2022. novemberében honlapunk teljes felújításán dolgozunk, eközben előfordulhatnak hibajelzések, rossz megjelenések, kisebb kimaradások. A kellemetlenségért előre is elnézést kérünk, igyekszünk minél hamarabb befejezni a munkálatokat.

HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1952

Írás összesen: 53186

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Tasnádi Rita
2022-11-26 20:32:05

Szülinaposok
Reklám

Versek / műfordítás
Szerző: TóniFeltöltés dátuma: 2020-02-14

Babits Mihály: Ősz és tavasz között / Zwischen Herbst und Frühling


Ősz és tavasz között
1
Elzengett az őszi boros ének.
Megfülledt már hüse a pincének.
Szél s viz csap a csupasz szőllőtőre.
Ludbőrzik az agyagos domb bőre,
elomlik és puha sárrá rothad,
mint mezitlen teste egy halottnak.
2
Este van már, sietnek az esték
álnokul mint a tolvaj öregség
mely lábhegyen közeledik, halkan,
míg egyszercsak ugrik egyet, s itt van!
Nem tudjuk már magunkat megcsalni:
óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!
3
Leesett a hó a silány földre,
talán csak hogy csúfságát befödje.
Most oly fehér mint szobánkban este
fekhelyünk, ha készen vár megvetve,
puha dunnánk, makulátlan párnánk:
s mintha a saját ágyunkon járnánk,
4
mint a pajkos gyerekek, ha még nem
akaródzik lefeküdni szépen,
sétálnak az ágy tetején, ringva,
mig jó anyjuk egyszer meg nem unja
s rájuk nem zeng: "Paplan alá! Hajjcsi!"
Óh jaj, meg kel halni, meg kell halni!
5
Már az év, mint homokóra, fordul:
elfogy az ó, most kezd fogyni az új,
s mint unt homokját a homokóra,
hagyja gondját az ó év az újra.
Mennyi munka maradt végezetlen!
S a gyönyörök fája megszedetlen...
6
Türelmetlen ver a szivünk strázsát,
mint az őr ha tudja már váltását.
Idegesen nyitunk száz fiókot.
Bucsuizzel izgatnak a csókok.
Öreg öröm, nem tud vigasztalni:
óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!
7
Olvad a hó, tavasz akar lenni.
Mit tudom én, mi szeretnék lenni!
Pehely vagyok, olvadok a hóval,
mely elfoly mint könny, elszáll mint sóhaj.
Mire a madarak visszatérnek,
szikkad a föld, hire sincs a télnek...
8
Csak az én telem nem ily mulandó.
Csak az én halálom nem halandó.
Akit egyszer én eleresztettem,
az a madár vissza sohse reppen.
Lombom, ami lehullt, sohse hajt ki...
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!
9
Barátaim egyenkint elhagytak,
akikkel jót tettem, megtagadtak;
akiket szerettem, nem szeretnek,
akikért ragyogtam, eltemetnek.
Ami betüt ágam irt a porba,
a tavasz sárvize elsodorja.
10
Száradt tőke, unt tavalyi vendég:
nekem már a tavasz is ellenség!
Csak te borulsz rám, asszonyi jóság,
mint a letört karóra a rózsák,
rémült szemem csókkal eltakarni...
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!
***
Babits Mihály 1883 - 1941
***
***
Zwischen Herbst und Frühling
1
Das Weinlied des Herbstes war schon verhallt.
Die Kühle des Kellers war schon schwül halt.
Wind und Wasser klopfen an die Weinrebe.
Gänse häutig wird auf den Hügel d' Erde,
als flaumweicher dreckiger Matsch enden,
wie der Körper einen toten Menschen.
2
Es ist Abend, ‘d die haben es Eilens
betrügerisch, wie der Dieb des Alters
welcher auf die Fußspitzen nähert schnell,
bis er einen Sprung macht, und hier ist er!
Täuschen können wir uns nicht mehr länger:
Ach ja, wir müssen auch einmal sterben!
3
Der Schnee fiel auf den dürftigen Boden,
gar nur, um der Hässlichkeit zu schonen.
Es ist so weiß, wie im Zimmer am Abend
unser Bett, wenn es bereit ist zum Schlafen,
unseren Kissen und die weiche Daune:
als ob wir auf unser Bett, würden laufe',
4
wie die spielenden Kinder, die störrisch sind
der noch nicht ins Bett, d auch nicht schlafen will,
sie laufen auf, und über dem Bett, g'schwind,
