HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 5 Tagok összesen: 1948 Írás összesen: 52876 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2018-11-08
Jose Martinez vitorlázós történetei 3.Vitorlás a nádasban Nem a különleges örömök csúcsa az, amikor az emberre hajnali háromkor rátelefonálnak, hogy a hajóját az éjszaka közepén elvitte a vihar. Ella riasztott e korai órán. A vacsora után elfogyasztott rumpuncstól úgy aludtam, mint a mormota, nem ébredtem fel, amikor bejött a házba. Lámpaoltás után tilos volt belépnie, ő tudta ezt, s most mégis megszegte a szabályt. -Nem hallja, hogy már egy órája csörög a telefonja?! - kiabált két lépésről a fülembe. Hálóing volt rajta, bár ne lett volna: a konyhából beszűrődő bágyadt lámpafény átvilágított szitaszerű ritka anyagán, s én mindenét láttam. Szörnyű látvány volt, idomtalan, dagadt, szőrös hústömeg, hátam közepére se kívánom az ilyesmit, ha józan vagyok. Nyújtotta a készüléket. -Felveszi végre? Na! Mi az ördög van magával? Feláll? A telefonból Jose hangja szólt át hozzám irdatlan messziről. -...a hajód...tessék? ...igen én...kivitte a szél a partra...nem tudom összetört-e, nem látok oda... A dagad félvér nő még mindig az ágyam mellett téblábolt. A vonal megszakadt. Rászóltam. -Mit akar még mindig itt? Fölényes arckifejezéssel nézett vissza rám. -Kér kávét? -Tessék? -Süket maga? Főzzek egy kávét? Mert gondolom, lemegy most a partra? Visszahívtam Martinezt. Elmondott mindent újra. Olyan egykedvűen beszélt, mintha csak arról lett volna szó, hogy mit evett vacsorára. Óriási vihar csapott le az öbölre, elmondása szerint. A szél 120 km/ó sebességgel a túlpart felől fújt, a Colombo sziget felől. A fehér-tarajos hullámok szűnni nem akaró ostroma négy hajót leszakított a bójáról: a Santost klocnival együtt kivitte a partra, Marek hajója, a Basca, ami a móló túloldalán volt, a nádasban kötött ki, a Seneca a strandon a kisvízben verődött az oldalára dőlve, a Szt. Adalbert pedig a móló kövein trónolt, mint egy óriási felkiáltójel. -Szólsz Mareknek? - kérdezte. -A többiek telefonszámát tudom, Chistofert és a másik srácot már értesítettem. Marekkel majdnem egyszerre értünk le a mólóra. Pirkadt. Ő a Bascát kereste a tekintetével, én a Santost, de mielőtt megláttuk volna őket, olyan látvány tárult a szemünk elé, amitől még a lélegzetem is elakadt. A Szt. Adalbert ott volt fenn a sétányon, ahol a turisták szoktak mászkálni. Oldala betörött, kötélzete lógott, hosszú árbóca ferdén dőlve felmutatott az égre. Chistofer nem volt sehol, ellenben fél tucat lesipuskás fotós már a helyszínen lihegett, lelkendezve fényképezték a szenzációt. A szél még mindig vad erővel fújt, másfél méter magas acsarkodó, szürke hullámok csapkodták a móló oldalát, himbálták, emelgették a hajókat és a part mellé kikötött kis csónakokat. Olyan idő volt, amelyben az ember legszívesebben otthon dekkol, vagy a kocsmában ül a söre mellett. -Csak délután van vitorláztatásom - közölte Jose Martinez kinn a mólón. -Négyig ráérek. Behúzom ide a Santost, aztán megpróbálom kivontatni a nádasból a Bascát. Remélem elég erős hozzá a motorom. Délután fél háromkor még sehol nem tartottunk. Órák óta küszködtünk a Bascával, a nád azonban, ami éjszaka megmentette, most kéjes kárörömmel tartotta fogva. -Maga alá gyűrte a nádszálakat, és fennakadt rajtuk - jegyezte meg José. -Várjatok. Megpróbálom a másik irányba. Evezzetek be a bocival, s kössétek át a kötelet a túlsó oldalára. Így is lett, de abból az irányból se sikerült kihúzni. Megmozdult, előre jött másfél métert és újra megállt. Pokoli hőség lett délutánra, szakadt rólunk a víz. Tucatszor merültünk a víz alá a nádasban, megpróbáltuk megmozdítani - eredménytelenül. -Nem úgy kell azt - csóválta a fejét elégedetlenül