HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 13 Tagok összesen: 1948 Írás összesen: 52875 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2017-12-07
Mi kommunista ifjak...MK V/1"Murder on he border! Shame for Hungary! A young man named Friedrich Venzel from East-Deutchland was killed by a Hungarian border-guard soldier" - a BBC augusztus 19.-i déli hiradójának első szavai ezek voltak.
A továbbiakból kiderült, hogy az esemény még előző nap éjszaka történt. Két NDK-s fiatal, egy fiú és egy lány érkezett a Rábafüzes melletti határszakaszhoz. Autójukat hátrahagyva a dűlőúton gyalog indultak el a határ felé. Már majdnem átjutottak, amikor a magyar határőrök tüzet nyitottak rájuk. A fiú, lövést kapott a hátába, ő a helyszínen meghalt. A lány szerencsésen átért, az osztrák határőrizeti szervek hátra kísérték, és gondozásukba vették. Azon az estén a következő történt: A kelet-német fiatalok, egy párocska, kézen-fogva indultak el a sötétben. Félhod volt, halvány, fluoreszkáló fénye kísértetiessé tette a mezőt. -Biztos, hogy nincs már meg a kerítés? - kérdezte a lány halkan. -Biztos! - felelte a fiú. -Ne izgulj. -Felkapcsolta az elemlámpáját, körbe villantotta. Semmi nem moccant, halott volt az éjszaka. -Nem fognak lőni ránk? - újra a lány letompított hangja hallatszott. -Hogy lőnének? - nyugtatgatta a fiú. Kikapcsolta a lámpát. -Tudod milyen sokan mentek már itt át? A magyar kormány májusban visszavonta a tűzparancsot! Botladoztak tovább a gyér fűvel benőtt zsombékokon, az augusztusi csillag-sziporkázós éjszakában. Pár perc elteltével elérték a határkerítés oszlopsorát. A drótháló át volt vágva, darabjai a földön feküdtek, érezték ropogni a talpuk alatt. -Néhány méter még - súgta a fiú - tarts ki, mindjárt odaát leszünk! Erős fény villant fel félig oldalról, félig hátulról ebben a pillanatban, beburkolta őket. Kiáltás harsant: "állj, ki vagy?!" Futni kezdtek az osztrák határ felé. -Gyere! Gyorsan! A kiáltás mögöttük megismétlődött, éles volt, kemény, metszett, mint a kés éle: "állj vagy lövök!" Fokozták az iramot. Egymás kezét fogva futottak. A lány megbotlott egy göröngyben, elesett, talpra ugrott. Iramodtak előre tovább, csak tovább. Elől nem messze, mintha alakok mozogtak volna a sötétben, fények vibráltak. Az már a túloldal! Az osztrákok! Lövés dörrent, a fiú a földre rogyott. -Fuss - kiáltott rá a lányra elfulladó lélegzettel, száján kibuggyant a vére - szaladj, menekülj! A lány füle mellett golyók süvítettek, lábak dobogását hallotta a háta mögül és az őrkutyák csaholását. Vakon, süketen rohant, elvágódott, felkelt, lihegett, vérzett a térde és a könyöke. Erős karok ragadták meg, mielőtt minden ereje elfogyott volna. -Ne féljen, most már biztonságban van - mondta valaki mellette. Ketten fogták a két karját kétoldalt, támogatták hátra, a biztonságba, az életbe. Emil ennél többet is tudott. -Nem voltak házasok - mesélte - s ezért az az idióta vaskalapos recepciós az Ifjúsági Diákutazási Iroda Kilián-telepi kempingjének bűrójában nem adott nekik közös szobát, illetve bungalót. Hja, a szocialista erkölcsök...! Alicja nem értette. -Sátruk nem volt? -Ja! - mondta a férje. -Illetve nem. Úgy gondolták, van elég pénzük, hogy kényelmesebb szállást foglaljanak maguknak, s ezért nem vittek