ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

A beszélgetés Emil és Alicja III. kerületi Vörösvári úti panel-lakásában folyt, ebéd után. A két kislányt a szülők lefektették, a felnőttek a nappaliban kávéztak. Az egész lakás alig volt nagyobb 40 négyzetméternél, így hát a "nappali" kicsit fellengzősen hangozhat. Két félszoba, egyikben a kicsik alszanak, a másikban apuka, anyuka, közöttük a nappali a maga 18 négyzetméterével teremnek hat. Belépő, picuri konyhafülke, mosdó, mellékhelyiség. A belépőben, amit "előszobának" jóindulattal sem lehetett volna nevezni, három ember fért el, ha még valaki be akart menni, akkor a bent lévő kettő közül az egyiknek távoznia kellett.
-Indult valamiféle vizsgálat az ügyben? - érdeklődött szorongva Alicja. -Mit szólt Németh Miklós? Úgy emlékszem ő rendelte el annak idején, még tavasszal a tűzparancs visszavonását! Legalább is a TV azt mondta.
-Németh őrjöngött! - Emil óvatosan beleszürcsölt a kávéba. Visszatette az asztalra, túl forró volt. -Öszehívta a Minisztertanácsot, lebaltázott mindenkit. Kárpáti Ferencet, a Hadügyminisztert utasította, hogy három napon belül legyen a jelentés az asztalán, mi történt, ki a felelős.
-És? Lett foganatja? - Székely Hajnalka kérdezett közbe. Körbeülték az apró asztalt, színes üveg-tálkán édes-sütemény és sós-rudacskák voltak középen. -Jutottak valamire?
-Persze. Az ilyen katonai invesztigációk roppant alaposak. Kiderítették, hogy a rábafüzesi határőrparancsnok a hunyó, ő adta ki aznap a katonáknak a parancsot, hogy lőjenek mindenre, ami él és mozog.
-Borzalmas! Hogy tehetett ilyet? És, mit is akarok, mi lett vele Emil? Leváltották, ez a minimum, gondolom! -Alicja kezébe temette az arcát, összekuporodott a széken.
Emil fészkelődött, torkát köszörülte, kezdett kényelmetlenné válni a téma.
-Hát igen, ja. Leváltották volna....de....
-De? -Hajnalka felkapta a fejét, rossz előérzete támadt a folytatást illetően. -Mi történt? Folytasd!
-Meghalt időközben.
-Nem mondod? -A két nő szinte egyszerre kiáltott fel.
-Ja. Baleset volt. Hazafelé tartott szolgálat után a községbe, túl gyorsan hajtott, s az egyik kanyarban elvesztette az uralmát a jármű fölött. A kocsi kisodródott, fának ütközött, felborult, kigyulladt és felrobbant!
Alicja nem bírta tovább egy helyben. Felugrott, körbe-szaladta a micur szobát.
-Isten nem ver bottal! -Ránézett a férjére, szemében a gyanú halvány szikrája. -Figyelj csak! Mondd, hogy neked az egészhez semmi közöd!
Emil nem válaszolt, csak mosolygott csendesen befelé. Neki már jelentették, hogy a Lada kormány-, és fékberendezése meg lett rongálva. Azt is tudta, hogy az alvázra biztos, ami biztos alapon még időzített bombát is felszereltek. Felemelte a csészéjét, belekortyolt. -Finom ez a kávé - mondta közömbösen. -Most már nem olyan meleg, iható. Remélem, a mai határnyitáson minden rendben lesz.

Bekapcsolták a TV-t, éppen a Híradó különkiadása ment. Helyszín: Hegyeshalom. Látták, ahogy a magyar hivatalos szervek megbízottjai felnyitották a sorompót, s megindult a túloldal felé a kocsik, és a gyalogosok áradata. A németek, sok ezren, már hetek óta ott tipródtak, puszta jelenlétükkel is követelve a határnyitást. Autójukban aludtak, vagy a földre terített hálózsákokban, s a bokrok közé jártak a dolgukat végezni. Ellátásukról a Máltai Szeretetszolgálat, a Vöröskereszt, és a segítőkész környékbeliek gondoskodtak.
Az ablakok az autókon lehúzva, szóltak a dudák, integető, boldog, önfeledt emberek. Voltak, akik tolták a verdát, s vigyori képpel belekacsintottak a felvevő-gépbe. Egy család, papa, mama gyerekek kézen fogva rohantak át, ujjukkal V-betűt formáztak a kamera felé, egy csoport fiatal nő sikongva körbevette a fülke előtt álló határőrt, nyakába csimpaszkodtak, össze-vissza csókolták.
-Istennek legyen hála -fohászkodott Alicja. -Nagy ember ez a Horn Gyula mégis csak.
Emil felnevetett. Kicsit gúnyos nevetés volt.. -Valóban, nem vitatom. Sokat tett azért, hogy a sorompó felnyílhasson. Én azonban mégis azt mondom nektek, hogy Moszkva engedélye nélkül a határnyitás soha nem jöhetett volna létre. Tudom, mert...szóval tudom, hogy Budapest még tegnap is lázasan próbált egyeztetni Moszkvával.
-Komoly?
-Ja. Biztos, hogy jó lesz így? -kérdezték a mieink. Vagyis? Kérdezett vissza Moszkva. Mire gondoltok?
Hát arra, hogy megnyitjuk a határt. Muszáj lenne, nagyon nagy már a nyomás.
Biztosíthatlak elvtárs, hogy mi nem lépünk közbe, mondta Moszkva.
Akkor se, ha balhé lesz?
Akkor se.
A tankok?
Helyükön maradnak. Megtiltottuk, hogy beavatkozzanak.
Tuti?
Teljes mértékben, ne nyugtalankodjatok.
És a kelet-német elvtársak ellenkezése? Azzal mi lesz? Honecker tiltakozni fog!
Tiltakozzon.
De hát akkor....
Mindenki oldja meg a saját problémáját!
Budapest értetlenkedett. Ad abszurdum odáig tendálhat a dolog, hogy esetleg lebontják majd a berlini falat, és a két Németország egyesül!
Jöjjön, aminek jönnie kell.
Budapest tovább okvetetlenkedett. Szörnyű! Tényleg ezt akarja a főtitkár? Mit mond Gorbacsov elvtárs?
Moszkva habozott, de csak egy pillanatig.
Gorbacsov elvtárs azt mondja, szólalt meg végül majdnem kuncogva a vonal, hogy vissza kell térni a lenini úthoz, az az egyedüli helyes megoldás.

Tök édes volt, ahogy Emil előadta, gondolta magában Székely Hajnalka. Rajongott a férfiért, bármit megtett volna érte. Emil nem tudott olyat mondani, hogy Hajnalkának ne tetszett volna. Emil is bírta Hajnalkát. Az az igazság, hogy marhára bírta. Ezért javasolta egy évvel ezelőtt Alicjának, hogy ő legyen a kislányok keresztmamája.

-Na ezt aztán magyarázhatják százféleképpen - nevetett vásott kis-kölökként a férfi. -Rágódhatnak rajta. Minden esetre a beszélgetés után Horn azonnal intézkedett. Forró dróton szólt le Hegyeshalomba: "a határ megnyitását engedélyezem, haladéktalanul lássanak hozzá!"
Vihogott, mint egy kisfiú, befelé szívta közben a levegőt:
-Tudjátok, mi a legviccesebb az egészben? -Nem várt válaszra. - Az, hogy 30 év múlva a hálás utókor talán utcát nevez el róla, s az ünnepi, évfordulós megemlékezéseken azt mondják majd a szónokok: "előrelátó, bátor politikus volt, az ő nevéhez fűződik a vasfüggöny lebontása, a szabadság kivívása, és a két Németország egyesítése!"
-De soha ne felejtsétek el -folytatta most már kissé komolyabban - mi tanúi voltunk a történelemnek, megéltük, tudjuk, mi az ábra: a szabadságot nem mi vívtuk ki, bármennyire csiklandozná is hazafias önérzetünket, hogy ezzel a dumával döngessük a mellünket, hanem a nagyhatalmak vetették oda nekünk koncként, úgy ahogy kutyáknak szokták a csontot.
Csend lett, egy ideig egyikőjük se törte meg, aztán újra Emil szólt. Vigyorgott, fülig ért a szája, mint egy porba-fingó taknyos kissrácnak, kétségkívül nagyon szimpi volt így, imádnivaló.
-Ne feledjétek el elmondani az embereknek az igazságot, ha esetleg én már nem leszek!

Később felébredtek a kicsik, Hajnalka leült velük játszani a szőnyegre. Babáztak, építőkockáztak, majd a lány mesélt nekik egy hajtogatós könyvből. Így telt a délután. Este Alicja megvacsoráztatta az ikreket, megfürdette, s ágyba dugta őket. Az esti mesét a három kismalacról és a farkasról Emil a dupla-ágy szélére ülve mondta el fejből. Aztán imádkoztak, papa, mama, keresztanya és a gyerekek.
"Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem, de a Tied nyitva Atyám, aki mindig vigyázol rám. Vigyázz édes szüleimre, és az én kis testvérkémre, hogy ha a Nap újra felkel, csókolhassuk egymást reggel."
Székely Hajnalka együtt mondta az ima szövegét a családdal. Ma már semmi szokatlant, vagy kivetni valót nem talált benne, hogy ő, az ifjúkommunista KISZ-vezető, és főnöke, Roth Emil a hivatali KISZ-szervezet fő-fő titkára, pártbizottsági tag, osztályvezető együtt imádkoznak a kiságy fölött. Érdekes, gondolta, miközben keresztanyai-kötelességének eleget téve, Alicja után ő is keresztet rajzolt a kislányok homlokára, és megpuszilta őket, kommunista vagyok, nem hiszek Istenben, mégis ilyenkor elővesz valami egészen furi érzés. Úgy érzem, hogy láthatatlanul van még valaki a szobában. Valószínű, hogy érzékcsalódás csak.

Hogy Emil, mit érzett, mit nem, azt nem lehetett tudni. Egyszer azonban volt egy viccesnek szánt kiszólása ezzel kapcsolatosan:
"Mit tudom én mi az igazság? De ha netán nem nekem van igazam, hanem Alicjának és létezik valamiféle isten odafenn, akkor egy kis imádkozás nem árthat."