A nagykörúton villamosoztam. Az egyhangúan zsongó tömegben egyszer csak egy igen érdekes hangra figyeltem fel. Akaratomon kívül az alábbi szövegnek lettem a fültanúja:
-Angyalkám! ... Hidd el ... az, hogy csókolóztam a Magdival abból semmi, de semmi nem igaz! ... Téged soha ell nem hagynálak... Ugyan ... és ezt Te elhiszed? Hiszen tudod, hogy a Zsuzsa milyen bajkeverő! Ő az egész környék hírharangja, egy mocskos pletykafészek! Állandóan csak kavar! ... Hogy Ő mondta Neked azt, hogy látott engem a Magdival tegnap előtt este a Kálmánék presszójában összebújva...? De arany angyalom ... én nagyon szeretlek. Tudod a Magdival van egy közös munkánk és azt egyeztettük össze .... Hogy Te sejted, hogy mi lehet az a ,,bizonyos" munka? Az kérlek egy irodalmi est szervezése ... de hagyd végig mondanom kérlek, most lesz egy évforduló és arra szervezünk egy irodalmi műsort és arra Te is eljöhetsz. Meghívunk Téged is!... Kérlek, ne féltékenykedj .... Egyáltalán semmi okod rá .. Hogy elég volt a hazudozásomból és már nem hiszel Te nekem? ... Elhagysz ... Szomorú vagyok, mert hidd el, hogy nagyon szeretlek. ... Hogy vége ....?...Hát képes vagy felülni a Zsuzsa ócska szövegének?! A Zsuzsa csak azért keveri a dolgokat, mert annak idején Tégedet választottalak és nem Őt! Ezért most megpróbál közénk éket verni és azt hiszi, hogy most ha engem Tőled eltántorított, akkor nagyon téved! ... Vedd tudomásul, hogy igenis Téged szeretlek! .... Könyörgök, higgy nekem... Hát mégis elhagysz ... Ez nagyon fáj ... Képes vagy rá? Hát ennyit érek én Neked? Ennyit ér a mi szerelmünk?
Óvatosan a hang irányába néztem. Egy már nem egészen fiatal férfit láttam a közelemben. Ő telefonált. De egyszer csak a szöveg távolodni kezdett, majd megszűnt, mivel a villamos egy megállóba érkezett, ahol a férfi leszállt. Így arra a választ nem tudhattam meg, hogy sikerült-e végül kibékülni a két embernek és hogy az említett Zsuzsának a pletykája hatott-e valóban. Ez talán csak a telefonjuk ,,titka" marad.