Balunak egyik együttlétük alkalmával lett gyanús a dolog. Az előjáték után be akarta dugni, aznap ilyenje volt éppen, de a lány nem engedte.
-Most nem akarom - lökte le magáról a srácot, aki már kezdett rámászni.
-Mert? -Balu hanyatt az ágyon, mint egy gyalogbéka, akit elgázoltak, arcán az értetlenség penésze virágzik.
-Csak! -Ica nem volt hajlandó vitázni. Mellé térdelt, lehajolt, szájába vette. -Ez is jó, te hülye, nem?
-Hát? -A fiú beletörődött. Ica mestere volt ennek, nagyon erősen tudta szívni.
Befejezték, elmentek mindketten.
-Na ugye - nevetett kimerülten Ica. - Seggfej. Megmondtam, hogy nem kell betojni, vagy nem mondtam meg?

Jó - hevertek egy darabig egymás mellett. Csak a kislámpa világított, de a gyenge, alig-fényben is bűn-ronda volt a lány feje.
Legközelebb rádobok egy törülközőt, fogadkozott magában Balu, majd fennhangon megkérdezte:
-Mondd csak, nem zabálsz te mostanában egy kicsit túl sokat?
A gömbölyödő pocakra célzott, ami, így hogy a hátukon feküdtek, még jobban látszott.
-Közöd hozzá?
Ica nem volt szívbajos, s most, hogy túl voltak rajta, és megkapta, amit akart, magas ívben letojta Balut. Ő, mint tudjuk, eredetileg, még Csepregi szörnyű balesete előtt a Jánost bírta, de hát annyi esélye volt az izmos, vadállatian szép Csepinél, mint egy fogatlan kajmánnak, aki kamionost akar enni Floridában.
Kézenfekvőnek tetszett volna, hogy elővezesse a baba-kérdést, illetőleg, hát, hogy bevallja: a harmadik hónapban van, elszalasztotta azonban. Lehet, hogy Balu pikírt benyögésétől rágott be?
A történet írója se tudja, így passzol.
Mindenesetre Balunak tovább motoszkálhatott az agyában a pocak, mert jó egy hétre ő virított rá a kérdésre:
-Hogy nézel ki, he? Bekaptad a legyet?
Ica éppen a fürdőszobából jött ki bugyiban.
-És ha igen?
A srác röhögött, mint a fakutya.
-Ki volt az a szerencsétlen vadbarom, aki felcsinált? Megtudhatom? Szeretnék neki gratulálni a durrdefekthez!
-Te voltál! - vetette oda Ica fölényesen, s a ruhás-szekrényhez lépett egy pólóért. -Gratulálhatsz magadnak, kapd be!
Túl volt rajta végre. Megmondta és kész. Nem kell az ilyesmin sokat tökölni.
-Már rég el kellett volna mondanom, s el is mondtam volna, ha nem lennél ekkora nagy f.sz! - tette hozzá.

Balut féktelen jókedv fogta el. Nem bírta abbahagyni a nevetést, egész testét rázta. Jó vicc! Még, hogy ő? Na ne! Az teljességgel kizárt!
Amikor a röhögőgörcs kezdett kissé alább hagyni kijelentette:
-Figyelj Ica, baromságokat beszélsz! Először is, mi védekezünk. Másodszor: olyan ritkán csináljuk, és akkor se mindig úgy. Harmadszor: nyilván lefekszel másokkal is, azok között keresd a boldog apát!
-Hülye!
Ilyet szólt vissza Ica. Nem világosította fel a srácot arról, hogy már nem szedi az antibébi tablettát. Elfordult, felvette a pólót. Mulatságosan domborodott alatta a pocakja, kinyomta az anyagot. A bugyi és a póló között maradt egy tenyérnyi rés, ami látni engedte a meztelen bőrt, a kitüremkedő, domború köldökét.
A fiú kezdte felfogni, hogy, amit hallott, az a véres, kőkemény realitás.
-Te tiszta hülye vagy! Azonnal el kell vetetni!
-Harmadik hónapban vagyok, már nem lehet.
-Akkor most mi lesz? -Olyan képet vágott a srác, mint akit orrba vertek
Ica felcsattant. -Mit tudom én! -Nem várta, hogy Balu a nyakába ugrik, és örömében össze-vissza csókolja, de abban azért bízott, hogy elfogadja.
-Megszülöm és felneveljük....
-Velem ugyan nem!
Dühében elfordult, és körbe nézett, mit vághatna a falhoz? Talált egy porcelán-vázát az asztalon, azt vágta oda nagy mérgesen. A váza cserepei az ágyra hullottak.
-Most lépek baszki, keresek egy másik albérletet. Te meg dögölj meg a kölköddel együtt, ha már ilyen hülye voltál!
-Szemét!
-Kurva!
-Menj a fenébe, takarodj innen, s vidd a ... anyádba a füves cigijeidet is!

Balu elviharzott. Mi történt, mi nem, nem tudjuk, de harmadnap lógó orral ott volt megint Icánál.
-Egyelőre nem találtam semmi elfogadhatót - nyögte ki. -Az utcán mégse héderelhetek.
-Gyere be! -Ica óvatosan kitárta az előszoba ajtót. Margó néni kidugta a fejét a szobájából, meglátta Balut, szemérmesen elfordult, odahajolt a gázóra kijelzőjéhez, mintha az érdekelné, s megnyugodva visszahúzódott.
Bementek, leültek a díványra.
-Akarsz burkolni? Hozzak valami kaját?
-Kösz, ettem már.
-Akarod, hogy elküldjelek?
-Hát...ja. Miért ne?
Ica odafordult, nézte. Seprűnyél-kisasszony, aki lavórt nyelt, csigás, rövid, vörös hajjal.
Szánalom volt a tekintetében. Olyan elesett. Olyan elhagyatott ez a szegény.
-Dőlj hátra - súgta. -Most csak te, nekem most nem fontos. -Hanyatt lökte, és nekilátott megkeresni a nadrágján a cipzárt.