bis es den Mutter alles langweilig wird
‘d sie deutlich ruft: " Hop-hop! Unter die Decken!"
Ach ja, wir müssen auch einmal sterben!
5
Auch das Jahr, wie eine Sanduhr, fängt an:
Der alte läuft aus, und fängt das Neue an,
und wie den gelangweilten Sand, der Sanduhr,
lässt den alten Kummer, und zwickt an das Neue um.
Wie viel Arbeit bleibt nun unvollendet!
Und der Baum der Freuden gar nicht abgeerntet.
6
Ungeduldig schlägt das Herz nach Wachmannschaft
wie die Wache, wenn Sie wartet auf Ablöse Kraft.
Hundert Schubladen öffnen wir und wühlen.
Mit Scheidungsgeschmack lassen wir uns Küssen.
Alte Freude, kann uns nicht mehr Abwerben:
Ach ja, wir müssen auch einmal sterben!
7
Der Schnee schmilzt schon, es will Frühling werden.
Ich weiß es nicht, was sollte ich werden!
Ich bin Flocke, und schmelze mit dem Schnee,
wie ein Seufzer, was wegfliesst mit Tränensee.
Und bis die Vögel zu uns zurückfinden,
das Land trocknet, 'd verschwunden ist der Winter.
8
Nur mein Winter, es stirbt noch lange nicht.
Und mein Tod ist nicht so einfach sterblich.
Der, den ich einmal freigelassen habe,
bei diesem Vogel gib es keine Zugabe.
Das gefallene Laub, kannst nicht vererben.
Ach ja, wir müssen auch einmal sterben!
9
Meine Freunde haben mich verlassen,
denen, ich guttat, alle versagten;
diese, die ich liebte, lieben mich nicht mehr,
für denen ich strahlte, irren nur umher.
Was ich mit Ast, im Staub geschrieben habe,
fiel mit Flutwasser des Frühlings, in Ungnade.
10
Trockener Rebstock, vorjähriger Last:
Der Frühling ist mir, ein feindlicher Gast!
Nur du schaust für mich, du weibliche Güte,
wie die Pfosten, auf der zerknirschten Blüte,
meine Augen mit einem Kuss zu verbergen.
Ach ja, wir müssen auch einmal sterben!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hausen, 2020 Február 14

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Elrejtőzve címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 151. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 151. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 151. címmel

Tasnádi Rita bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos alkotást töltött fel Joachim Ringelnatz: Mivel szeretlek én... címmel a várólistára

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Minden a tiéd volt című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Nyikolaj Szokolov: Őszi vers című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

Angyalka alkotást töltött fel Mindenszentek címmel a várólistára

Angyalka bejegyzést írt a(z) Minden a tiéd volt című alkotáshoz

Angyalka bejegyzést írt a(z) Átverés című alkotáshoz

Angyalka bejegyzést írt a(z) Átverés című alkotáshoz

Angyalka bejegyzést írt a(z) Átverés című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Pégaszosz szárnyán című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Ma mire koccintunk? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A mélyben című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati alkotást töltött fel Elidegenülés címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

sailor bejegyzést írt a(z) Ma mire koccintunk? című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Pégaszosz szárnyán című alkotáshoz

jerrynostro alkotást töltött fel Ma mire koccintunk? címmel

gleam bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Honlapunk fórumtémához

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A mélyben című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

hundido bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos bejegyzést írt a(z) Adelbert Chamisso: Winter / Tél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022