HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53244

ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2022-12-31 16:54:16

Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: matyiFeltöltés dátuma: 2007-02-15

Kiégve

Kiégve




Nem tudott gyönyörködni a hegy egyébként lenyűgöző képében. Ült a padon, és üres tekintettel bámult maga elé. Még túl éles volt lelkében a nyitott sír látványa, még túlságosan fájt apjának a hiánya.
Az érzés, hogy magára maradt végérvényesen és visszavonhatatlanul, égette, marta a torkát. Tehetetlenül nyelte a könnyeit. Amikor könnyeiből kifogyva fejét a pad támlájára hajtotta, mintha apja kezét érezte volna a haján. A simogatás testtelen volt, könnyű. Olyan, mint az utolsó, amikor megígérte, hogy eljön ide felejteni, gyógyulni, emlékezni. Az a gondolat, hogy apjának még utolsó gondolata is az volt, hogy vele mi lesz majd egyedül, újra felmarta a torkát. Mennyire ismerte őt, mennyire féltette! Bár látta, hogy mennyire gyötrődik a hozzá méltatlan házasság béklyóiban, soha nem tette szóvá. Csak egy-egy mozdulattal, fintorral jelezte, hogy mindent lát, mindent megért. Soha nem értette, hogy karcsú, törékeny lánya mit szeret nagydarab, mackó férjében. Már amikor szerette. Mert átérezte azt a folyamatot is, amikor lánya szeme kitisztult, és olyannak látta férjét, amilyen az valójában. Érzés és humor nélküli test.
Az apa ötlete volt, hogy az alagsori helységet alakítsák át műteremmé. Ketten végezték a munkát, és amikor készen állt minden, ketten örültek. Férje nem nézte meg az átalakított helységet. Nem nézte meg szobrait sem. A törékeny, kecses figurák eleinte bájt, életörömöt sugároztak, később nehézkessé váltak, paródiájává a szép érzésnek. Aztán a kicsi alakok újra megteltek örömmel. Az apa látta a változást, és rábólintott. Csak az időpontban volt bizonytalan. Előbb jelent meg a férfi, és utána kezdett látni a lánya, vagy fordítva történt. Nem tudta, mert nem kérdezte. Az asszony, ahogy visszagondolt arra a reggelre, most is beleborzongott, apja milyen finoman adta tudtára, hogy mindent tud, és mindenben támogatja.

Hónapok múltak már el, hogy a másik férfi megjelent az életében. Boldog volt, és nem volt lelkiismeret furdalása. Mivel házasságát már nem érezte házasságnak, véleménye szerint meg sem csalta a férjét. Azt a férfit, akivel már beszélgetni sem tudott, akinek véletlenszerű érintésétől is megborzongott. Mert már csak véletlenül ért hozzá a férje. Amihez viszont gyakran nyúlt, az a konyakos üveg. Igaz, hogy részeg soha nem volt, de alkoholista igen. Naponta többször hallotta, ahogy nekikoccan a pohár az üvegnek. Naponta többször volt tanúja, ahogy férje remegő kézzel emeli remegő feje felé a poharat. Látta, hogy vált embere egyre elhanyagoltabbá, hogy kopik le róla minden, ami régen kedvessé tette. Hiába volt kérés, veszekedés, a férje egyre lejjebb csúszott, ő pedig egyre jobban eltávolodott tőle. A másik férfi ekkor jelent meg. Más volt, mint a férje. Ő figyelmes volt, szeretetre méltó. Mindig elegáns, mindig jó megjelenésű. Kicsit az apját látta kedvesében. Ez a férfi úgy kereste a kedvét, mintha életcélja lett volna az ő boldogítása. Persze, határok között. Mert már a kezdetnél a tudomására hozta, hogy elválni nem fog. Apja is megkedvelte kedvesét, akit barátjaként mutatott be. Az, hogy tisztában van kettejük kapcsolatával, azon a reggelen derült ki.
Régóta szeretett volna eljutni Bécsbe. Kedvese elvitte. Az egész utat végigbeszélgették. Azon a napon többet tudtak meg egymásról, mint eddig, több hónapos ismeretségük során. A férfi élvezettel hallgatta anekdotáit, történelmi ismertetőit az osztrák határ túloldalán. Összebújva sétáltak a városban. Nem kellett attól tartaniuk, hogy ismerőssel találkoznak. Igaz, apjának aznap volt Bécsben tárgyalása, de hogy a többmilliós városban összefutnak, annak nem volt semmi esélye. Kimondhatatlanul boldog volt akkor. Csak akkor fagyott le a lángolása, amikor reggel az apja mosolyogva újságolta:
- Tegnap láttam a barátodat Bécsben. Nem is tudtam, hogy a feleségének olyan bundája van, mint neked.
Aztán puszit nyomott a meglepetéstől szoborrá vált lányának az orrára, és még hozzá tette: - Szeretlek, kicsim.

