HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 4 Tagok összesen: 1947 Írás összesen: 52873 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2018-10-25
Jose Martinez vitorlázós történetei 1.Alvadt vér a gumicsizmában Viharos szél fújt észak felől, szakadozott felhőfoszlányok száguldottak az égen. Az elvonuló zivatarfront, ami gyakori dél-Brazíliának ezen a tengerparti vidékén, itt hagyta ajándéknak a szelet. Az eső már elállt, a móló előtti partszakasz tócsái azonban arra utaltak, hogy egész éjjel esett. Alacsony dombhát mögül meg-megújuló szélrohamok csaptak le az öbölre. A kikötőgát környékén még csendes volt a víz, és ártatlan, mint egy szende szűzleány, de távolabbra kinézve láttam a mérges apró hullámokat. Tízre vártam a vendégeimet, s a másik hajón Jose Martinez is tízre az övéit. Én előrébb álltam, ő mögöttem volt, a nagyvitorlát szerelte. Rebesgették róla a kocsmában, hogy állítólag magyar származású, eredeti neve Martin József. Ez itt senkit nem érdekelt, ezen a csendes döglött kis üdülőhelyen, ami néhány házból, s egy kocsmából áll, tízen tízféle országból érkeztünk, én például ausztrál vagyok, Christofer Adelinde, a Szent Adalbert kapitánya portugál, Marek Sielewiczky pedig lengyel, vagy orosz, vagy mindkettő egyszerre. Marek a móló túloldaláról átszólt valami marhaságot, amin Jose és én egyszerre kezdünk el nevetni. Pár nappal korábban Elláról beszéltünk ugyanitt, s én felelőtlenül megemlítettem, hogy Ella nagyon kövér, nagydarab félvér nő. A lengyel erre benyögte: "ne is törődj vele, nagy-kofferbe jobb pakolni" Később elmeséltem Ellának, mit mondott Sielewiczky. Ella legyintett. "Mivel akar maga pakolni, maga szerencsétlen? A nyamvadt, ráncos kis kukacával?" Most azt mondta Marek, emlékeztetve a minapi dumára: -Na mi van, csomagolod hát azt a bőröndöt Johnny-fiú, vagy nem csomagolod? Tízre megérkeztek a csoportok, előbb José vendégei jelentek meg, majd az enyémek. Mire mi kész lettünk volna, ő már indult is. Még beszóltam neki kedélyesen: "hová olyan sietve?", de csak intett és ment. Segítettem eloldani a hátsó kikötő kötelét. Ö az orrban állt, behúzta az elől lévőt, s ellökte a hajót a mólótól. Rutin feladat volt, minden nap ugyanígy csináltuk. Kifordult a hajóm mögül, a kisvitorla szelet fogott. Másfél méterre voltunk egymástól. Ebben a pillanatban valami nagyon furcsa dolog történt. A szél egyik pillanatról a másikra 180 fokot fordult, most a túlpart felől fújt, a Colombo sziget felől. Szokatlan ez, hogy egy viharfrontot követő északi szél egyszerre csak megfordul. Itt kiesik néhány másodperc. Valaki kiáltott, talán Marek a Szt. Adalbertről, vagy Christofer a portugál. Egy kövér nő nagy fenékkel átlépett hozzám a Santosra. Őrá figyeltem, mit ügyetlenkedik? Jose is kiabált, az egyik vendégét szólongatta, hogy engedje el a vitorla behúzó kötelét. Figyelmem ismét José hajója felé fordult. Ennek a hajónak nincs neve, csak lajstromszáma. Hatvan lábas, így is neveztük: "a Hatvanlábas". Láttam, hogy a szél nyomása miatt irányt változtat, az orra lassan a Santos felé fordul. -Nézz előre - figyelmeztettem - mindjárt összeütközünk. Egy-két csomós sebességgel araszolt a keleti szélben szemben a Hatvanlábas, végül egyáltalán nem lett volna nagy probléma, ha összekoccanunk, a hajók