Kamilla a lövölde téri lakás nappalijában, az állótükörben szemlélte magát. A tükör ormótlan régimódi darab volt, még a 20-as évekből való. Cirádás, fekete lábakon álló, billenthető fekete keretbe volt belefogva a foncsorozott üveg, felcsukható kis asztalka tartozott hozzá, rajta csipketerítő, a terítőn váza a vázában csokor margarétából. Karácsony napján a tükröt, a lábán lévő görgőkön óvatosan mozgatva át szokták tolni a hálószobába, helyére állítják a színes gömböcskékkel, szaloncukorral, angyalhajjal és más díszekkel teli aggatott karácsonyfát.
Mellette balról a padlótól a mennyezetig érő monumentális könyvszekrény. A csillogó-villogó üvegek mögött tengernyi könyv. Marx, Engels, Lenin, Hegel, a Biblia, a Katolikus Egyház Dogmái, Gorkij, Solohov, Jókai, Móric, Mikszáth összes művei. Petőfi, Arany János, Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós, Juhász Gyula, Tóth Árpád, Batsányi János, Kölcsey, Vörösmarty, Villon, Sartre, Szerb Antal, Márai, vitéz Somogyváry Gyula, Anatole France, Aquinói Szent Tamás, s a világirodalom többi nagyágyúi. Shakespeare, Byron, Keats, Somerset Maugham, R. Kipling, Stendal, Hemingway, Mark Twain, Jack London, Dickens, Tolsztoj, Goethe, Gogol, Schiller, Voltaire, Diderot, Herczeg Ferenc, Krúdy, Puskin, Komáromi János, az erdélyi Helikon-írók és mások. A felső polcokat a német írók és költők művei töltötték ki: Immanuel Kant, Nibelunk ének, Grimm mesék, Heine, Darwin, Franz Kafka, Thomas Mann, Eric Fried. Alatta a franciák. Moliere, Rousseau, Victor Hugo, Balzac, Baudelaire. A Jókai összes egészen különleges, régi, békebeli bordó kötéses sorozata szemmagasságban alulról az ötödik fakkot foglalta el. A belső borítón a következők álltak: Jókai Mór művei, Centenáriumi kiadás. Az Országos Centenárumi Bizottság megbízásából kiadták a Franklin Társulat Révai Testvérek, Magyar Irodalmi Intézet R.T. Budapest MDDDDXXV. Az ókori görög-római-etruszk, ó-egyiptomi művészeteket ismertető írások a Jókai alatt voltak, az amerikai írók, költők felülről a negyedik polcon, a Kalevala pedig jobbra, fenn a plafon alatt.

Ledobta magáról a fürdőköpenyt. A fején lévő törülköző-turbánt még fennhagyta, a haja vizes volt. Megnézte a testét. Kritikus szemmel mustrálta végig, tetőtől talpig. Hát igen. Ez már messze nem egy húsz éves lánynak a teste. Nem olyan feszes, és ruganyos, mint például Székely Hajnalkáé. Eszébe jutottak az üdülőbeli esték a tavaly nyári KISZ vezetőképző táborban: kis barátnője alváshoz vetkezik az ablak előtt, a kintről beszűrődő gyenge neonfényben szinte foszforeszkál bőrének bársonya. A lámpásként világító testen egyetlen sötét folt szemérmének háromszöge! Milyen nyúlánk, karcsú az a test, milyen ruganyos! Nosztalgiával gondolt vissza Székely Hajnalkára. Ó, te édes fiatal élet! Drága kis barátném!
De azért az enyém se rossz még, gondolta. Igaz, a melleim már nem állnak úgy, mint Hajnalkának, de teltek, mutatósak. Az idősebb férfiak szeretik ezeket az érett, szőlőszem alakú melleket, a sötétvörös bimbókkal, érzéki, nagy udvarral. A derekam lehetne karcsúbb, a hasam laposabb, a combjaim teltebbek.
A hasával egyáltalán nem volt kibékülve. Behúzta. Igen, ilyennek kellene lennie. Kitolta, megnézte úgy is. Rémes. El kell kezdenem fogyózni! Lába köze a régi-új divat-irányzatnak megfelelően ki volt borotválva, a kisajak közepén egy apró pirszing gyémántfénye csillant meg. Elmosolyodott. A férfiak megőrülnek az ilyesmitől. Radványi minden bizonnyal el lesz bűvölve. Tapasztalta, hogy az éltes férfiak buknak a borotvált puncira, az ott elhelyezett pirszing látványa, érintése megolvasztja a legkeményebb vasbeton-szíveket is.
Előre, csatára fel! A pasas felesége ősz hajú, kövérkés, disztingvált úri-hölgy, elomló idomaival labdába se tud rúgni mellettem!
Bízott benne, hogy el tudja csábítani. Igaz, Emil részéről csak ennyi hangzott el: "Valószínű, hogy az elkövetkező években ők lesznek a mérleg nyelve. Férkőzz a bizalmába és tudj meg mindent, mi a programjuk, mikor mire készülnek, melyek a gyengeségeik, hol lehet megfogni őket."
De hát hogy férkőzzön egy nő a bizalmába egy olyan tisztességben megőszült férfinak, aki a keresztény-polgári értékrend szerint él, aki komolyan gondolja, hogy a három legfontosabb dolog a világon úgy fogalmazható meg, hogy Isten, haza, család? Csak egyféle módon képzelhető el: ha lefekszik vele! Persze csak, ha rá tudja venni, ha el tudja csábítani!

