HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 6 Tagok összesen: 1947 Írás összesen: 52873 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2017-11-23
Mi kommunista ifjak...MK IV/8Csönd lett a szobában. Radványi azon tűnődött, hogy volt-e értelme elmesélni ezt a régi történetet, Kamilla meg azon, milyen apropót keressen. A terv már készen volt a fejében, csak az időzítés volt kérdés. Végül ő szólalt meg előbb.
-Van itthon néhány fényképem azokból az időkből. Várjon csak! Felállt, a komódhoz lépett, ügyelve arra, hogy el ne felejtsen sántítani. A lába már alig fájt. Rövid keresgélés után kihúzott az egyik fiók aljából egy kopott régi fényképalbumot. Visszaült a heverőre, térdére tette az albumot, szétnyitotta. -Ez az. Jöjjön csak, nézze! Az öregúr megmozdult végre-valahára, az asztalt megkerülve átsétált a lányhoz s leült mellé. Az első oldalon lévő fényképek Erdély 1940-beli visszafoglalásáról készültek Kolozsvárott. Az utca közepén lengő, lobogó piros-fehér-zöld zászlók alatt lovas bandériumok vitézei, zsinóros dolmányban, darutollas süvegben. A lovasok élén hófehér lovon, tengerész-tiszti egyenruhában az ország Nagyura, nagybányai vitéz Horthy Miklós kormányzó úr Őfőméltósága. Zászlókat lengető tömeg kétoldalt, a házak ablakai kitárva, nevető szemű, integető emberek, népviseletbe öltözött magyar ruhás lányok, asszonyok virágot hintenek a menetre. Radványi rámutatott az egyik képre. -Ez itt Fekete Pista, az egyik bajtársam a dandárból - mondta álmélkodó hangon. -Jé, de érdekes. Nézze. Ez a lovas itt a harmadik sorban, félig takarva ő, ezer közül is megismerném. Milyen fiatal még ezen a képen, szinte gyerek! Istenem! Elesett szegény a kitörési kísérletnél. Tovább mentek a képeken. Kamilla lapozott. Háborús felvételek, géppuska-állás, rohamra induló honvédek, tüzelő ágyú, felszálló vadászgép. Ismeretlen, nevetős, bizakodó, vagy szomorú fiatal arcok. Kötözőhely, a sebesültek körül nővérek szorgoskodnak. Közel ültek egymáshoz, túl közel is igen, a válluk összeért, mégse történt semmi. Kamilla rátette a kezét Radványi térdére. -Apám felvételei - mondta elcsukló hangom. -Tudja Miklós, nem szeretem elővenni ezt az albumot, sírhatnékom van tőle! -Elkezdett sírni, bármikor képes volt rá. Most, az kellett volna, hogy következzen, hogy Radványi átöleli a vállát, és elkezdi vigasztalni, ő meg odahajtja a fejét a férfi széles mellkasára. -Ha megfogja a mellemet - fogadkozott magában - istenbizony belenyúlok a nadrágjába. Semmi ilyesmi nem történt azonban, a férfi drót-mereven ült, mint egy ólomkatona. Hosszú percek peregtek le az idő rokkáján. A fiatal nő nem tudta, hogyan folytassa? Ennyire tehetetlen lennék, kérdezte magától, ennyire béna? Ismét a véletlen jött a segítségére. Elhangzott végre az, a kérdés, melyre, annyira várt, ami tovább lendítette a cselekményt. -Mondja...khm...Kamilla,...egyedül lakik itt ebben a csinos kis lakásban? -Jelenleg igen - rebegte alig palástolt megkönnyebbüléssel. -Figyeljen, Miklós, el kell mondanom valamit. Férjes asszony vagyok, de már nem sokáig, mert válok. A férjem nem lakik velem, a szeretőjéhez költözött. -Valóban? - A férfi felhúzott szemöldökkel nézett rá. Kész döbbenet. -Ő hagyta el magát? Hihetetlennek tűnt előtte, hogy ilyesmi megtörténhet. Ilyen gyönyörű lány, ilyen édes egy teremtmény! De nagy marha lehet az a férfi! Alig észrevehetően megcsóválta a fejét. -Elég fura - dünnyögte. -Nem az - sóhajtotta a fiatal nő. -Talált egy szebbet, egy fiatalabbat, most azzal él. Egy éve már, hogy egy újjal sem nyúlt hozzám sem ő, sem más! Egyetlen szó sem volt igaz a történetből, a férje és ő nem voltak válófélben, nem a férfi hagyta el, csalta meg Kamillát, hanem fordítva, s férjem-uram nem a szeretőjéhez költözött, hanem külföldi kiküldetésben volt. Mellesleg esztelenséggel határos módon még mindig szerelmes volt a feleségébe, aki fűvel-fával csalta. Kamilla előredőlt ültében, csendesen sírdogált. -Talán csúnya az arcom? Visszataszító? Nézzen rám, Miklós! -Nem dehogy! Ellenkezőleg! - motyogta a férfi. -Vagy a testemmel lenne probléma? -Sírt most már, ömlöttek szeméből a könnyek. Felállt, az ablaktáblához lépett, felhúzta a rolettát. Elhátrált a könyvespolcig, most szemből érte az alkonyi fény. A korhely napsütés bíbor-ragyogással öntözte a szobát. Részeg volt, annak tettette magát. Beleállt ebbe a haldokló, sötét ragyogásba, ledobta magáról a köpenyt. -Hát mondja meg őszintén! Csúnya vagyok? Öreg? Kövér? -Zokogott, a könnyek végigfolytak az arcán, a mellén. - Mi a hiba bennem? Nem lehet szeretni ezt a testet? Radványi a lelke mélyéig meg volt rendülve. Ilyen helyzetet még nem élt át, nem tudta, mit kell tennie. Végül azt cselekedte, amit keresztény-polgári neveltetése diktált. Odament, úri gavallériával felemelte a pongyolát a földről, s a lány vállára terítette. Nem nézett közben rá, a falat nézte oldalt. -Húzza össze magán, kedves, s ne sírjon! Maga gyönyörű, és...és...ne haragudjon, most mennem kell. Kettőt se pillanthatott Kamilla, s Radványi Miklós mögött becsapódott az előszobaajtó. A nő, akár a sóbálvány: földbe gyökerező lábak, - meredten bámult utána. -B.sszameg! - kiáltotta pipacs-pirosra gyúló arccal, s indulatos mozdulattal földhöz vágta az egyik kristálypoharat. -Hát ezt jól elcsesztem! A történet és a szereplők a fantázia szüleményei Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Viszontlátás című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel furcsa árny címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej jeszenyin: A kéregető kislány címmel a várólistára Miléna bejegyzést írt a(z) Évente egy levél című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Rózsavölgyi reggel című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |