HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 8 Tagok összesen: 1951 Írás összesen: 53244 |
|
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2020-04-08
A lajtorja 39.13. Ne vigy minket a kísértésbe (Második Könyv, folytatás) Endre Lajos, mint aki mély álomból ébred, csodálkozó, nagy szemekkel meredt beszélgetőpartnerére. Megmoccant bronz-barnára sült, izmos, vastag-kék erekkel átszőtt, szőkésbarna szőrökkel borított kézfeje az alacsony asztalka üveglapján. Mintha kardot készülne ragadni. Mintha, ütni, vágni, hadakozni akarna az a kéz. -És, akkor? Akkor szerinted, mit kellene tennünk? Várjuk talán a sült galambot a szájunkba? -Béke kell - mondta Dósa Jenő eltökélten. -Kapcsolatokat építeni közöttünk, és a győztes hatalmak között. Lépésről-lépésre. Kereskedni velük, szövetségre lépni tárgyalni, és...aztán...ha majd egyszer A főszolgabíró felpattant az asztaltól, s az üveges-szekrényhez rontott. -Azt mondod? Hát akkor nézz csak ide, komám! Európa térképpel tért vissza, kapkodó kézzel terítette szét az asztalon. Keble dagadozott a visszafojtott indulattól, fújtatott, mint a betöretlen vad csődör. -Ide süss. Itt vagyunk mi, látod? Nézd csak meg kik a nyugati szomszédok? A németek, nem? Mert az osztrákok is azok...! És, nézd meg, hol vannak ide hozzánk távolságban a dicső Anglia és a dicső Franciaország? Mit gondolsz, törődnek ők velünk kétezer km távolságból? Számítunk a szemükben egy fikarcnyit is, az anyjuk keserves kínját!? Nem, barátom, ne táplálj illúziókat. Mi magyarok idegen test vagyunk Európa szívében. Mi, magyarok, Istenen kívül csak saját magunkra számíthatunk, a Szűzanyára, és a németekre, akik közös történelmi múltunk miatt természetes szövetségeseink. -Egyszer már rajtavesztettünk! -Legközelebb jobban vigyázunk! -Többen vannak, erősebbek. Ha kenyértörésre kerül sor, Isten óvjon tőle, újra veszíteni fogunk! -Azt mondod? -Azt. Csend lett. Fájó. Lüktető. -Meglehet -bólintott némi meghökkent szünet után, megnyúlt képpel a főszolgabíró. -Igen, lehet, hogy neked van igazad! De tudod mit ír Rákóczi Ferenc az "Emlékirataim"-ban? Olvastad nyilván, hiszen neked is megvan otthon, láttam múltkor a könyvespolcodon. Azt írja, annak ellenére sem bánta meg, hogy belevágott a szabadságharcba, hogy elbuktuk ügyünket, mert, írja, a nemzetek pofonjaik súlya alapján becsülik meg egymást, s ez a lényeg!! Igen Jenő, a pofonjaik súlya alapján! Érted? Ezt írta a fejedelem! Ezért volt érdemes megvívni a reménytelen harcot Rákóczi szerint! Így küzdöttek egymással, hosszú ideig, míg odakinn a német "delegatio" már az életét is elunta a várakozásban. Végtére Endre Lajosnál elszakadt a türelem gyenge fonala, s amikor Dósa Jenő azt találta mondani: "kardcsörtetéssel és háborús uszítással semmire sem megyünk", felállt, metszően hideg, átható, világos-kék szemét a zsámboki jegyzőre vetette, és csak ennyit mondott reszelősen, keményen. -Jól van Jenő. Ha nem fogod fel, az a te bajod. Vedd akkor utasításnak. Azt akarom, hogy a leventék katonai kiképzése minél előbb megkezdődjék. Gondoskodj a feltételekről, a fegyverek és a lőszer biztonságos elhelyezéséről, jelölj ki alkalmas területet, toldd meg a MOVE lőteret a falu szélén. -Csapd hozzá a községi legelőt, ha szükséges! -tette hozzá könnyed vállvonással. Visszament az íróasztala mögé, lecövekelt ott. Dósa Jenő is felállt. Fogta a kalapját. -Azt nem tehetem, kegyelmes uram, a közös legelőhöz nem nyúlhatok, kapanyéllel vernek agyon a falubeliek! Endre Lajos most már szabályosan rázkódott a visszafojtott méregtől, az arca paprika vörös volt. Nem szokta meg, hogy ellentmondjanak neki. -Főjegyző úr, megkövetelem a feltétlen engedelmességet! És még egyet akarok -tette hozzá fortyogva. -Mint ahogy már az elején jeleztem. Várj csak. Úgy tudom, van nálatok, a faluban egy zsidó szatócs? Vagy más zsidó is van? -Szatócsnál több, kegyelmes uram. Én azt mondanám, üzletember. Övé a malom és a vendéglő. -Nem akarok szavakon lovagolni. Milyen ember ez a hogyishívják? Weisz Ferenc a neve, nincs vele semmi gond, rendes, becsületes ember, időben eleget tesz a kötelezettségeinek, fizeti az adót és az árendát. A gyerekei... -Úgy. Na azért csak nézz a körmére időnként. -Nézzek a körmére? Mi vagyok én? Zsandár? -Vegzáld kicsit, ellenőrizgesd, járj a nyakára, ne érezze magát olyan fene nagy komfortban. Dósa Jenő már kifelé indult. -Természetesen. Amit a törvények előírnak, praefinio.... és concedit, lehetővé tesznek. Hatósági ellenőrzésekről szóló törvény, végrehajtási utasítás 3. pont, 4. és 9. bekezdés. De csak addig a határig, annál többet ne várj tőlem. -Értem. Ez esetben... Szinte felrobbant bősz haragjában. Széles vállai rázkódtak, fújtató mellkasán majd' szétpattant a zsinóros magyar mente, szeme szikrákat vetett, szép, szabályos férfiarca eltorzult. Most majdnem csúnya volt az, az arc! Óriási erőfeszítéssel próbálta megfékezni magát. -Na jó, a pénzt azért megkapjátok, a szavamat nem vonom vissza! Fagyos hangulatban váltak el. A zsámboki jegyző megbiccentette a fejét. -Kegyelmes uram...! Endre Lajos nem látszott észrevenni a köszönést. Félig elfordulva az íróasztalán turkált. A jegyző lenyomta a kilincset és kiment a főszolgabíró dolgozószobájából. Hosszan néztek utána a lányok, amikor becsukódott mögötte a titkárságról kivezető ajtó. -Snájdig egy ember - vihogott Valkói Margit. Rákacsintott társnőjére. -Mi? -Ja. Natürlich. És milyen remekül öltözködik. Figyelted? Habkönnyű, diszkréten csíkozott nyári öltöny, csokornyakkendő, fehér ing, fekete zokni, lakkcipő. Kezét szája elé kapva kuncogott. -Fogadok, hogy még az ágyban is öltönyt visel, makulátlanul vasalt fehér inget, csokornyakkendőt és kalapot. Valkói Margit felemelte a mutatóujját, tréfásan megfenyegette a kolléganőt. -Na, na, te kis pajzán! Na, na! Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: A farkasok dala / Lied der Wölfe címmel Tóni alkotást töltött fel Radnóti Miklós: Járkálj csak, Wandeln nur címmel Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Jörgné Draskóczy Ilma: Élet ? halál / Leben ? Tod címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Ady Endre: Egy jövő költő / Ein zukünftiger címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023 ![]() ![]() ![]() |