Hátat fordított a tükörnek, s úgy, ahogy volt, anyaszült meztelenül az asztalhoz lépett. Kezébe vette a kisgazda címert, a kis kitűzőt, hosszan nézte. Ovális-keretben piros-fehér-zöld mezőben egy telt, egészséges, életet, bőséget sugárzó, büszke magyar jövőt hirdető búzakalász. Körben a felirat: FÜGGETLEN POLGÁRI ÉS KISGAZDAPÁRT.
És a címer alatt az ominózus mondat...!
Igen, igen igen. Nem kis feladat. Kamilla bízott magában, hogy meg tudja csinálni. Megkörnyékezhetetlen férfiak nincsenek. A férfiak a gatyájukban hordják az eszüket! Tökre igaz a mondás: ha a f... feláll, az ész megáll!

Visszament a tükörhöz, hátat fordított, és a kezében tartott nyeles fésülködőtükör segítségével hátulról is megnézte magát. Levette a törülközőt, szétrázta a haját. A fejem jó, a nyakam vékony és hosszú. A karjaim, lábaim elmennek, a fenekem is, szo-szo. Csípőm kicsit vastag, lehetne rajta kevesebb. Majd úgy kell állnom, amikor ledobom magamról a textilt, hogy a kislámpa hangulatvilágításának szűrt fénye elölről világítson meg, úgy előnyösebb. Ha hátulról jön a fény, akkor kontúrosan rajzolódnak ki a test vonalai, a túlzottan telt csípő, s a derekam már nem teljesen fiatal-lányos íve.

Csipkés szélű, combközépig érő fekete bugyit vett fel, s fekete harisnyát, harisnyakötővel. Mulatságosan régimódi volt az egész, mintha egy múlt századbeli úri-hölgy, egy korabeli magazinból lépett volna oda. Fekete melltartó. Ja. Megnézte a tükörben. Nem, ez nem lesz jó, túl sprőd a kosara és vastag benne a szivacs. Keresett egy másikat, egy jó puhát, vékony-szálút. Szerette volna, ha a blúzán a szétnyitott kosztüm-kabát alatt halványan, diszkréten, alig észrevehetően átütne mellének a bimbója. Úgy kell eljátszani, mintha véletlen lenne. Majd elpirul, amikor Radványi észreveszi, és majd gyorsan összehúzza magán a kabátot. Kombiné? Kombiné nem kell, túl meleg lesz ma!
Fehér blúz, sötétszürke kosztüm. A kabát-hajtókába, a gyászszalag alá tűzte a kisgazda-címert. Feltett egy kokárdát is, éber szemmel vizsgálta az összhatást. Nem-nem. Ez túl sok. Döntött, levette. Elég a címer. Nem feltűnő, nem hivalkodó. Azt regéli: igen, én szívemből-lelkemből kisgazda érzelmű ember vagyok, de feltűnősködni, felvágni nem szeretnék.
Átfutotta még egyszer a silabuszt, amelyre a legfontosabb dolgokat feljegyezte, neveket, dátumokat, adatokat, s zsebre gyűrte a papírt. Igazából nem volt rá szüksége, csak a biztonság miatt. Kívülről fújta az egészet, a kisgazda párt történetét. Megcsinálta a frizuráját, gyöngyházfényű lakk a körmökre, halvány-piros rúzs, egy kevés púder, alig észrevehető. Kész volt. Berúgta a férje cipőjét és a papucsát az ágy alá, elpakolta a fürdőszobában a fogkeféjét és a borotváját. Taxit hívott, s míg a kocsi végigaraszolt a teljesen bedugult Fasoron, felmondta magában a leckét:
1908. Megalakul a Somogy megyei Kisgazdák egyesülete, Elnöke Nagyatádi Szabó István. 1909. A jelentéktelen kis pártocskából nő ki az Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapárt. Jelmondata: nem engedünk a 48-ból. Az 1920-as választásokon a Tanácsköztársaság és Kun Béla bukása után 51.4 %-t elérve elsöprő győzelmet arat.
Lépésben ment a kocsi. De Kamilla fejében száguldva követték egymást az adatok és az információk, míg a Dózsa György úthoz nem értek.