ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

Eszti megkapta szobáját és azonnal munkába állt - Taipa mindenben segített neki, de azért voltak keresztkérdései, amikre a lány csak kedvesen mosolygott, mintha ettől a cseléd tisztában lenne a dolgokkal. Kékköpenyes pedig pihent, majd kipihente a pihenést, végül rászánta magát a pihenésre is...
- Nagyon helyes Leinad herceg... - mondta vörösen Eszti a cselédnek asztaltörölgetés közben.
- Meghiszem azt... Brigitte boldog lehet mellette: nem csak helyes, nagyon kedves is! - mondta a cseléd büszkélkedve, mintha az ő fia lenne. Eszti a manó fogadtatására gondolt és elmosolyodott.
- Brigitte hercegnő milyen? - kérdezte a lány. Már majdnem elaludt az asztal felett.
- Kedvesem... Ő... Mostanában egy kissé érdekesen viselkedik. Sosem látni és ha itt van, akkor is csak veszekszik és hisztizik mindenért... Az a gyanúm, hogy gyermeket vár - suttogta a lány fülébe. - Trilobite király és Kristen pedig élik életüket nyugalomban. Béke van... De nem mindig volt így... - és Taipa belekezdett egy nagyon hosszú mesébe Magellanról, a birodalmak egyesítéséről, az esküvőről, és úgy általában a mindennapi életről Sohaországban. Eszti hol megdöbbent, hol nevetett, hol pedig majd' elaludt a történet unalmasságán.
Mikor már néma csend volt a kastélyban, mindketten elmentek aludni. Magellanon járt az esze - mi van ha nem halt meg? Bármikor visszajöhet...
Kékköpenyes már húzta a manóbőrt, mikor bement a szobájába. Fáradtan elterült az ágyon és elnyelte az álom.


Serrin fülig érő szájjal vonult be Leinad szobájába. A herceg épp az ablakon tekingetett kifelé és Brigitte-t nézte. A lány az udvarban ült és a virágokban gyönyörködött. Leinad sóhajtott egyet, majd megfordult és furcsálló tekintettel nézett a futárra. Serrin lehuppant az asztallal szemben álló székre.
- Mit vettél be? - kérdezte a herceg a futártól és közelebb lépett hozzá. Lehajolt és szemügyre vette az arcát. - Ez ragályos?
- El sem fogod hinni! - mondta még mindig mosolygó szájjal a fiú. Leinad megkönnyebbült, hogy legalább beszélni tud. Átment az asztal túloldalára és leült.
- Na mesélj...
- Szóval... - kezdte fennhangon a futár. - Emlékszel még, a Holdboszorka ígért nekem valamit, ha sikerül bejuttatnom téged a kastélyba... - Elgondolkodott és szeme előtt volt az első találkozás a nővel. - És tegnap... - Két tenyerét felrakta az asztalra és közelebb húzta magát. - Eljött hozzám egy olyan nő... De egy olyan... - Felállt és ide-oda járkált a szobában, miközben nagyokat sóhajtott.
- El fogok szédülni... - mondta csendesen Leinad. Magában jót kuncogott a fiú örömén.
Serrin hirtelen megállt, odasietett a székhez és leült. Arca most komoly volt.
- Mi baj? - kérdezte.
A herceg kinézett az ablakon és fejével intett. - Brigitte.
Serrin elgondolkodott, majd kibökte: - Elküldjem hozzád a nőt?
Leinad nevetni kezdett, majd a futár is vele tartott. - Bolond - nyögte ki.
- Már nem a régi, igaz? - kérdezte Serrin, mikor kissé lecsillapodtak. A Napot eltakarta egy hatalmas felhő, mindketten kinéztek az ablakon. Leinad a fejét rázta.
- A szerelem már csak ilyen, pillanatnyi fellángolás és...
- Nem a szerelemmel van baj, hanem vele! - szakította félbe a futárt.

- Utazásra vágyom! - mondta Brigitte Esztinek a kastély kertjében ülve. Madarak csicseregtek, lágy szellő simogatta őket. Jó barátnők lettek, mióta megismerkedtek egymással.
- Keljetek útra Leinaddal... - próbálkozott Eszti. Tudta, hogy a lány nagyon hisztis, nem szabad neki bármit mondani. Mindenen felkapja a vizet, de azért kedves - gondolta a lány, mikor kezdett kapcsolatuk baráti lenni.
- Vele nem lehet semmit sem csinálni, nincs benne élet, unalmas... Én nyüzsgésre vágyom... Te elindultál otthonról, bejártál sok birodalmat. Irigyellek.
- Minden csak akaraterő kérdése. - Várt egy kicsit. Egy pillangó szállt el az arca előtt, követte szemével, majd folytatta. - Sokszor álmodtam erről...
- Sohaországról? - kérdezte meglepődve a lány. - Én egy másmilyen világról álmodom mindig... De olyan nincs szerintem sehol...
- Nekem is vannak furcsa álmaim, egy... - Eszti annyit hazudott arról, hogy honnan jött, hogy már szinte ő is elhitte, hogy az Álommanó Birodalom egyik polgára volt. De persze nem feledkezett meg a valóságról. - ... modernebb korról - fejezte be, mire a hercegnő felkapta a fejét. Utálta és szerette Brigittet; utálta, mert olyan férje van, aki egy főnyeremény, ő pedig jóformán tiszteletet sem mutat felé, szerette, mert egy álmodozó lány és valamilyen formában magát látta benne Eszti.
- Modern? - A hercegnő szemében ámulat volt.
Eszti mesélni kezdett egy olyan világról, amiben ő élt. Amiről ebben a birodalomban soha nem álmodott, mert soha nem akart vissza menni oda. Brigitte egyre nagyobb megdöbbenéssel hallgatta, mint egy kisgyerek az esti mesét.
A történet elmondása közben Esztinek egy remek, de visszataszító gondolata támadt. Mikor befejezte, a hercegnő még mindig a mese hatása alatt állva így szólt. - Ma este biztosan erről fogok álmodni... - Eszti pedig felkereste Kékköpenyest.
Csak egy kicsit szégyellte magát.

Némi húzódzkodás és megtagadás után a manó elvállalta, amit Eszti kért tőle.
Másnap híre ment, hogy Brigitte hercegnő eltűnt. A piactéren az elrabolták szót használták, a kastélyban egyre többször lehetett hallani Magellan nevét is. Leinad olyan ideges volt, mint még soha, Eszti rágta a körmét, ahogy próbálta lenyugtatni, de azért aranyosnak találta így a herceget. Trilobite és Kristen a gutaütés határán álltak, mindenkivel ordibáltak, teljes volt a káosz.
- Nekem azt mondta, hogy életre vágyik, utazásra - mondta csendesen, csak-úgy-mellékesen hangon Eszti. Leinad lerogyott székébe.
- Mást nem mondott? - kérdezte szomorúan.
Eszti veszekedett magával. Mondjam azt, hogy drágám, unta a képedet, vagy mi? - gondolta magában. Végül dűlőre jutott. - Azt hiszem, nem is szeretett... - Várta a reakciót. Leinad csak ült, lemondóan, mint aki épp öngyilkosságra készül.
- Azért jöttem ide, hogy meghódítsam, hogy belém szeressen, és most... Most pedig! Igen, megromlott a kapcsolatunk, de ennyire? - A herceg teljesen kikelt magából. Nem baj, adja csak ki magából - gondolta Liz. - Meg lehetett volna beszélni! Ez teljesen megbolondult...
Eszti felállt és odament hozzá. Megszorította a vállát, a herceg ránézett. Apró könnyek voltak a szemében, a lány letörölte őket. Végtelenségnek tűnő ideig egymás szemébe néztek, majd a fiú megcsókolta a lányt. Úgy érezték, szárnyalnak.


A birodalomban biztonsági intézkedéseket hoztak. Az ösvények végére trollokat állítottak, Sohaország összes létező házát és építményét átvizsgálták. Biztosak akartak lenni abban, hogy semmilyen kívülálló nem tartózkodik az ország területén. Mikor kénytelenek voltak elfogadni, hogy Brigitte szabad akaratából elhagyta birodalmát, lecsillapodott minden.
Eszti és Kékköpenyes pedig életük végéig hordozni fogják a titkot.
- Remélem, nem nagyon ijedt meg az ottani állapotoktól - mondta nevetve, de egy cseppet aggódva a lány a manónak. Kékköpenyes rázta a fejét. Kezdte teljesen bolondnak hinni a lányt. Szerelmes - könyvelte el magában.
- Ugye már nem rettegsz attól, hogy lebuksz? - kérdezte hangját komolyra fordítva.
- Ha hiszed, ha nem, bármikor kiderülhet - felelte csökönyösen, újra elővéve diplomatikus stílusát. - Idejöttél, mindenki számára nyilvánvaló, hogy Leinaddal szeretitek egymást, és pufff... - a manó kezével egy kört formált - eltűnt a hercegnő. Ha valaki kinyitja az Álmok Ösvényét, elgondolkodtathatja, és ki itt az egyetlen álommanó? Hát nem te... - Szája szélét rágni kezdte.
De soha nem derült ki.


Leinad és Liz összeházasodtak. Trilobite és Kristen elvonultak egy csendesebb részére a birodalomnak és ott élték nyugodt életüket - szívük mélyén hazavárták lányukat. Nem tudhatták, hogy mennyire jól érzi magát, hiszen végre élt, izgalmas dolgokat csinált, mindig új emberekkel találkozott.
Kékköpenyes, Leinad kérésére elvállalta az álommanó munkabeosztást, mert a kedélyek egy darabig nem nyugodtak a birodalomban. De a szerencsétlen manó nagyobb sikerrel járt, mint gondolta volna. Boldog volt - boldog, mert itt lehetett, boldog, mert megismerte Liz Reed-et.