HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1939

Írás összesen: 52464

Hangya közösség jótékonyság
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2022-01-18 09:41:19

Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: DanielFeltöltés dátuma: 2020-04-02

A legény, a róka, a banya és az ördög

Élt egyszer egy asszony, fiatalon megözvegyült és hát, hogy ne legyen magányos, szült magának tizenkét fiat. A tizenkét fiú nem szeretett kisgyerek lenni, ezért hát felnőttek. Elsőnek a legidősebb tett így, s csak őt utánozta a többi. Így aztán a legidősebből példamutató ember vált, példás családi életet élt, dolgozott naphosszat. A második, aki elsőnek utánozott, belőle utánozó lett, a falu bolondja, akit meglátott, azt utánozta. A harmadik fiú nem akart bolond lenni, ezért tudós lett, a falubeliek mindig tőle kérdezték: meddig tart még a tél? Ki lopta el a habókos öregasszony legszebbik tökét? Mi a titka a mesés paprikásnak?

A negyedik fiútól nem kérdeztek semmit, ezért magától mondta a mondanivalóját, belőle szónok lett. Az ötödik mindig meghallgatta, belőle hallgató lett. A hatodik nem hallgatott senkire, ő feltaláló lett. A hetedik nem talált semmit, ő nyomozó lett. A nyolcadik nem szerette a nyomokat, ezért takarító lett, a kilencedik nem szerette a rendet, belőle felforgató lett. A tizedik nem szerette a többit, belőle szerető lett. A tizenegyedik szerette a többit, ő szomorú lett. A legkisebb fiú, a tizenkettedik volt, hát vele senki nem törődött, azt se tudták néha, hogy a világon van. Sokáig nem is tudta, mi legyen belőle. Végül elhatározta, hogy híres hős lesz. Igen ám, na de, hogy lesz az ember híres egy olyan faluban, ahol mindenki ismer mindenkit, csak őt nem?
Ezen jól elgondolkodott, és jól ki is ötölte. Először is felkereste a legszebbik leányt, akiről tudott. Annak udvarolt éjjel és nappal, másra nem szánt időt. Úgy okoskodott, hogy ha övé a legszebbik menyecske, azt előbb-utóbb csak meg kell mentenie valamitől. Az első nap, hogy udvarolni kezdett, a legszebbik menyecske habókos öreganyja elültetett egy tökmagot, és mikor abból a magból a falu legszebbik töke lett, a legszebbik leány legszendébb mosolyával igent mondott a legkisebb legénynek. Büszke volt a habókos öregasszony, hogy övé a legszebbik tök, a legszebbik leány, s a legkisebb legény is immáron.
Nagy volt a legény csodálkozása, hogy ilyen jól mennek a dolgai. Nagy volt a leány vidámsága, mert csudafényes menyegzőt ültek.
Onnantól aztán kézen fogva sétáltak az utakon minden nap. Táncoltak a mezőn, kijártak az erdő szélére az öreg varnyút vigasztalni.

Telt-múlt az idő, s mikor éppen esedékes volt, a menyecske csakugyan nagy bajba került. Elrabolták őt egy sötét éjjelen. Nagy volt a sirám a faluban, mindenki csak a fejét fogta. A legkisebb legény pedig nem volt rest. Ő bizony nem félt semmitől, elmondta a falu lakóinak, hogy ő megkeresi és megmenti az ő legszebbik menyecskéjét. Útnak is indult, amerre a lába vitte, mert tudta, hogy arra kell menni. Könnyes kendőkkel integettek utána.
Amint ott ment, mendegélt az úton, szembejött vele egy ismeretlen alak. Ahogy elmentek egymás mellet, a legkisebb legény megérezte, hogy az ismeretlen alak, el akarja lopni a tarisznyáját. Gyorsan lefogta. — Nem fogsz te tőlem lopni, mondta. A tolvaj megijedt, hogy elkapták, de csak somolygott a bajsza alatt.
— Ne úgy, jó uram. Ne bánts! — mondta a bajszos. — Ne bánts, mert én nem az vagyok ám, aminek látszom. Valójában nem vagyok ember, én róka vagyok, csak elvarázsolt a vén boszorkány.
A legény elgondolkodott, ha van boszorkány, akkor biztosan ő rabolta el a legszebb leányt.
— Vezess el ahhoz a banyához és elengedlek.
- Elvezetlek én, el ám - és már inalt is előre, a legény meg utána.
Egy aprócska erdő, alig volt benne tizenkét fa, annak a közepén állt a vén banya kalibája.
— Ez az, itt lakik a boszorkány. Én nem merek bemenni veled. Kint megvárlak.
A legény bement a házba. A házban egy vénséges vén anyóka egy nagy, füstölgő kondért kevergetett éppen.
— Hallod-e te vén boszorkány, te raboltad el az én kedvesemet? — kérdezte merészen a legény.
A banya felpillantott az üstről, szemei mindenfelé néztek.
— Ejnye, fiacskám - nevetett - hát nincsen neked jó modorod? Így letámadni szegény öreg, ártatlan asszonyságokat.
A legény rögtön el is szégyellte magát.
— Ne tessék rám haragudni, csak azt hittem, ha van boszorkány, akkor ő volt.
— A róka is itt van veled? Nem mer bejönni?
— Kint vár engem.
— Gyere csak be, ne félj — kiabált ki a banya.
A bajszos gyorsan bement a házba. Meglátott egy csirkét és már kapta is volna a szájába, de megállta.
— Ezért varázsoltam el — mondta a banya — ette a csirkéimet.
— Hogy tudsz te varázsolni, mondd meg öreganyám.
A banya elrévedt magában.
— Nem hosszú annak a története, elmondom neked. Régen én szép voltam, de az eszem, az kevés volt. Lakik a völgy túloldalán egy ördögféle, őt kerestem fel, mert okos akartam lenni, aki mindenfélét tud, amit mások nem. Az ördög nevetett rajtam, adott nekem varázserőt, de cserébe elvette a szépségemet. Így a falumban mindenki megutált, és elkergettek. Boszorkány vagyok. De nincs mit tenni.
— Van egy ötletem — szólt a legény. — Mondd el nekem, hol lakik ez az ördög, mert biztosan ő rabolta el a kedvesemet. Én elintézem, hogy visszakapd a szépségedet, te meg változtasd vissza a tolvajt rókává.
A banya elmondta, hogy az ördög egy apró viskóban lakik, de oda nem juthat be akárki. Át kell vágni az erdőn, de úgy, hogy a fákat mind meg kell érinteni, abban a sorrendben, ahogy a nevük kezdődik. Aztán az erdő minden fájának terméséből egyet le kell szedni, és azt ajándékba vinni neki. Ezek után már el sem lehet tévedni, mert az út úgy fog kanyarodni, hogy az ő házához vezessen.

A legény útnak is indult. A ház előtt ott várt rá a tolvaj. A banya lelocsolta egy kanál levessel, amit az üstben kevert. A tolvaj azonnal visszaváltozott rókává és tovafutott az erdőben.
A legény megnézte a fákat. Megtalálta az almafát, szedett is egy almát. Aztán jött a cseresznye. Aztán jött a körte, abból is szedett. Aztán a meggy, szilva, abból is szedett, hogy vigye ajándékba. Többféle fa nem volt. Alig fért a kezébe. Ment tovább és az út a lába alatt mindig arrébb ment, ha kellett. Meg is látott egy icipici házat. Oda vezetett az út. Bekopogott.
— Hoztam almát, cseresznyét, körtét, meggyet, szilvát ajándékba — kiabálta.
Kinyílott az ajtó. A legény belépett. A parányi ház belül hatalmas volt, tele óriási termekkel, mint amiben a királyok is laknak.
A terem túloldalán egy nagy karosszék állt, háttal az ajtónak. És abban a székben valaki ült is. A legény a szék felé ment lassan. Kicsit félt. A székben ülő figura megszólalt.
— Milyen kedves, hogy hoztál nekem ajándékot.
A legény már tudta, ő volt az ördög.
— Itt vannak, ni — mondta. — De most már aztán add vissza nekem az én szépséges kedvesemet.
— Okos vagy te legény, én mondom neked, jól kitaláltad, hogy én raboltam el. Most azonban nem adom vissza könnyen, ha már egyszer annyit vesződtem vele. Tudod, jól kellett gondoskodnom róla, hogy mikor érte jössz, még mindig ő legyen a legszebb, mert különben még a nyakamon hagyod.
— Én aztán nem megyek el innen nélküle. Hol van ő?
— Ott fekszik a takaró alatt.
A legény észrevette, hogy egy takaróval lefedett alak pihen nem messze tőlük. Látta, hogy él, mert lélegzett.
— Ha meg akarod menteni, tedd, amit mondok. Először is fogd az almát, amit hoztál, vágd fel, van neki héja, húsa és magja, én csak az egyiket szeretem, találd ki melyiket!
A legény felvágta az almát és elmélkedett. Végül megszólalt.
— Én a húsát szeretem, mert olyan finom, a menyecském a héját, mert abban van a vitamin, te akkor biztos a magját szereted.
— Úgy van, bizony — mondta az ördög. Na, most, hoztál nekem cseresznyét, két szemet is, az egyik kukacos, a másik nem. Mit gondolsz, én melyiket kérem?
— Biztos vagyok benne, hogy a kukacosat.
— Edd meg hát a másikat. Körtét is hoztál, jól van. A körtét gurítsd el olyan messzire, amennyire csak tudod.
A legény fogta a formátlan gyümölcsöt, és erősen elgurította. A körte elgurult és eltűnt a sötétben.
— Jó! — mondta az ördög. — Most pedig, fogd a meggyet és etesd meg egy madárral, míg tízig számolok.
A legény kirohant a házból, nézelődött, de egy madarat sem látott az égen. Meglátta ellenben a rókát, aki követte őt, szájában egy varnyú raboskodott. Letette elé, a varnyú engedelmesen felcsipegette a meggyet. A legény megköszönte a rókának és visszament a házba. Az ördög elismerően morgott a markában.
— Végül a szilva — mondta — azt ásd el a kertemben, hogy fa nőhessen belőle, mert alma, cseresznye, körte és meggyfa már van itt.
A legény kiment és elásta a szilvát. Mikor visszament, megkérte az ördögöt, hogy adja vissza a banya szépségét és adja vissza neki a kedvesét. Az ördög hümmögött egy keveset.
— Leplezd hát le szíved választottját!
A legény odaszaladt a takaróhoz és leemelte, de alatta nem volt senki. Dühösen szaladt az ördöghöz, megfordította a széket és azon ott ült az ő legeslegszebbik kedvese. Felpattant és megölelte párját. Az ördögnek hűlt helye lett. Hazamentek kettecskén. A legény híres neves hős lett a faluban. Azóta sem akadt párja. A leány nagyra becsült hölgy lett, azóta sem akadt rablója.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2009-12-07
Összes értékelés:
286
Időpont: 2021-07-06 21:00:56

válasz eferesz (2021-07-06 15:49:48) üzenetére
Üdv,
én sem merültem bele teljesen a népmesék tanulmányozásába, hogy elkészüljön ez az írás, csak annyi volt a célom, hogy lehetőleg Szabó Gyula hangján olvassák. Kicsit túl sablonosnak is érzem már. És ez az ördög is csak egy ördögféle.
Köszönettel
Daniel
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
3381
Időpont: 2021-07-06 15:49:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Dániel!
Sajnos nem igazán ismerem népmeséink jelképrendszerét, de ettől függetlenül nagyon élveztem a történetet, és minden jó, ha jó a vége. Az ördög meg a részletekben lapul, de az angyalok is a sorok közé bújnak.
Üdvözlettel: Szabolcs
Alkotó
Regisztrált:
2009-12-07
Összes értékelés:
286
Időpont: 2020-04-04 20:20:58

válasz Krómer Ágnes (2020-04-04 00:22:41) üzenetére
Kedves Ági,
igyekeztem ebbe a mesébe is belevinni egy bűnügyi szálat.
Néha eltűnök, néha nem, mint itt a szereplő :)
köszönöm a figyelmed
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
3591
Időpont: 2020-04-04 00:22:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Daniel!

Régen egy rövid krimit olvastam tőled.Most meg megleptél, hogy mesét írtál.
Látom egy éve nem írtál semmit.Örülök, hogy újra itt vagy.Tetszett a meséd!

Ági

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) A saját farkába harapó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Taksonyi Robert: Washington / Washington címmel

Erdős Sándor alkotást töltött fel Az erdei kunyhó címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Porhóban fürdik... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Kiért is, miért is... címmel

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Porhóban fürdik... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Porhóban fürdik... című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Őszi levelek haláltánca című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Torony című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Mert című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Próbaterhelés című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Próbaterhelés című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szergej Jeszenyin: Az éjszaka című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Az éjszaka címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Próbaterhelés című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 112. címmel

Pecás alkotást töltött fel Hideg van! címmel a várólistára

Erdős Sándor alkotást töltött fel Suttogás címmel a várólistára

Czövek Zoltán alkotást töltött fel Sebzett lelkek Csepel mellett címmel a várólistára

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Porhóban fürdik... című alkotáshoz

Erdős Sándor alkotást töltött fel Csendes éjszaka címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Porhóban fürdik... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Porhóban fürdik... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Porhóban fürdik... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Porhóban fürdik... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Téli szonett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Téli szonett című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel A saját farkába harapó címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022