oldalára erősített dörzslécek simán kivédik az ilyen apró ütközéseket. Jose észlelte a veszélyt, ami, mondom még egyszer, nem is volt igazi veszély. Kinyújtotta a lábát, hogy ellökje az ő hajóját az én hajómtól. A következő pillanatban, a dagi nő éppen hátraért mellém a cokpitba, meghallottam José éles kiáltását: jaj a lábam! Fel se fogtam először, mi történt. Azt láttam csak, hogy a Hatvanlábas engedelmesen elfordul a mólótól. És azt, hogy José a fájdalomtól összegörnyedve a lábát tapogatja. -Jaj a lábam, jaj, összenyomta a hajó! -hallottam a kiáltását. Leült a korlát mellé, lehúzta a gumicsizmáját. Jó pohárnyi vért öntött ki belőle, a vér végigfolyt a fedélzeten. -Fordulj vissza! - kiáltottam rá. Mások is kiabáltak: a horgászok a móló végén, Marek Sielewiczky, és mindenki, aki látta mi történt. Két-három kötélhossznyira voltunk már egymástól, de innen is lehetett érzékelni, hogy nagy a baj, Jose hüvelykujja rendellenes pozícióban, derékszögben állt el a többi ujjtól. Úgy tűnt, az ütközés ereje összenyomta a lábfejét. Valószínűnek tartottam, hogy a lábközép-csontok eltörtek. Folyt a vére, tiszta vér volt elől a deck, a ruhája, és az arca is véres volt. -Gyere ki! -kiabáltam torkom szakadtából. -Be kell kötni a lábad! Felnézett, legyintett. Belebújt a gumicsizmába, s a sodronykötelekbe kapaszkodva hátra bicegett. Messze kerültek addigra a mólótól, a viharos szélben erősen dőlt a hajó. Végigvitorlázta a napot a fizetővendégekkel. A fájdalom miatt nem tudott a kormánynál állni, egyik vendége kormányzott, neki magyarázta, mit kell tenni, mikor, melyik kötelet kell behúzni. "Miért?" kérdésünkre így felelt: -Mi tehettem volna? Azért jöttek, hogy vitorlázzanak, nem? Amikor lehúzta a gumicsizmát a sebesült lábáról, azt hittem, menten elájulok: egész lábfeje össze volt roncsolva. Hja, több tonna vas közé szorult. Alvadt vér darabok hulltak ki a csizmájából, amikor felfordította. -Most szépen beülünk a kocsiba, és elmegyünk az orvoshoz! -jelentettem ki. -Ezzel a lábbal nem fogsz egyhamar vitorlázni. Nevetett, vállat vont. Vonaglott az arca, nagy fájdalmai lehettek -Dehogynem. Holnap három csoportot viszek. Egész nap a vízen leszek. Marek is ott volt, a fejét csóválta. -Ne hívd ki magad ellen a sorsot, ne kockáztass! Hallgass ránk Jose! -Mit kockáztatok? -Azt, hogy a végén majd levágják! - kiabálta dühösen Marek. -Azt, hogy amputálni kell! Jose elvigyorodott. Torz grimaszt vágva nézett ránk. -Na és! Tudjátok ti milyen jó műlábakat gyártanak ma már? Na, adjatok egy kis gézt! A lába soha nem jött teljesen rendbe. Három hónap múlva végig tudott menni bot nélkül a mólón, de a bicegése megmaradt. Az egyik virgácsa mintha rövidebb lett volna, mint a másik. -Nem érdekes - mondja, ha szóba kerül. - Ötvenkilenc éves vagyok, én már nem akarok táncos lenni! Itt a hajón különben sem kell sokat futkorászni! Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Viszontlátás című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel furcsa árny címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej jeszenyin: A kéregető kislány címmel a várólistára Miléna bejegyzést írt a(z) Évente egy levél című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Rózsavölgyi reggel című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |