Paktum. Lepaktálni. A legutálatosabb szó volt Székely Hajnalka számára, ami csak létezett. Gyermekkora óta gyűlölte. Úgy képzelte, hogy ez valami olyasmi, mint amikor két aljas ember megállapodik, nem avatkoznak bele a másik disznóságaiba. Emil csak mondta a magáét, mesélte miket tudott meg a titkos csatornákon kapcsolatai révén: miként állapodott meg az ellenzék, és a hatalom, mi marad, mit vihetnek, hogyan marakodtak a koncon.
"Nélkülünk nem juttok sehova" -mondta a Hatalom - "Lehet, hogy glasznoszty van, és peresztrojka van, de mi még mindig elég erősek vagyunk és a szovjet csapatok is itt vannak."
Az Ellenzék, aki nagy mellénnyel kezdte, s nem tudott arról, mit mondott Moszkva a titkos vonalon ezzel kapcsolatosan, nyomban retirált. "Akkor mondjátok meg tí, hogy akarjátok."
"Először is: felfordulás nem lehet, vér nem folyhat. Másodszor: garanciát kérünk arra nézve, hogy nem lesz elszámoltatás. Harmadrészt: megtartjuk azokat a pozíciókat, amelyek révén továbbra is a gazdasági élet és a tömegtájékoztatás ütőerén tarthatjuk a kezünket."
"Méltányos" - mondta a megrettent, elbizonytalanodott Ellenzék némi habozás után. "De mit kapunk mi?"
Nem tudták, hogy a Hatalomnak is tele a gatyája.
"Minden mást. Nyitottságot és változást. Esélyt arra, hogy politikai érdekeiteket érvényre juttathassátok. Alkotmányos jogotok lesz pártokat alapítani, választásokat rendezni, poziziókhoz jutni."

Galamb repült el az ablak előtt, tett egy kört, visszajött, letelepedett az ablakpárkányra, jobbra-balra tipegett, forgatta a fejét kenyérmorzsák után keresgélve, majd ismét szárnyra kapott. Álmélkodva nézték mindketten, mintha roppant érdekes állat lenne egy galamb.

-Sok-sok huzavona után az ellenzéki oldalon ülők igent mondtak - folytatta Roth Emil. -Úgy gondolták, nem szabad túlfeszíteni a húrt, s ez kiindulási alapnak elég lesz. Vágyva vágytak a bársonyszékre. Sunyi módon azt gondolták, csak üljünk végre bele, s aztán majd meglátjuk.
Felállt, körberohant a szűk kis szobában, visszatért a kanapéhoz és lehuppant a lány mellé. Hajnalka megsemmisülve, összetörve, összeroskadva ült. Előregörnyedt, két keze a két térde között. Ez is egy szokott pozitúrája volt Székely Hajnalkának. Emil látta, hogyan rajzolódik ki a hátán gerincének drága íve a pulóver alatt. Szerette nézni. Mindent megtett volna, hogy boldognak, elégedettnek lássa Hajnalkát, ez azonban nem az a pillanat volt, amikor tehetett volna érte. Az igazság pillanata volt, a fájó, keserves igazságé. Tudta, mi megy végbe benne, s tudta, hagyni kell, hogy végbemenjen.
-Kik ülnek az ellenzék soraiban? Ismersz onnan valakit?
Úgy kérdezte Hajnalka, mintha csak mellékesen kérdezné, s nem lenne fontos a válasz. Térdére könyökölve nézett fel a férfire.
-Sokakat. A többség olyan emberekből áll, akik már belekóstoltak a politikába. KISZ-titkárok, pártbizalmik. Van egy-két piti besúgó, és olyanok, akiknek a szülei, rokonai a III/III-as ügyosztályban tevékenykedtek, vagyis a szervezett besúgó-hálózatban. Persze vannak új, ismeretlen arcok is, félreértett, mellőzött, magukat zseninek tartó filozófusok, történészek, szépíró-firkászok, zavaros-fejű ügyvédek és ábrándozó naiv civilek. Ezek együttesen képezik majd az új elitet, plusz az érdekből hozzájuk csapódó kalandorok, és az elmaradhatatlan slepp.
-Szép - mondta Székely Hajnalka fáradt hangon. -Gyönyörű perspektíva, mondhatom!
Testhelyzetet változtatott, kiegyenesedett, hátradőlt, de a fejét továbbra is lehorgasztotta.

-Térjünk rá arra, mit tehetünk mi. Miben segíthettek ti öten?
Emil megnyugtató mosolyt küldött Hajnalka felé, a lány félszeg fél-mosollyal válaszolt.
-Nagyjából két éve sejtjük, hogy jön a változás. -Nem részletezte, kit ért a többesszám alatt.
-Persze reménykedtünk benne, hogy valamiképpen elkerülhető lesz. Amikor láttam, hogy kezd komolyra fordulni, beszéltem Kamillával, szervezzen meg egy találkozást köztetek. A véd és dacszövetség kifejezést ő találta ki, de a személyeket, hogy kik legyenek benne, én javasoltam. Nem olyan alapon választottam ki őket, hogy hű pártkatonák-e vagy sem, vagy, hogy igazi, meggyőződéses szocialisták-e? Egyetlen dolgot mérlegeltem: látom e bennük a hitet és a bizalmat irányomban. És a készséget a szolidaritásra. Megérzés volt, nem több. E mellett fontos volt, hogy ütőképes emberek legyenek, olyanok, akikre egy adott feladatot rá lehet bízni.

Hajnalka felnézett. -És én?
Emil kacagva hajolt oda, átölelte, megcsókolta a homlokát. -Téged már sokkal korábban kinéztelek magamnak! -Elengedte a lány vállát, arrébb húzódott. -Már amikor idekerültél. Szerelem első látásra. -Újra nevetett, szerette volna, ha a lány nem érti félre.
-A teljes koncepciót és a stratégiát csak mi ketten fogjuk tudni. A többiek csak annyit, amennyi éppen rájuk tartozik. Te leszel a jobb-kezem. Ennél is több: a barátom, a társam, akivel mindent megbeszélhetek, aki segít kitalálni a lépéseket. A terv a következő. Ahhoz, hogy a hatalom a szocialisták kezébe kerüljön, vagy újra odakerüljön sok pénzre lesz szükség. A politika pénzbe kerül, meg kell szereznünk a médiák feletti ellenőrzést, birtokolnunk kell hatalmi, és gazdasági pozíciókat. E cél megvalósítása érdekében fel kell építenünk egy szövevényes, kívülről áttekinthetetlen vállalatbirodalmat, melyben észrevétlenül átfuttathatjuk azokat a külföldről jövő pénzeket, amelyekkel kinti szövetségeseink támogatják az ügyünket.
Barátaink, a ti véd, és dacszövetségetek segítenek majd. Csepregi János lesz a holding vezére, ő elég okos, elég romlott és rafinált és tetszik neki a nagyvilági élet. Majd felépül, ő egy erős ember. Tandem Balunak van elég gógyija, őt csak a kaland érdekli, jó kocsik, menő motorok, utazás, nők. Nincsenek erkölcsi fenntartásai, mint ahogy a Csepinek se. Szeret engem, és én is bírom őt. Kiválóan alkalmas jolly-jokernek, ott vetjük, be, ahol a legnagyobb szükség van rá.

Felállt, az íróasztalhoz lépett, töltött magának egy pohár vizet, megitta. -Te is kérsz, Hajna?
A lány megrázta a fejét. -Köszönöm, most nem. -Gombóc volt a torkában egy korty nem ment volna le rajta. Vállalatbirodalom? Holding? Miről beszél Emil? Mik ezek?
Emil visszaült a kanapéra. Hallgattak egy sort, majd újra a férfi szólalt meg.
-Kamilla. Kamilla, ragyogó koponya. Elegáns, intelligens, elbűvölő, gátlástalan, nagyvonalú, feslett nő. Ő igazi nagy ász, a politika síkján képviseli majd az érdekeinket.
-Hogyan? Mit kell tennie? -Hajnalka aggódva kérdezte. Szerette Kamillát, nem akarta, hogy bajba kerüljön.
-Beépül a ránk nézve legveszélyesebb pártba, és ellentéteket szítva eléri, hogy pártszakadás következzen be. Lekenyerez politikusokat, igazgatói, igazgatótanácsbeli, felügyelőbizottságbeli pozíciókat ajánl nekik azért, hogy velünk együttműködjenek.
Hajnalkát az ájulás környékezte. Elhaló hangon folytatta.
-Barna Roland?
-Barna Roland? - kérdezett vissza Emil. -Nos, ő a kakukktojás. Ismered, nem egy észkombájn. De hűsége, megbízhatósága miatt alkalmas arra, hogy a motor főtengelye legyen, ahol mi mondjuk. Bevonhatunk még másokat is -tette hozzá elgondolkodva - Szereda Edit, Petri Mici, Meredi Pali, Tratt Feri, Szijjártó Géza szintén használható perc-emberek, egyes részfeladatokat, ha szükségét látjuk, rájuk bízhatunk.
-És te? Te leszel a nagyfőnök? Vagy pártvezér leszel?
-Egyik se. Én a háttérben akarok maradni.
A lány, mintha szél ütötte volna meg, béna tagokkal moccanni se volt képes.
-Ez szörnyű...nem tudok mit mondani....
-Ránk kényszerítették - mondta a férfi. -Én se így akartam, de az ő világukban az ő szabályaik szerint kell játszani.

Emil befejezte, elhallgatott. Sok minden részletet kellett volna még elmondania, de úgy gondolta, a lényeget elmondta és ennyi egyelőre elég. Hallgatott a lány is. Hátradőlt, fejét a karfára hajtotta. Behunyta a szemét. Fejében kavarogtak a gondolatok. Hagyta, hadd gondolkozzon. Nézte karcsú testét, keblének kecses domborulatát, behunyt szemének hosszú pilláit.
Végül, jó sok perc elteltével szólalt meg a lány.
-Most akkor, ha megengeded, összefoglalom. Lopnunk, rabolnunk, csalnunk, hazudnunk kell ahhoz, hogy a hatalmat magunkhoz ragadjuk, vagy a jobboldaltól visszaszerezzük, ha úgy alakul, és megtartsuk. Jól értettem?
-Úgy van -hagyta rá Roth Emil. -Sőt, ha elkerülhetetlen, a végső jó érvényesülése érdekében akár gyilkolni is. -A pap gyilkosainak likvidálására célzott, akik megúszták volna, ha nem küldi rájuk Borzt, Hajnalka azonban nem tudta követni.
-Ilyen a politika.
-Értem. - A lány kinyitotta a szemét, s merev arccal Emilre bámult. A férfi, ha agyonütötték volna, se tudta volna megmondani, milyen színű volt a szeme abban a pillanatban.
-Szóval azt mondod, ilyen a politika? - Gondolataiba merülve elhallgatott. Fáradtnak, közönyösnek tűnt a hangja, amikor újra megszólalt. - Hát, ha ilyen, akkor nem biztos, hogy kérek belőle.
-Semmi probléma! -Emil számított rá, hogy ezt fogja mondani. Nem akarta erőltetni.
-Gondold át. Mellettem, mint a jobb kezem, te is sok pénzt kereshetnél, más színvonalú életet tudnál biztosítani magadnak és a családodnak.
-Ezt meg se hallottam - válaszolta a lány könnyeivel küszködve, tompa, színtelen hangon.
Felállt, és köszönés nélkül elhagyta a szobát. Harmadnapra rá azonban a lépcsőházban munka után lefelé jövet azt mondta a mellette lépkedő Emilnek:
-Átgondoltam. Benne vagyok! Nem a pénz miatt, a pénz nem érdekel. Miattad teszem, hogy segítsek, melletted álljak. Ha akarod, leszek a jobb kezed!