ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

De kik is voltak azok a "nagycsaládok"?

1848. február 26.-n látott napvilágot Londonban a Kommunista Kiáltvány, Marx és Engels közös műve. Első sora így hangzik:
"Kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete"
Mit akart Marx és Engels, a XIX. század e két nagy géniusza, amikor a palackból kiszabadította a szellemet?
Ha röviden, csak a lényegét kívánjuk összefoglalni annak a nagy hatású tannak, ami később "marxizmus-leninizmus" néven vált ismertté, azt kell mondanunk, a szerzők egy olyan igazságos, élhető társadalom megteremtését vázolták fel, ahol nincs magántulajdon, nincs kizsákmányolás, az ember szabad, és legjobb képességei korlátok nélkül, szabadon kibontakozhatnak.
A Kommunista Kiáltvány, lázító röpirat, a nemzetközi proletáriátust a burzsoá államrend erőszakos megdöntésére, proletárforradalomra szólítja fel. Utolsó mondata: "Világ proletárjai egyesüljetek!" ma is a nemzetközi munkásmozgalom vérpezsdítő szállóigéje.

A század végén, de még inkább a századfordulón az ipari forradalom előre törésével szerte a világon megerősödtek a munkásmozgalmak. A harcot Európa nagy kapitalista országaiban az illegalitásba kényszerített kommunisták vezetik.
Hazánkban először a Magyarországi Általános Munkáspárt lép csatasorba. 1890 decemberétől Magyarországi Szociáldemokrata Párt néven működik, - hangsúlyozzuk: legálisan!.
A Tengelyhatalmak I. Világháborúban elszenvedett veresége és a Monarchia felbomlása után, azt követően, hogy Oroszországban győz a Dicsőséges Nagy Októberi Szocialista Forradalom (melyet évtizedeken keresztül november 7.-én ünnepeltünk), Magyarországon Kun Béla és társai kikiáltják a Tanácsköztársaságot. A Szovjet-Oroszországból "importált" kommunista, bolsevista-eszme megtévesztő szólamait sok, becsületes munkás ember veszi készpénznek. Költők is tódítják ezerrel, kibicnek semmi nem drága. "Frissek a vérben, nagyok a hitben Csák Máté földjén ti vagytok az Isten, véreim magyar proletárok". Családok, nemzedékek nőnek ki, hittel eltelve abban a meggyőződésben, hogy egy igazságosabb társadalomért harcolnak. A propagandaszólamok hatására meg vannak győződve arról, übtre hajtogatják, hogy "vannak még hibák, elvtársak, de közös akarattal leküzdjük őket", "a cél szentesíti az eszközt", "gyermekeink, unokáink egy jobb világban nőnek majd fel" - és a többi marhaságot.
És, lehet, hogy tényleg így lenne...!
Soha nem fogjuk megtudni.
Van-e ember, aki megfelelhet arra a kérdésre, hogy mi lett volna ha....?

Az Ácsok, a Botkák, a Vassok, a Véghek, a Munkácsiak, a Dombik, a Tormák, a Kőrősvölgyiek, a Belzeviczkiek, a Pallaghok, a Szeleckiek, a Szélesek, a Kúnok, a Lászlófik, a Mártonok, és sorolhatnánk a neveket, mindenki által ismertek voltak. Ha kinyitottál egy újságot, bekapcsoltad a TV-t vagy a rádiót, ilyeneket hallhattál, olvashattál:
Torma Béla a Hazafias Népfront első titkára ezt és ezt mondta. Széles János a Csongrád megyei Pártbizottság elnöke nyilatkozott a Tiszai Vízlépcső építési munkálatairól. Vass Tivadar a Dunai Cementmű vezérigazgatója párt és állami vezetők kíséretében meglátogatta a csehszlovákiai Sahyban felépült szocialista testvérüzemet.
A bennfentesek közül sokan tudni vélték, hogy Torma nagypapa az illegalitásban "összekötője" volt Szamuely Tibornak, Széles Benedek szervező-titkár kísérte ki Kun Bélát a Mátyásföldi Repülőtérre, amikor a Dobos István pilóta vezette gépen Lenin elvtárshoz repült Moszkvába. Vass elvtárs, mármint a dédnagypapa, X. kerületi népbiztosként tevékenykedett a Kommün idején.
Egy Szeleczki ott volt Gödöllőn, amikor a partizánok a kormányzó neve napján rendezett ünnepségen felrobbantották a Horthy szobrot, egy Lászlófi pedig szárnysegédje volt Zalka Máténak, vagyis a híres "Lukács" tábornoknak a spanyol polgárháborúban.
Ács Zoltán fegyverrel a kezében halt meg Miskolc mellett a Bükkben. Ők biztosították volna azt a területet, ahová Szőnyi Márton és hős partizán társai ejtőernyővel kiugrottak a szovjet katonai szállítógépből. A túlerő elleni harcban életét vesztette Szőnyi is, és a többiek is.

Megjegyzendő, hogy Tobak Tibor, a Magyar Királyi Honvéd Légierő keretében harcoló 101. Honi Légvédelmi Vadászrepülő Osztály, vagyis a Veszprémi Pumák ász-pilótája (Messersmitt Bf-109 G-6, U-14) máshogy meséli el ezt a történetet.
Az ő verziója szerint Szőnyi Mártont, aki a szovjet fronton a KŐR ÁSZ (I/3. vadász-század) vadászpilótájaként a II. Magyar Repülődandárban CR-42 géppel repült, egy bevetésnél lelőtték. Orosz fogságba esett, ahol megpróbálták megtörni. Szőnyi a dörzsölt pesti vagány mindenképpen ki akart szabadulni a karmaik közül, s így színleg belement abba, hogy mint diverzánst bevessék a vörösök. Eljátszotta, hogy sikeresen "átnevelték". Részt vett partizán-akciókban, majd kérvényezte, hogy odahaza harcolhasson a náci megszállók ellen. Gondolta - így véli Tobak Tibor, a repülő bajtárs - legyen csak egyszer végre otthon, magyar földön, s ott majd jól faképnél hagyja őket, s hazamegy a családjához és a szerelméhez, ahhoz a szép, szőke, angyalföldi lányhoz. A számításba azonban hiba csúszott. A miskolci csendőrség akciócsoportja észrevette a leereszkedő ejtőernyőket és körbevette őket. Sok napos hajsza vette kezdetét. A fiút lelőtték, mielőtt elmondhatta volna az igazságot. Így lett "kommunista mártír", "hős, antifasiszta partizán" Szőnyi Márton, akinek a nevét ma is utca őrzi Budapesten a XIII. kerületben......
Tobak hozzáfűzi a történethez: "Marci nem válhatott az ellenségünké. Mi magyar repülők ezért így (tisztán!) őrizzük meg az emlékét. Tisztítsuk meg a hazaárulás sarától, és csendes emlékezéssel áldozzunk tragikus sorsának."

Ez meg a másik nézőpont, vagy ha úgy tetszik: a másik igazság.