sátrat. A srác unokabátyja bizonyos Eric Jagenfeld támogatta őket anyagilag. Egy ideig ő is ott volt a családjával, de aztán visszautaztak Bonnba. Székely Hajnalka csodálkozva nézett rá. -Honnan tudsz te ilyeneket Emil? A férfi mosolygott, nem válaszolt. Helyette Alicja szólalt meg. -Ő mindent tud. -Nevetett. - Nem vetted még eddig észre? A lány is elnevette magát. -Dehogynem! Mégis elég különös, nem gondolod Alicja? Még a srác unokabátyjának a nevét is tudja! Fogadok, ha megkérdezném, megmondaná hány éves a nagymama. És mi lett aztán? -Két, egymás melletti bungiban kaptak szállást - magyarázta a férfi. Mosolygott nem létező bajusza alatt. Nem reagált Hajnalka szurka-piszkájára. -Az egyikben két fiú volt, a másikban három lány. A lányt a lányokhoz tették, a fiút a fiúkhoz. -Ó, szegények! - mondta szomorkásan Alicja. -Kiböktek velük rendesen! Hajnalka is ezt gondolta, látszott az arcán. -Na igen - rázogatta a fejét Emil. -Persze. -Ő nem arra gondolt, mint amire a két nő, hanem arra, ami a határon történt. Nem mesélte el nekik, honnan tud ennyi mindent az ügyről, se Alicjára, se Hajnalkára nem tartozott a dolog. Amikor az esetet jelentették, felhívta Borzt. -Találkozzunk délben a szokott helyen. Van számodra egy megbízatásom. A Hiradómozi előtt futottak össze a Lenin Körút és a Dohány utca sarkán, szemben a New York Kávéházzal. Esett az eső, Emil az esernyő alól figyelte, ahogy a bőrzakós, sörtehajú férfi közeledik. Üdvözölték egymást. -Mi a helyzet Henrik? - kérdezte Borz. -Hallottad mi történt a határon? -így Emil, mert, hogy az ő fedőneve volt "Henrik". -Persze. -Tudjátok meg, ki volt az a balfasz tiszt, aki kiadta a tűzparancsot. Az idősebb férfi szája szögletében keskeny mosoly jelent meg. -Már tudjuk. Kovács Pálnak hívják, alezredes, határőr parancsnok. Rég nyugdíjba kellett volna mennie a vén iszákos faszkalapnak, de az Istennek se megy! Keményvonalas kommunista, maximálisan helyteleníti a mostani változásokat. Többször is említette, szinte kérkedett vele, hogy jól seggbe kellene lőni már egyszer a nyavalyás szökdöső NDK-sokat. 56-ban a karhatalomnál szolgált, mint korkedvezményes örömkatona, ott volt a Kossuth téren és a mosonmagyaróvári sortűznél, amikor a tömegbe lőttek. Emil elismerően nézett rá. -Remek. Nagyok vagytok. -Elhallgatott egy pillanatra. Nem könnyű az ilyesmit kimondani. -Szándékosan gyilkolt megint. Nem szeretném, hogy megússza! -Nem fogja megúszni. Hadra vágják és elítélik. -Az kevés - jelentette ki Emil szárazon. -Lefokozzák, kap három év felfüggesztettet egy emberéletért. Azt akarom, hogy likvidáljátok. Lakoljon Mózes törvénye szerint. Szemet szemért, fogat fogért, életet életért. -Komor mosoly jelent meg az arcán. - Jézus azt mondta: beteljesíteni jöttem a Törvényt, nem megváltoztatni. Borz nem vitatkozott a felettesével. -Értettem százados elvtárs. A szokásos módon? -Rád bízom. Álcázzátok balesetnek, az a legjobb. -Értettem. Kérek engedélyt távozni. -Távozhat bameg. Megölelték egymást, aztán Borz balra ment, Emil pedig, akit Henriknek hívtak egykor a Hírszerzésnél, jobbra a szapora nyári záporban. A történet és a szereplők a fantázia szüleményei Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Viszontlátás című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |