Pilátus megmosta a kezét, és a fogvatartottra nézett. Intett a két katonának, hogy elmehetnek. Ahogy a katonák elhagyták a termet, a fogolyhoz fordult.
- Nem volt szerencséje. A nép az ön nevét kiáltotta. Sajnos, én itt már nem tehetek semmit.
- Ne bánja, egy cseppet sem, így volt ez eltervezve. - mondta egykedvűen a Názáreti. - Csak az Úr tudja, hogy mit, miért tesz, az ő útjai kifürkészhetetlenek.
- Na, várjunk csak! Azt mondja, így volt elrendezve, és én csak azt tettem, ami el volt rendelve?
- Pontosan.
- Foglaljon helyet! - utasította Pilátus Jézust.
- Köszönöm, de inkább állok.
- Rendben van. Azt szeretném megtudni, hogy miért?
- Mit miért?
- Miért kellett elhitetni a néppel hogy ön a zsidók királya? Mert ez nem volt valami jó húzás.
- Nem én találtam ki.
- Hát, akkor ki?
- A nép.
- Ó, hát a népre mindent rá lehet fogni. Mégiscsak ön volt, aki felbujtotta a népet. A tanításai, amelyek meg kell, hogy mondjam, nekem szimpatikusak, nem maradtak hatás nélkül.
Pilátus lehalkította a hangját, amikor Jézushoz beszélt. Tisztelet hallatszott a hangjából. Felemelte az asztalon álló kancsót, és Jézushoz fordult.
- Vizet?
- Igen, kérek.
- Most nem lesz belőle bor?
- Most nem. - mosolyodott el Jézus. Pilátus kitöltötte a vizet, és átnyújtotta a serleget az elítéltnek.
- Meleg van itt. Korán tavaszodik mostanában, szinte, ez már nyár.
- Jólesett a víz, köszönöm. - Jézus letette a serleget, és Pilátus szemébe nézett. - Nehéz lenne megmagyarázni, de minden okkal történik most, és ezután is.
- Igen, ezt említette már. Én hiszek magának. Láthatja, hogyan bánunk magával.
- Teljesen mindegy, hogyan bánnak velem, én megbocsájtok.
- Igen, ezt hallom úton-útfélen. A jóságos király, aki megbocsájtást hirdet. Ez olyan hamis, álságos dolog. Ha az embert sérelem éri, megbosszulja. Még, hogy szeresd az ellenségeidet is!
- Pedig, ez a kulcsa mindennek. A szeretet, és a megbocsájtás.
- Lehet. Én katona vagyok. Igaz, nem a felsőbb körökből származom, de módomban áll életről, és halálról dönteni. Én ezt a maszlagot a szeretetről, nem veszem be.
- Nem kell, hogy értse. Csak tegye meg, hogy egyszer nem az ellensége iránti gyűlölet vezérli, hanem tegye túl magát a bosszúvágyán. Ítéljen tárgyilagosan, próbáljon a bűnösnek is mentséget találni! - Jézus közelebb lépett az asztalhoz, és leült Pilátussal szemben. - Higgye el, menni fog. Maga jó ember.
- Én, jó ember? Ne nevettessen már! Az imént ítéltem halálra.
- Mert nem tehetett mást.
- Tehettem volna. Ez a Barabás egy gazember. Ő megérdemli a halált.
- Miért, én nem?
Pilátus közelebb hajolt Jézushoz, és suttogva mondta.
- Nem. Ön nem tett semmi rosszat. Ez az én dilemmám.
- Ne eméssze magát! A nép nem véletlenül hallatta Barabás nevét, amikor szavazásra bocsájtotta a kérdést, ki legyen szabad, kit engedjen el. Valamennyien az én nevemet kiáltották, mégis Barabás nevétől volt hangos a piactér.
- Csak nem azt akarja mondani, hogy manipulálta a szavazást?
- Nem én. - mondta Jézus, és mutató ujját a magasba emelte. Csend telepedett a teremre, odakintről sem szűrődött be a szokásos lárma. Pilátus szólalt meg elsőnek.
- Már régen meg akartam kérdezni, mit akart elérni a kereszteléssel?
- János akarta így. Egy új vallást hoztunk létre, amely a szeretetre, a megbocsájtásra épít, és a szegénységre.
- Veszélyes vizekre evez, barátom.
- Ez az egyetlen lehetséges létforma, amely nem vezet az emberiség pusztulásához.
- Ellenkező esetben?
- Háborúk jönnek. Olyan kegyetlen világ következik be, amelyről álmodni sem mer. Éhínség, és nyomor mindenütt.
- Bevallom, érdekel, amit mond.
- Tudom. Láttam jónéhányszor a gyűléseken, természetesen, ilyen alkalmakkor álruhát öltött.
- Nincs titkom maga előtt, ugye?
- Nincs.

Pilátus intett a szolgáknak. Berendelte az ebédjét, és kért még egy terítéket.
- Tessék, egyen bátran! - mondta Jézusnak, és bort töltött a serlegekbe. - Azt hiszem, mi sokban hasonlítunk egymásra. De én római vagyok, maga meg zsidó. Mégsem fér a fejembe, miért akar a zsidók királya lenni. Heródest nagyon feldühítette.
- Nem akarok király lenni, ezt nem én találtam ki.
- Aha, ez a küldetésének a része.
- Részben. De nem ez a lényeg.
- Jól van, ne kerülgessük a forró kását. Az ön által képviselt ideológia veszélyes, és kimondottan káros.
- Mert az emberi értékeket helyezi előtérbe? Erre épít egy vallást?
- Nem csak. Mert a szegénységet, mint erényt említi, sőt, megköveteli a hívektől. A tehetősebbek csak akkor nyerik el lelki békéjüket, ha megszabadulnak vagyonuktól, és szétosztják azokat a szegények, a rászorultak között. Ez lázítás.
- Igen, ez így van. A vagyontalan élet összekovácsolja a közösségeket. A törvény előtt is egyenlővé tesz.
- De akkor, mi viszi előre a világot, ha nem a szerzés, a birtoklás vágya?
- A szeretet, és a megbecsülés.
- Ostobaság! - kiáltotta Pilátus, és szólította a katonákat, hogy vigyék el Jézust.
Jézus megfordult, és Pilátus tekintetét kereste. Amikor megszólalt, megváltozott a hangja.
- Te azt teszed, amit tenned kell. Ne hadakozz ellene. Nekem küldetésem van, és végrehajtom, mindenáron. Ne sajnálj, nem vagyok méltó a sajnálatodra. Hős leszel, de ne feledd, nem tudod megakadályozni, hogy egyre nagyobb tömegek csatlakozzanak hozzánk. Én nem király vagyok, nem a zsidók királya. Én megváltalak téged a bűneidtől, és megváltom mindazokat, akik nem tudják, mit cselekszenek.

A menet elindult a hegyre, ahol Jézust, és két másik elítéltet keresztre feszítenek. Jézus a keresztet a vállára vette, és keserves kínok között, korbácsütésektől sújtva cipelte terhét. Többször elesett, de mindig felsegítették. Vizet is adtak neki, hogy kibírja az utat a hegytetőig. Pilátus az ablakból nézte a jelenetet. Nem volt elégedett a döntésével, de nem tehetett mást. Kicsordultak a könnyei, végiggördültek meggyötört arcán, és mint egy gyerek, keservesen zokogni kezdett.