Igen. Valóban szerette. Nem szégyenítette meg azzal, hogy lebuktatja, nem hozta kényelmetlen helyzetbe kérdéseivel. Csak jelezte, hogy tudja. És erkölcsi felfogását félretéve, tudomásul veszi. Aztán, jött a betegség, ami pár hét alatt legyőzte az apját. És az utolsó, suttogó mondatok.
- Mi lesz veled egyedül?
- Nem leszek egyedül. Itt a férjem, a gyerekeim.
- A férjed. Hát persze. - Hunyta le apja fáradtan a szemét.

Érdeklődés nélkül bámulta a hegyet. Eleget tett apja kérésének. Eljött ide. Akkor nem értette, miért ígértette meg vele az apja, hogy temetése után eltölt itt egy hetet. Most megértette. Az ő okos, mindent látó apja tudta, hogy itt kitisztul az agya, a szíve. Tudta, hogy mit fog tenni. Határozott mozdulattal lehúzta ujjáról a karikagyűrűt, és zsebre vágta.
- Köszönöm apa. - Mondta a lélekben vele lévőnek. - Megint segítettél.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Artúr
Regisztrált:
2007-02-21
Összes értékelés:
3804
Időpont: 2007-07-15 06:29:27

Szia!
Nem mindig lehet benne biztos az ember, mikor tged olvas, hogy sajt lmnyt, vagy mly tlssel megrt, kigondolt trtnetet hoztl. Ez nem is fontos az olvass szempontjbl, mert remekl teszed, brmelyikhez nylsz is. Ez ismt egy nagyon jl sikerlt elbeszls, az letbl mertve. Gratullok.
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12482
Időpont: 2007-03-08 17:56:11

Kedves Ildik! Meghatdva olvastam rsodat. Kicsit sorstrsnak rzem magam, hiszen n is hasonlan jrtam. Ezt az n valamikori sorsomra is rhattad volna jellemzsl: "olyannak ltta frjt, amilyen az valjban. rzs s humor nlkli test."
Remlem, Te nem vrtl 16 vet - hrom gyermekkel - amg rszntad magad, hogy megszabadulj SZENVEDSED TRGYTL. Egybknt soraidbl kitnik a szpen, mvesl fogalmaz magyar tanr...
Gratullok a cikkedhez.
dvzllek: Kata
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12482
Időpont: 2007-02-23 22:37:12

Kedves Ildik!
lvezettel olvastam rvid trtnetedet. Amikor elolvasok egy rst, szinte megrzem, kivel tallkoztam. Most is gy trtnt.
Hosszabb ideje nem lptem be a Napvilghoz, mr nagyon hinyzott. Mindig az j zeket keresem.
rlk, hogy tallkoztunk.
dvzllek

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Gömbölyű című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Évgyűrűk címmel

Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel

Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Gömbölyű címmel

Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel

Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel

sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023