A következő nap feszült várakozással telt el. Hátha korábban jönnek? Svéder úgy intézte a dolgait, hogy egész nap lent legyen a parton. Hajnalban bement kocsival a városba, bevásárolt, és a nyitásra már ott volt.
A délelőtt eseménytelenül telt, a szokásos forgalom zajlott. 11 körül járt az idő. Motorcsónak kötött ki a stégnél, egy menő luxusjacht, amilyennel az újgazdagok járnak. Két fiatal férfi szállt ki belőle, és két konzumnő. Ordított róluk, hogy luxus-kurvák, az ilyesmit az első pillanatban lehet látni. Feljöttek a sétányra, megálltak a lángossütő előtt. Svéder ebben a pillanatban megismerte az egyik fiatal férfit: Tandem Balu volt. Balu is észrevette egykori főnökét. Megdörzsölte a szemét, mint aki rosszul lát, és mímelt csodálkozással így kiáltott fel:
-Nini, Svéder elvtárs! Hát te itt?
A két férfi, a középkorú, és a fiatal összeölelkezett. Hosszú ideig lapogatták egymás hátát.
-Gyertek - invitálta Svéder Rezső a társaságot - meghívlak benneteket egy lángosra és egy sörre.
Leültek, ettek, ittak, beszélgettek. Felidézték a régi szép időket. A másik férfi és a két nő később lementek a stégre napozni. Az egyik nő levette a bikini felsőjét, szép nagy ditkója volt. Rezső úr kicsit aggodalmaskodva figyelte, a gyerekek a közelben játszottak, de nem akart veszekedést kezdeni.

-És, mit is akarok, emlékszel még az egri kiszállásra, Rezső? - folytatta Tandem Balu a nosztalgiázást.
-Jól beseggeltünk, mi?
Az egri kiszállás volt a fordulópont kettejük kapcsolatában. Addig a napig Svéder elvtárs mindent elkövetett, hogy szívassa fiatal beosztottját. A közös ivászat, melynek során az asztal alá itta a főnökét, és aztán másnap a kocsiban a beszélgetés hazafelé, felnyitotta Balu szemét. Akkor jött rá, hogy főnöke minden genyó tetüsége ellenére is végül egy tök fasza gyerek.
Mindannyian mocskos tetük vagyunk, mondta magában kibámulva a Dunára, nem vethetek semmit a szemére Rezsőnek, én is csak egy mocskos, tetű-állat vagyok.
Most már csak nevetett az egészen. Az volt a dolga, hogy szívasson, elmélkedett. Ha én lettem volna az ő helyében, én is ezt tettem volna. Csak be kellett egyszer rúgnunk, s annyi!
-Azt meséld el nekem hamarjában Rezső pajtás, hogy a p.csába lettél te Svéder elvtársból, Svéder úr?
A korosodó férfi jóízűen nevetett, s elmondott mindent Tandem Balunak ától cettig: a Hivatal megszűnését, a dogozók szélnek eresztését és a többit.
-Most már rendben vagyunk - közölte vidáman - fut a szekér. -Csak, hát, tudod, hogy van ez, probléma mindig adódik.
-Csakugyan?
-Hát, igen. - Vonakodott beszélni a fenyegetésről, de Balu unszolására végül elmondta.
-A rendőrség nem igazán segítőkész - legyintett a sztori végén. -Amíg vér nem folyik, addig nem jönnek ki.
Tandem Balu gondolkodott. Megitta a sörét, aztán válaszolt.
-Nem is. Más megoldást kell találni. Kaphatok még egy üveggel?
-Persze!
Svéder készségesen felugrott, s hozott még egy sört. Letette az asztalra. -Igyál Balu, egészségedre.
-Köszönöm! - Belekortyolt, kézfejével megtörölte a száját. Törte a fejét.
-Na jó, ne tojjunk be egyelőre. Mikorra is mondták, hogy jönnek? Holnap utánra? Oké. Én is itt leszek és hozok magammal néhány embert!
-Miféléket?
-Hát...tudod. Verőembereket. Nehézfiúkat. Ismerek valakit. Egy f.szt, aki ezzel foglalkozik.
Svéder megütközve pillantott rá.
-Tényleg?
-Ja. Tudod az a helyzet....-Nem folytatta. Senkire nem tartozik, kiket ismer, a volt főnökére pedig, végkép nem.
Svéder elsiklott felette. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a mellkasát.
-Valóban megtennéd?
Balu ivott, s nevetve mondta:
-Naná, hogy meg! Számíthatsz rám Svéder elvtárs, szeretve tisztelt csoportvezetőm!