HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 13 Tagok összesen: 1948 Írás összesen: 52875 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2020-04-08
A lajtorja 39.13. Ne vigy minket a kísértésbe (Második Könyv, folytatás) Endre Lajos, mint aki mély álomból ébred, csodálkozó, nagy szemekkel meredt beszélgetőpartnerére. Megmoccant bronz-barnára sült, izmos, vastag-kék erekkel átszőtt, szőkésbarna szőrökkel borított kézfeje az alacsony asztalka üveglapján. Mintha kardot készülne ragadni. Mintha, ütni, vágni, hadakozni akarna az a kéz. -És, akkor? Akkor szerinted, mit kellene tennünk? Várjuk talán a sült galambot a szájunkba? -Béke kell - mondta Dósa Jenő eltökélten. -Kapcsolatokat építeni közöttünk, és a győztes hatalmak között. Lépésről-lépésre. Kereskedni velük, szövetségre lépni tárgyalni, és...aztán...ha majd egyszer A főszolgabíró felpattant az asztaltól, s az üveges-szekrényhez rontott. -Azt mondod? Hát akkor nézz csak ide, komám! Európa térképpel tért vissza, kapkodó kézzel terítette szét az asztalon. Keble dagadozott a visszafojtott indulattól, fújtatott, mint a betöretlen vad csődör. -Ide süss. Itt vagyunk mi, látod? Nézd csak meg kik a nyugati szomszédok? A németek, nem? Mert az osztrákok is azok...! És, nézd meg, hol vannak ide hozzánk távolságban a dicső Anglia és a dicső Franciaország? Mit gondolsz, törődnek ők velünk kétezer km távolságból? Számítunk a szemükben egy fikarcnyit is, az anyjuk keserves kínját!? Nem, barátom, ne táplálj illúziókat. Mi magyarok idegen test vagyunk Európa szívében. Mi, magyarok, Istenen kívül csak saját magunkra számíthatunk, a Szűzanyára, és a németekre, akik közös történelmi múltunk miatt természetes szövetségeseink. -Egyszer már rajtavesztettünk! -Legközelebb jobban vigyázunk! -Többen vannak, erősebbek. Ha kenyértörésre kerül sor, Isten óvjon tőle, újra veszíteni fogunk! -Azt mondod? -Azt. Csend lett. Fájó. Lüktető. -Meglehet -bólintott némi meghökkent szünet után, megnyúlt képpel a főszolgabíró. -Igen, lehet, hogy neked van igazad! De tudod mit ír Rákóczi Ferenc az "Emlékirataim"-ban? Olvastad nyilván, hiszen neked is megvan otthon, láttam múltkor a könyvespolcodon. Azt írja, annak ellenére sem bánta meg, hogy belevágott a szabadságharcba, hogy elbuktuk ügyünket, mert, írja, a nemzetek pofonjaik súlya alapján becsülik meg egymást, s ez a lényeg!! Igen Jenő, a pofonjaik súlya alapján! Érted? Ezt írta a fejedelem! Ezért volt érdemes megvívni a reménytelen harcot Rákóczi szerint! Így küzdöttek egymással, hosszú ideig, míg odakinn a német "delegatio" már az életét is elunta a várakozásban. Végtére Endre Lajosnál elszakadt a türelem gyenge fonala, s amikor Dósa Jenő azt találta mondani: "kardcsörtetéssel és háborús uszítással semmire sem megyünk", felállt, metszően hideg, átható, világos-kék szemét a zsámboki jegyzőre vetette, és csak ennyit mondott reszelősen, keményen. -Jól van Jenő. Ha nem fogod fel, az a te bajod. Vedd akkor utasításnak. Azt akarom, hogy a leventék katonai kiképzése minél előbb megkezdődjék. Gondoskodj a feltételekről, a fegyverek és a lőszer biztonságos elhelyezéséről, jelölj ki alkalmas területet, toldd meg a MOVE lőteret a falu szélén. -Csapd hozzá a községi legelőt, ha szükséges! -tette hozzá könnyed vállvonással. Visszament az íróasztala mögé, lecövekelt ott. Dósa Jenő is felállt. Fogta a kalapját. -Azt nem tehetem, kegyelmes uram, a közös legelőhöz nem nyúlhatok, kapanyéllel vernek agyon a falubeliek! Endre Lajos most már szabályosan rázkódott a visszafojtott méregtől, az arca paprika vörös volt. Nem szokta meg, hogy ellentmondjanak neki. -Főjegyző úr, megkövetelem a feltétlen engedelmességet! És még egyet akarok -tette hozzá fortyogva. -Mint ahogy már az elején jeleztem. Várj csak. Úgy tudom, van nálatok, a faluban egy zsidó szatócs? Vagy más zsidó is van? -Szatócsnál több, kegyelmes uram. Én azt mondanám, üzletember. Övé a malom és a vendéglő. -Nem akarok szavakon lovagolni. Milyen ember ez a hogyishívják? Weisz Ferenc a neve, nincs vele semmi gond, rendes, becsületes ember, időben eleget tesz a kötelezettségeinek, fizeti az adót és az árendát. A gyerekei... -Úgy. Na azért csak nézz a körmére időnként. -Nézzek a körmére? Mi vagyok én? Zsandár? -Vegzáld kicsit, ellenőrizgesd, járj a nyakára, ne érezze magát olyan fene nagy komfortban. Dósa Jenő már kifelé indult. -Természetesen. Amit a törvények előírnak, praefinio.... és concedit, lehetővé tesznek. Hatósági ellenőrzésekről szóló törvény, végrehajtási utasítás 3. pont, 4. és 9. bekezdés. De csak addig a határig, annál többet ne várj tőlem. -Értem. Ez esetben... Szinte felrobbant bősz haragjában. Széles vállai rázkódtak, fújtató mellkasán majd' szétpattant a zsinóros magyar mente, szeme szikrákat vetett, szép, szabályos férfiarca eltorzult. Most majdnem csúnya volt az, az arc! Óriási erőfeszítéssel próbálta megfékezni magát. -Na jó, a pénzt azért megkapjátok, a szavamat nem vonom vissza! Fagyos hangulatban váltak el. A zsámboki jegyző megbiccentette a fejét. -Kegyelmes uram...! Endre Lajos nem látszott észrevenni a köszönést. Félig elfordulva az íróasztalán turkált. A jegyző lenyomta a kilincset és kiment a főszolgabíró dolgozószobájából. Hosszan néztek utána a lányok, amikor becsukódott mögötte a titkárságról kivezető ajtó. -Snájdig egy ember - vihogott Valkói Margit. Rákacsintott társnőjére. -Mi? -Ja. Natürlich. És milyen remekül öltözködik. Figyelted? Habkönnyű, diszkréten csíkozott nyári öltöny, csokornyakkendő, fehér ing, fekete zokni, lakkcipő. Kezét szája elé kapva kuncogott. -Fogadok, hogy még az ágyban is öltönyt visel, makulátlanul vasalt fehér inget, csokornyakkendőt és kalapot. Valkói Margit felemelte a mutatóujját, tréfásan megfenyegette a kolléganőt. -Na, na, te kis pajzán! Na, na! Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Viszontlátás című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |