Barna Roland reggeltől estig a telefonon csüngött. Régi és új kapcsolatainak köszönhetően sok olyan dolgot el tudott intézni, amelyek mások számára lehetetlenek voltak. Ő szerzett alvállalkozót annál a Nemesné-féle projektnél, amelynek keretében a cég az M/3 autópálya építkezéshez gumi-granulátumot szállított. Molnár Rudi, a granulátumot gyártó kisvállalkozás vezetője Pallagh-lányt vett feleségül. Rolandnak Mészáros Zoltán említette meg Évikét, mondván az Éva férje pont ilyennel foglakozik.
Nemesné egy másik nagy üzlete a terelő-kordonok fém állványzata. Balu nem boldogult a dologgal, Roland azonban igen.
Felvette a telefont és estére sikerült vállalkozót találnia a gyártásra Keresztes Tibor személyében. Tibor családjának semmi köze nem volt a munkásmozgalomhoz, az unokafivére ellenben benősült a Végh családba. Körtelefon, ismerősök avizálása. Szó-szót követ. Kiderül, hogy Végh Mária nagynénje annak a Végh Krisztinek, aki diákmunkán a Hivatalban dolgozott, akinek Tandem Balu 88-ban csapta a szelet. Roland, Márián keresztül eljut Keresztes Tiborhoz. Gyors egyeztetés. Az üzlet megköttetik.

Időközben feljelentés érkezett az Adóhivatalhoz Balu cége ellen. Korrupcióval, és a piaci versenyszabályok megsértésével vádolták Kelemen Gézát. Felmerült Roth Emil neve is, olyan vonatkozásban, hogy Kelemen Géza esetleg a strómanja lenne Roth Emilnek.
Kiszálltak az adóhatóság nyomozói, átvizsgálták a könyveket, a szerződéseket. Több héten keresztül tartott a hercehurca. Amikor azonban odáig jutottak volna, hogy meghallgatják az ügyben Roth Emilt is, magas helyről leszóltak az adóhatósághoz, hogy ezt itt most már abba kéne hagyni, és a vizsgálódásnak egyik napról a másikra vége lett.
Emil, akinek mindenhol voltak emberei, megtudta, hogy a feljelentés egy bizonyos Bokros Zsuzsanna magánszemélytől származik, aki párttársa a Keresztényeknél Nemesnének. Információit megőrizte magának, de utasította Borzt, hogy figyeltesse a volt személyzeti vezetőt.
Ettől kezdve Borz egyik embere rászállt Nemesnére és minden lépését figyelte.

Káposztásné, született Berzeviczki Anna a rendszerváltás előtt a Sáros-széki Városi Tanácsnál volt építésrendészeti osztályvezető. 90-ben, az önkormányzati választásokon a város polgárai őt választották meg polgármesternek. Az asszony született "diplomata" volt, jól kijött jobboldali képviselőtársaival is.
Anna testvérének, Józsefnek a fia, Berzeviczki Jakab úgy került bele Barna Roland könyvecskéjébe, hogy Széles Tamás említette Lellén a nevét, mint jó focistáét és használható mozgalmi emberét.
A daliás csatár felhívta. Kiderült, Jakab takarító kisvállalkozást alapított Sáros-széken, fő megrendelője a Polgármesteri Hivatal.
Roland ajánlatot tett neki: terjessze ki tevékenységi körét az egész Dunántúlra.
-Hogy a picsába tenném? - kiáltott fel Berzeviczki Jakab. -Sároson is csak azért működik, mert a néném a polgármester.
-Bízd rám, baszkikám - felelte Roland. -Megvannak a kapcsolataim. Elintézem neked, hogy az összes nagyobb városban a te céged kapja meg a megbízatást a középületek takarítására. Cserébe csak annyit kérek, hogy a bevételek 10 %-át, utald át nekünk. Ne rinyálj, tök szabályos lesz cseszd már meg, számlát kapsz róla szaktanácsadás címen.
Roland még egy dolgot kért Jakabtól.
-Csak megbízható embereket vegyetek fel. Kádereztesd le a munkatársaidat. Az irányadó új szöveg a következő: "a magyar emberek akarata" és "ötvenhat népfelkelés volt, forradalom, melyet az igazi baloldali emberek vívtak az ország szabadságáért és a magyar emberek boldogulásáért."
-Aki ezzel nem tud egyetérteni - magyarázta - az elmehet a búsba és kész.

A takarító-kisvállalkozás eszközvásárlásra 30 millió forint vissza nem térítendő állami támogatást kapott és további 30-at, kedvezményes kamatozású hitelként. Megpályázta, megkapta. A pénzeket Roland intézte Kreusz Endre bankjánál. Az ügyleten mindenki nyert. Jakab meg tudta vásárolni a porszívókat, szőnyeg-kefélő, padlócsiszoló gépeket, takarító szereket, Bandi megtömte a zsebét a visszacsorgatott 10 %-al, s Emil szervezetei is szépen gyarapodtak az újabb milliókkal.

Barna Roland megkérte Kőrősvölgyi Attilát, vásároltasson számára kárpótlási jegyeket fél-áron olyan magánszemélyektől, akik túl bénák ahhoz, hogy kezdjenek velük valamit. 60 %-ért vette át a papírokat, így Attila is keresett az üzleten. Egész hálózatot működtetett. Jó buli volt, sokkal jobb, mint aminek elsőre tűnt. Roland a kárpótlási jegyek nagy részét átpasszolta Balunak. A srác kiprivatizálta a kiállítási terület Rákos felé eső részét. Licitált rá, és megnyerte, mert nem volt más érdeklődő. Kispályás foci-pályákat építtetett, melyeket a téli időszakban sport-sátorral boríttatott be. Ezzel a lépéssel függetleníteni tudta magát a BNV-től, és a saját lábára állt.
A sátrakat télen gázolajjal fűtötték. A kazán által termelt meleg levegőt óriás-ventilátor méteres átmérőjű harmonika-csöveken fújta be a sátorba. A meleg levegő tartotta fenn a sátrat, nagyon érdekes konstrukció volt az egész. Mint egy nagy felfújt lufi.
A hóka-móka zavartalanul folyt egészen addig, amíg ki nem tört 90-ben az újabb olajválság, és be nem gyűrűztek a világpiaci árak. A hatóságok a fűtésre használt olajat ferrocén hozzáadásával megfestették és árát a háromszorosára emelték, míg az autók üzemanyagául szolgáló gázolaj ára ennél jóval kisebb mértékben emelkedett. A kétféle olaj lényegében ugyanaz volt, de a megfestett fűtő-olajat nem lehetett beletölteni az autók tankjaiba és fordítva. Jövedéki törvénybe ütköző dolgot követett el az, aki az olcsóbb gázolajat fűtésre használta, de az meg még inkább, aki kémiai módszerek alkalmazásával (kénsavas kezeléssel) "kiszőkítette" a fűtőolajat. Voltak ilyenek. Nagyban csinálták. A sajtó arról cikkezett, hogy az olajmaffia működése ezer-milliárd forinttal rövidítette meg a költségvetést. Csepregi János is fantáziát látott benne. Kerített egy embert...de erről majd később.
Balut az intézkedés szabályosan a padlóra küldte. Kiszámolta, hogy ha a méregdrága, cégek, közületek számára nem támogatott, vagyis nem "lakossági" fűtőolajjal fűti a sátrakat, záros határidőn belül csődbe megy. Keserű szájjal, állam-bácsit szidva döntött: az olcsóbb, törvénytelen olajat fogja használni, ha fene fenét eszik is.
Ezzel belebonyolódott egy olyan elképesztően szerencsétlen gubancba, ami nem csak cégének a létét, hanem őt magát, a saját szabadságát is veszélybe sodorta.

Roland a megmaradt kárpótlási jegyekből megvásárolta tanácsi bérlakását. Létrehozott egy országos őrző-védő szolgálatot, melynek feladatai közé tartozott középületek, irodaházak, uszodák, sportcentrumok porta-szolgálatának, és távőrzésének ellátása. Az engedély Balu cégének tevékenységi körébe lett a Cégbíróságon bejegyeztetve. A közjegyző által hitelesített okmányban fel lettek sorolva a regionális szinten működő társult vállalkozások. Az őrző-védő tevékenység végzéséhez szakirányú végzettség szükségeltetik, a technikás középcsatár ezért megbízási szerződést kötött a Balogh és Társa detektív irodával. Balogh Nándi és Görbe Imre, mint egykori rendőrök, rendelkeztek a megfelelő képesítéssel.
A középület takarítás és az őrző-védő szolgálat az Emil-féle nyomdaipari tevékenység mellett a cég húzóágazatává vált. Tízmilliók folytak be havonta, mely pénzek 95 %-a különböző címeken Emil titokzatos szervezeteihez, és az általa megjelölt alapítványokhoz vándorolt. A könyvelés és az ügyvitel szabályszerűen zajlott, a számlák, a könyvek rendben voltak, minden pénzmozgás követhető. Még egy rosszindulatú, sz.rf.szú adóellenőr sem találhatott volna fogást Balu cégén.

Titokzatos? -kérdezhetne rá bárki az iménti jelzőre. Mit jelent ez? Miért illetjük Emil érdekeltségeit a "titokzatos" jelzővel?
Néhányat soroljunk fel a teljesség igénye nélkül.
"Jobb Élet Közhasznú Alapítvány", "Emberi Jogok Érvényesítésének Társasága", "Összefogás a Jövő Nemzedékekért Egyesület", "Nemzetközi Kapcsolatok a Békés Baráti Együttműködésért Alapítvány", "Oktatás és Képzés Egyetemes és Globális Célok Megvalósítása Érdekében KHT.".
Cégbírósági bejegyzéssel szabályszerűen működtek.

Az "ötök" számára nem volt titok a titok. Ők: Kelemen Géza, Barna Roland, Csoknyainé Szegedi Kamilla, Csepregi János és Székely Hajnalka tudták hol, kiknél, milyen címeken kötnek ki a milliárdok. A pénz nagy része olyan emberek zsebébe vándorolt, akik tehettek valamit a jó ügy érdekében. Média-guruk, főszerkesztők, szerkesztőbizottsági tagok, országgyűlés képviselők, önkormányzati nagyfőnökök, és az ő családtagjaik kaptak Emil érdekeltségeinél igazgatótanácsokban, munkabizottságokban másodállást, tagságot, elnöki, alelnöki tisztet, nyertek el külföldi ösztöndíjakat, tanulmányutakat.

Csepregi János és Barna Roland komplett, erre szakosodott detektív-irodákat működtettek azzal a feladattal, hogy ássanak ki minden kiáshatót a kormánypárti politikusok ellen. Oknyomozó újságírók hada bukott rá, mint gyöngytyúk a takonyra, hogy a kormánypártok vezető embereinek botrányos ügyei nyilvánosságra kerüljenek. És ez persze fordítva is így működött!
Ki is ástak dolgokat, megszolgálták a rájuk költött tengernyi pénzt. A pártok "székház"-ügyei, a korrupciós-botrányok, a média ügyek, a pénzszórás nyilvánosságra kerülése mind, mind az ő hatékony munkájukat fémjelezték.
Az "ötök" meg voltak győződve arról, hogy Roth Emil jót cselekszik: olyan baloldali kormányt akar hatalomra juttatni, amelyik a nép érdekét nézi. Bíztak benne, hogy Emil irányításával a szükséges rosszból mindenki számára általános jó származik majd.
A sorból csak talán Csepregi János lógott ki egyedül. Nála nem egyértelmű. Ő imádott gonosz lenni, pusztán csak azért az egy élményért, hogy gonosz lehessen. A többiekkel ellentétben János luxus-körülmények közt élt, igyekezett kárpótolni magát mindenért, amit a sors elvett tőle: egészség, szerelem, testi kellem és épesség. Képességet is mondhattunk volna, mert az se működött tökéletesen: a székház külön-termében péntekenként megrendezett "meztelen-partik" után kibontakozó "k.-szeánszokon", ahol menetenkénti partnercserék voltak divatban, sajnos gyakran bebizonyosodott. Az ajzószerek ellenére sokszor tápászkodott fel megszégyenülten, lógó izével, lecsatolt műlábbal a perzsaszőnyegről, kielégítetlenül hagyva az aktuális csaját.