna, középhosszú, hátrafésülve viseli, tekintete nyílt, egyenes, arca derűre hajló.
Borz, mert hiszen ő volt az idősebb férfi, a leírásból ráismerhetünk, megnézte az óráját, pontban 12-t mutatott.
-Sietsz? - kérdezte a másik.
-Eléggé.
-Akkor vegyük rövidre. Jól ment minden?
-Abszolút.
-Nem voltak tanúk?
-Hogy lettek volna, ismersz.
-Hangtompítót használtál?
Borz arcán széles mosoly játszott. Ilyet kérdez egy profi, a profitól? Nem válaszolt csak nézett a másikra farkasmosollyal. Aztán egy fél perc múlva mégis megszólalt.
-Szerinted?

Zajlott körülöttük az utca forgalma, emberek jöttek mentek, villamos zörgött a sínen, autóbusz húzott el fekete füstöt eregetve, személyautók gyorsítottak elhagyva a kereszteződést.
Újra Borz szólalt meg.
-Rendben van akkor a dolog, Henrik?
-Igen.
-Van még valami utasításod számomra?
-Nem, egyelőre nincs. Köszönöm, jó munka volt.
A bőrkabátos férfi feltette a napszemüvegét, kivillantotta fehér fogsorát.
-Válaszolhatok úgy, ahogy régen? -És meg se várva, mit mond a másik, katonás hangon kivágta: "a dolgozó népet szolgálom!"
A "Henriknek" szólított férfi jókedvűen felnevetett. Érdekes egy nevetés volt, befelé szívta közben a levegőt. Arcán átfutott egy fura kis grimasz. Nyújtotta a kezét: Isten áldjon! Majd jelentkezem...
Aztán, ahogy egyik pillanat jön a másikra, elváltak egymástól. Borz balra ment a Dohány utca irányába, Henrik pedig a villamos Blaha-Lujza téri megállója felé vette a lépést.
Nyirkos, ködös, hideg januári nap volt.