Statisztika

Anyám kertje
(Családi kép)
1
Volt neked egy szép kis kerted,
Mindig zöldelt télen nyáron,
Örömtelve ismételted:
"Ime betelt minden vágyom."
2
Kézzel, szemmel, szerelemmel
Te voltál az ápolója,
Imádkoztál este, reggel:
"Csak e kertet Isten ója!"
3
Hogyha reggel nem jött harmat,
Forró könyed hulla rájok;
Ha vihar jött, betakartad,
S nőttek szépen a virágok.
4
Pusztulást az sohse látott,
Hervadás azt sohsem érte.
Szabadságot, ifjuságot,
Föláldozál mindent érte.
5
Melleted az öreg kertész
A viruló kerten végig
Majd aggva, majd örömmel néz,
Küzdve sokszor, küzdve vérig!
6
Érzett örömet, bánatot,
Vállait az évek nyomták,
Vigaszt csupán kertje adott,
Könnyité az élet gondját.
7
Multja fölött ha elnézett
Szemeibe könyek ültek;
Ah! árnyak a boldog évek,
Mindörökre elrepültek.
8
Évek jöttek s távozának,
Sirdomb van a kertész felett -
Fejeden is ezüst szálak
Jelentik a kora telet.
9
Kerted hol van? puszta már az,
Virág nincs, a gyom fölverte,
Vihar járja, földje száraz,
Egy egy gödör maradt benne.
10
Minden madár búsan zenél
Szép napokról, ifjuságról.
Minden gödör regét beszél
Kis bokorról, kis virágról.
11
Itt bimbaját rózsa nyitá,
Szép jövendő szép reménye;
Jött egy ifju, leszakitá
És föltüzte kebelére.
12
Ott egy ifju bokor állott,
Most babérlomb hajt ki rajta,
Vénségedre föltalálod
Nyugodalmadat alatta.
13
Itt egy másik bokor álla;
Kiültette még a kertész.
Ifju még, de megzilálta
Lombjait már a dűhös vész.
14
Ott virult egy karcsu liljom
Meszsze vitte forró vágya,
Meszsze a sik Oceánon
Ott mereng, ott áll magába!
15
Két kis oltóág maradt csak,
Szebb napokat mindig várva,
Ah külön, magokba vannak -
Napsugár is alig járja.
16
Boldog évek, eltünétek,
Sirba vagytok tán örökre!
Kelő hajnal piros arczczal,
Virrad-e fel örömökre? -

Szász Domokos 1838 - 1899
***
***
Mutters Garten
(Familienbild)

1
Du hattest einen schönen Garten,
im Sommer 'd Winter immer blüht,
und wiederholt könntest sagen:
"Sieh‘ alle Wünsche sind erfüllt."
2
Mit Liebe, Augen, 'd mit Händen,
hast du es jeden Tag betreut,
morgens, abends hast gebeten:
Und das Beten hast nie bereut.
3
Wenn am Morgen keinen Tau gab,
mit tränen hast du sie gegossen;
hast zugedeckt, wenn ein Sturm kam,
`d die Blumen sind schön geworden.
4
Zerstörung hat nie gesehen,
welken hat es nie erobert.
Die Freiheit, hast aufgegeben,
hast du nur für sie geopfert.
5
Neben dir der alte Gärtner
schaut durch den blühenden Garten,
besorgt ist der arme Rentner,
und laut weint er, beim Abarten!
6
Mal fühlte Freude, mal Trauert,
die Jahre drückten an Schulter,
der Garten gab Trost andauernd,
und machte ihn froh und munter.
7
In Vergangenheit, keine Frage
die Augen waren Tränen voll;
die Schatten von glücklichen Jahren,
sie flogen ja für immer fort.
8
Jahre kamen und gegangen,
ein Grabmal steht an dem Gärtner -
an dein Kopf die weiße Haaren,
sind Zeichen vom frühen Winter.
9
Wo ist dein Park, alles ist leer,
keine Blume nur Kraut und Gras,
keiner kam hier, schon lang nicht mehr,
nur die Gruben, was hier hier las.
10
Alle Vögel traurig singen,
von der schönen Zeit der Jugend.
Jede Grube spricht Legenden
von einem Busch, kleinen Blumen.
11
Hier hat die Rose die Knospen,
für die Zukunft geöffnet; ein
Junger kam und brach die Rosen,
‘d stach an Busen, leicht gerötet.
12
Dort hang die Rose, mit Falter,
jetzt hängt ein Lorbeerblatt am Ast,
du findest es, in deinem Alter,
dort im Garten, wo Ruhe hast.
13
Hier war noch ein anderes Busch;
es wurde vom Gärtner gepflanzt.
Sehr verwüstet beim breiten Wuchs,
das Laub ist lang, fast ohne Glanz.14
14
Dort blühte die schlanke Lilie
weit gepeitscht von ihr verlangen,
weit weg von seiner Familie
dort allein, im fremden Garten.
15
Blieben nur zwei Zweige übrig
wartend auf bessere Tage,
getrennt sind sie, arm und brüchig
keine Sonne in dieser Lage.
16
Glückliche Zeit, wie ein Gedicht,
gar seid ihr, im Grab für immer!
Tagesanbruch mit rotem Gesicht,
mir Aufgehen, wird es nimmer!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom