HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 4 Tagok összesen: 1947 Írás összesen: 52873 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2007-02-12
HB kalandjai:Hotel KasprowyHOTEL KASPROWY A feszített vizű uszoda kényelmes nádfonatú székeiből a Gubalówka alsó szakaszára lehetett rálátni, a befutóra, ahol a pálya ellaposodik, s a sízők egyenes vonalú száguldásból széles ívű kanyarba mennek át, és nagy porfelhőt verve lefékeznek. Koktélt kortyolgattunk ott hárman, Mozsár Tata a Hámori és én, és mihaszna dolgokról beszélgettünk léhán, az élet nagy kérdéseiről, van-e élet a halál után, és ha igen, milyen élet az, létezik-e sör a túlvilágon, s léteznek-e lányok? Mozsár Tata az öregek bölcsességével kijelentette: nem kellenek lányok, elég, ha sör van, én és a Testvér azonban más véleményen voltunk. Első ízben volt velünk Mozsár Tata Zakopánéban, először ízlelte a téli sportok nyújtotta különleges élményeket és élvezeteket, s tetszett neki a miliő. Igen, bátorsággal állíthatom, hogy tetszett, s bár a nap folyamán többször is fejre állt, a sűrűn kortyolgatott beherovka végül mindig átsegítette a holtponton. Miért kellett Mozsár Tatának, az abszolút kezdőnek rögtön a hegy tetejéről próbálkoznia? Nos ennek egy fogadás állt a hátterében, amit még Pesten kötöttünk, s aminek az volt a lényege, hogy az öregfiú kijelentette mindenütt lejön, ahol mi le tudunk. Egy láda pezsgő bánta, ha nem. Tata tartotta magát a szavához, vitézül ereszkedett a nyomunkban mindenütt, de ahol mi fékeztünk és kanyarodtunk, ő felbukott. Számtalan alkalommal ment át "fakutyába", nem győztük számolni, becsületére legyen mondva azonban, állta a sarat. Legemlékezetesebb bukfencére a délelőtti utolsó menetben került sor, a pálya középső, elkeskenyedő részén, ahol a sízők átbújnak a főnikuláré vaspályája alatt az alagútban, s tovább száguldanak a völgy felé. Itt csak egy nyom volt lejárva, s a nyom mellett két oldalt mély a hó. A pálya kanyarodik, a sebesség számottevő. Mi elszáguldottunk, elől a Hámori, szorosan a nyomában én, de még nem értük el a túlsó kanyart, amikor mögöttünk kétségbeesett kiáltás harsant. Lefékeztem és hátranéztem. Még éppen láttam, ahogy Mozsár Tata rohanvást kifutva a nyomból, két kezével kétségbeesetten hadonászik, próbálja visszanyerni az egyensúlyát, aztán, láttam, lécei elől szétcsúsztak, s ő fejjel előre belezuhant jobboldalt egy buckába. Amikor visszagyalogoltunk és mellé értünk még derékig benne volt, kifele csak a két lába kalimpált a sílécekkel. Megmentettük, s most itt ült velünk a Kasprowy szálló feszített-vizű uszodájában a nádszékben, koktélt kortyolgatott és könnyelműen beszélt a halál utáni életről, ahol reményei szerint sok jó sört lehet majd elfogyasztani az öröklét végtelenül unalmas óráit morzsolgatva. Mozsár Tata úgy képzelte, hogy a másvilág nagyon hasonlít a Kasprowy szálló uszodájához, ülünk majd a mennybéli hotel alsó szintjén oldalt a karszékekben, koktélt iszunk vagy sört, bámészkodunk kifele a hatalmas üvegablakokon, csillog a fény a feszített víztükör apró fodrain, s néger kisinasok legyeznek minket, míg kinn hull a hó. Kicsit ki is színezte a képet, lelkesen beszélt a teret betöltő elegáns, finom zenéről, s, ahogy egyre tovább jutott előre a látomás szivárványos mezején, már mennyei illatú szivarok bondorodó füstjét is észlelte képzeletbeli szaglószervével, -beszélni legalább is beszélt ilyesmiről. Hámori rezzenéstelen tekintettel nézte, kék szeme tágra nyílt. Nem szólt közbe, -bár tudtam, alig bírja megállni-, hagyta, had mondja végig a Tata. -Hát, tudod, -szólt aztán, amikor az utolsó szó is elszállt a medence kékje fölött, -nekem nem kéne ez a mennyország. -És mégis, miért nem? -pökte oda fölényesen Mozsár Tata. Ivott egy kis koktélt, s a talpas poharat visszatette a nádszék mellé, a kőre. -Azt képzeled talán, hogy ez.....?! -Igen azt, -szögezte le a Testvér, a tőle megszokott vehemenciával. -Unalmas. Nem csinálsz semmit, csak üldögélsz naphosszat, iszogatsz, bámészkodsz, fürdesz a túlvilági dicsőségben. Mi ebben az élvezet? -Hát éppen ez, -mondta Mozsár Tata vállat vonva. -Az édes semmittevés. De nem kellett a semmittevés a Hámorinak. Ő sízni akart a túlvilágon, teniszezni és vitorlázni. A Paradicsom az ő elképzelése szerint egy szép nagy túlvilági tengerpart teniszpályákkal, mólóval, vitorlás-hajóval a móló mellett. Reggel felkel az ember, teniszezik, úszik a tengerben, majd a drótkötélpályán felmegy a közeli gleccserre, gleccsersízésre. Ha elromlik a villanymotor, ami az egész instrumentumot hajtja az se baj, ott van a helikopter, azzal is fel lehet menni. Aztán jöhet a jó ebéd, sok sörrel, s miközben az utolsó kortyot magunkba öntjük, lenn a kikötőben a személyzet már húzza is felfelé a vitorlákat. Estig kitart a friss szél, dől a hajó, a hullámok taraja végig söpri a fedélzetet. Vacsora után sörözünk, s később belevetjük magunkat az éjszakai életbe. Jöhet a tánc és a szerelem. -Bah, -mondta Mozsár Tata, kurtát böffentve. -Mit nekem a szerelem! -Nekem kell a szerelem, -ellenkezett a Hámori. -Igényem van rá. -Amire neked igényed van, az nem a szerelem, hanem a szerelem hulláma, -vélekedett Mozsár Tata. -Ne téveszd össze a hárfát a hanggal, a napot a fénnyel. Míg ők ketten a túlvilágról értekeztek, a szokott rend szerint zajlott az uszoda élete. Német család érkezett, papa, mama, fehérbőrű kövér kisfiú, belemásztak a medencébe. -Hogy jön ez ide? -Hámori Bandi nem ütközött volna meg a hasonlaton, ha el nem fogy időközben a koktélja. Lenézett a poharára, a pohár üres volt. Hámori Bandit elkedvetlenítette az üres pohár. -Amit te szerelemnek nevezel, az nem szerelem, -mondta sóhajtva a Tata. -A hangot nem lehet hallani a receptor membránjának finom rezgése nélkül, és a sugár sem melegíti föl az űrt, amellyen átszáguld. A Testvér átnézett rám segélykérőn. Hiába bámult, én sem értettem a szimbolikát. Mozsár Tata olyan filozófiai magasságokba emelkedett iménti eszmefuttatásával, ahova képtelenség volt követni. -Menjünk szaunázni, -javasoltam, mert sok volt már ez egy lélegzetre. Társaim egyetértettek, az új eszme friss szele hulló falevélként sodorta el a régieket. Elméletek helyett a meztelen valóság élénk, tiszta képei vártak odaát. Két lány izzadt a fülkében, a felső polcon sültek maguk alá húzott lábakkal, pőrén szabadon. /Szabadon, mondom, mert aki meztelen, azt nem kötik a röghöz a ruha rongyai/ Hámori Bandi megszólította őket, -s talán nem értette-, megihlette Mozsár Tata iménti fejtegetése a napsugárról, ami nem melegít, csak hat. Később, vacsora után bólingoztunk, aztán nyugovóra tértünk Mozsár Tata emeleti lakosztályában. Így telt el az öröklét egy napja, így bizony. Még nem szavaztak erre az alkotásra
|
eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Viszontlátás című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel furcsa árny címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej jeszenyin: A kéregető kislány címmel a várólistára Miléna bejegyzést írt a(z) Évente egy levél című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Rózsavölgyi reggel című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |