HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1945

Írás összesen: 52772

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-04-02 07:39:26

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / románc
Szerző: Sid CleverFeltöltés dátuma: 2020-04-02

Hét tőr /Varázsbizgentyű/

Hajózom a nyílt vízen, nincs gondom semmire. Minden rendben van körülöttem. Vitorláim fáradhatatlanul, szelekkel telve segítik az előbbre jutásomat, és az árbóc, akár csak egy törhetetlen gerinc, egyenes tartással viseli a rárótt terhet.
Süt a nap, hajamba kap a szél. Ismét csak feltérképezetlen területekhez közelítek, ahol ezelőtt még nem jártam. Ha igen, akkor valamiért nem emlékezhetem rá...

A kíváncsiság továbbra is hajszol, űz, az újabb földrészek és szigetek felé. Kikötni egy új világban? Számomra nem jelent kihívást. Bárhol horgonyt vethetek. Belső (és külső) erők táplálják a késztetést, ami feltölt kifogyhatatlan energiával, ami értelmet ad a kalandozásaimnak.
Benső, féltve őrzött tüzem oltalmaz engem, de ugyanakkor fel is emészthet bármelyik pillanatban.

Vállalom a kockázatot. Ha behúzott nyakkal vonulnék vissza a biztonságot nyújtó menedékbe? Az nem én lennék. Inkább elébe menni, és a szemei közé nézni a váratlannak, mintsem egy székben hátradőlve, tunyán, kétségek közt várni a kiszámíthatatlant.
Minden nap egy újabb végzet. Múlt, jelen, jövő... "Idő". Minden a percekről szól. Órák, napok, hetek, évek. Egyik alapozza meg a másikat, függnek egymástól? Mát kell építenem, hogy kiszámíthatóbb legyen a holnapom?
Másnapról visszatekintve a mai nap úgyis a múlté lesz, aztán bekerül a lassanként megfakuló emlékek közé.

Amíg én döntök, hogy nekem mi a fontos, addig az nem történhet meg! Átgázolok tegnapokon, vágtázom a mában, és nem érdekel a holnap. A jelennek élek! Megyek, amíg csak mehetek! Ha bezárva kéne élnem a hétköznapok börtönébe? Számomra az felérne a leghosszabb és legfájdalmasabb kínhalállal.
Én nem arra születtem. Különleges képességek birtokában vagyok, és mások számára teljesen ismeretlen hatalmak kísérik lépteim.
Egyedi kiváltságokkal is rendelkezem, többek közt: választhatok, éppen melyik világhoz akarok tartozni, és van hajóm, amivel eljuthatok bárhová.

Sors? Sokan félik, én viszont kicsit sem tartok tőle. Talán ez a legfőbb ok, hogy mindig úton vagyok. Keresem, kutatom a lehetőséget, hogy a ma, ne csak egy múló pillanat legyen. Megragadom, nem engedem el, átélek belőle annyit, amennyit tudok, amennyit csak lehet.

Hét tőr... Földhöz láncolt. A hét tőr. Megbénított, blokkolt engem az utam keresésében. Tompította érzékszerveimet, téves és torz képeket tükrözött nekem a valós világból. Homállyal fedte el a látásom élességét, tisztaságát, elvette a teljes szabadsághoz való jogomat.
Hét tőr. Odaszegezett a falhoz. Több helyen döfött át, maradásra kényszerítvén engem a vaskos és állhatatos falaknál, melyeket én vontam fel magam köré a legkeservesebb kínok árán, abban a múltban, ami nem létezik többé.
Néhány szempillantás alatt veszett oda minden, amit a felsebzett markaimmal, a még vérzőbb lelkemből kreáltam meg. Minden szétesett. Akkor úgy éreztem, életem legfőbb munkája lett az enyészeté.
Azt is tudtam, többé nincs visszaút... De már készen álltam! A tőröket egyesével téptem ki a testemből, miközben a legembertelenebb kínokat éltem át. Iszonyú fájdalmak közt, eszelősen üvöltve, két kézzel rángattam, cibáltam. Kívülről erőt adott a bosszúvágy, belülről tüzelt a gyűlölet lángja.
Miután az elsőtől sikerült megszabadulnom, gúnyosan az ég felé néztem. Vicsorogva, mint valami veszett vad, arcomon a legkéjesebb vigyorral mutattam be a véres bizonyítékot a Sorsegyeztetők felé: Látjátok? Szabadulok innen! Engem nem fogtok térdre kényszeríteni!

Lassanként csillapodott a harag, vele együtt a gyötrelmeim is, és nem mardosott már a lelkiismeret. Egy összeomlott világ romjait hagyhattam hátra, amit nem én irányítottam.
Jól tettem-e? Igen! Elnyertem a szabadságom. Kiléptem végre a sekélyes és egyhangú életformából. Minden egyes eltávolított tőr után váltam egyre könnyebbé. Elmaradt mögöttem minden, ami eddig csak visszatarthatott, vagy akár végleg egy földbe vert karóhoz láncolt volna.

Hét tőr. Emberek életébe, gyermekkoruktól fogva furakodik be, és mérgez. Tanításokkal terjesztik. Akik a későbbiekben engedelmeskednek, azokat a szabályok szigorú betartására kötelezi, és ledönthetetlen gátat vet a további szárnyalásaiknak.
Hét tőr, mint hét íratlan törvény. Súlyos, elmozdíthatatlan kőtömböt torlaszol a totális szabadsághoz. Pallosként leng a fejek felett, sakkban tart. Baljósan kérdőjelezi meg a végkifejletet, de csak két választást ad. És senki sem tudja, hogy valójában tényleg léteznek-e...

Majd, ha odaérek, tudni fogom. Hét tőr. Számomra nem jelent semmit, nem tarthat vissza az új kihívásoktól.
Úgy élek, ahogyan én szeretnék! Ez az egy életem van. Minden pillanata az enyém legyen, ne korlátok közt, fogságban siránkozzak az elszalasztott percek, órák után.
Bűn, nem bűn! Kárhozat vagy üdvözülés? Pokol bugyrai vagy a Mennyek országa? Mit számít! Veszélyes vizekre tévedhetek? Nem félek! Különleges kalandoknak lehetek a részese? Állok elébe!
Elaggott tengeri medveként fogok ezekről mesélni az utókornak. Ha másnak nem, hát annak, aki néhány korsó sörért cserébe meghallgatja az igéző tekintetű Boszorkány és egy kalandor hajóskapitány regéjét.
Kell ennél több? Egy testet öltött látomás, ami a kés hegyén kelt életre, valamint egy előre megjövendölt jóslat haláltánca egy kicsorbult borotvaélen. Kell ennél több?

Nekem épp elég ahhoz, hogy felkeljek a székemből, felkeccintsek végre egy sört, a tatra menjek, és a magabiztos mosolyom kíséretében egy teljesen új, felfedni való jövő felé tekerjem a hajókormányt.

Sid Clever

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Sid Clever
Regisztrált:
2016-04-04
Összes értékelés:
22
Időpont: 2020-04-23 15:36:19

válasz Krómer Ágnes (2020-04-17 21:04:48) üzenetére
Ágnes!

Változtatni mindig muszáj.
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
3551
Időpont: 2020-04-17 21:04:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sid Clever!

Ez szerintem elég érdekes.Régebben nem igazán szerettem az ilyet.Most már igen.

Üdvözlettel:Ági

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz

Ginko bejegyzést írt a(z) Találd el szívemet béke című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Korkép- 2022 című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Korkép- 2022 című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A beteg című alkotáshoz

Kocsis Örs alkotást töltött fel Nappalváros címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) E jussom örökeként... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) E jussom örökeként... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

Kocsis Örs alkotást töltött fel Nappalváros címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Alkony címmel a várólistára

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 133. címmel

black eagle bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel E jussom örökeként... címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Nincstelen címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 132. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Mi leszek, ha nagy leszek? című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022