José. -Gyertek ki, majd én. A hajó alá bújt, lebukott a nádszálak között. Vadászkéssel nyiszálta a növényt, amikor visszajött, csupa vágott, vérző seb volt a teste az éles, törött nádtól, tetőtől talpig. Rá se rántott. -Most húzzuk meg! Beindította a dieselt, húzni kezdte a kötelet. Ráadta a teljes gázt. A Basca, mint egy rosszindulatú, csökönyös ló, lecövekelt, nem mozdult. Fél-tucatszor rántotta meg egymást követően, míg el nem elszakadt a vastag vontatókötél. Nem sokkal később az üzemanyag is elfogyott. -Kimennél a benzinkútra a piros kannával? - pislogott rá Marekre, Jose. A fiú ugrott. -Máris! Elment, kievezett a partra. Kettesben maradtunk. Mintha a pokol tornácán lennénk, olyan forróság volt. Reggel óta nem ettem semmit, s egy korty vizet sem ittam még addig a percig. Rettenetesen szenvedtem a hőségtől, szájam összeragadt. José is ugyanezt érezhette, sőt, ő még jobban ki lehetett tikkadva, sokkal többet dolgozott, mint én. Ámulva néztem, egyáltalán nem látszott rajta a fáradtság. Kérdezgettem erről, arról. Ki ő, honnan jött? Az árbóc keskeny árnyékába húzódtunk. Nem tudtam róla semmit. Készségesen válaszolgatott. Elég őrült duma volt abban a vény nélküli forróságban....Gen, tényleg magyar, ye. Meg francia is, ott élt egy ideig. Iskolái? Hát, végzett, ezt azt. Nők, feleség, család, gyerekek? -Négyszer nősültem - mesélte - elég volt. Gyerekem nincs, hál' Isten. Amikor rájöttem, hogy a nők szőröstől, bőröstől akarnak, tudod, hogy értem, elhatároztam, hogy háromévente lecserélem őket. Három év, maximum három, egy perccel se több... Elhallgatott, pislogott, Izzadt a feje neki is. -Most például van egy szőke csajom - folytatta merengve - ő még csak 19. Vettem neki lakást, kocsit. Jól kijövünk egymással, de, hogy is mondjam, kétszer annyit akar az ágyban, mint amennyi nekem kellemes. Jövőre kitelik az ideje, s akkor kidobom, mielőtt még ez ismert hisztérikává válik. -Aztán persze perlekedsz a lakásért és a kocsiért - szúrtam közbe rezignáltan. -Tudom, hogy megy ez. Szar ügy. Szelíden nézett rám. -Én soha nem perlekedek Johnny fiú. Amikor lelécelek, otthagyok az aktuális csajomnál mindent. Az idegnyugvásom fontosabb, mint a koszos pénz. Megjött Marek, hozta a gázolajat. Jose négykor elment vitorlázni a vendégeivel. Kilenc körül érkezett vissza. -Van egy ötletem -esett nekünk a mólón. -Menjetek ki a partra, és egy hosszú kötéllel, a dirkkel például, döntsétek meg a hajót. Az oldalán fekve ki fog csúszni, meglátjátok! Majdnem éjfél volt már, mire végeztünk. A kocsma előtt megtorpant Marek Sielewiczky. Még nyitva volt. -Gyertek, igyunk valamit. Porzik a vesém. Mi ketten rumot ittunk, Jose, jó szokása szerint egyszázalékos citromos sört. Koromsötét éjszakában értem fel a házhoz. Sziporkáztak fenn a csillagok. Innen fentről a tengeröböl a szemközti sziget fényeivel olyan volt, mintha csak egy tó lenne. Ella már az igazak álmát aludta a fészerben, hallottam a hortyogását. Felébresztettem. Nem tűnt túl boldognak. -Mi a fene esett magába? -huhogott rám. -Üljünk le ide a lócára, elmesélem a mai napomat. Dohogva mellém telepedett, elmeséltem a küszködésünket. Hallgatta, hallgatta. Időnként oldalról gyanakvó tekintettel rám lesett. -Ennyi? - kérdezte, amikor befejeztem. -Ja. Buenas noches. Közelebb fészkelődött, éreztem bűzös leheletét az arcomon. Vigyorgott. Rátette a kezét a nadrágomra. -Mást akar maga, he, he, he! Miért nem mondja? Ó, Istenem, milyen nagy marhák maguk, férfiak! Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A ligetben címmel a várólistára történetmesélő bejegyzést írt a(z) Mini mesék XX. című alkotáshoz történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az órásmester című alkotáshoz mandolinos bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |