ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

20. Ne vigy minket a kísértésbe (Második Könyv, folytatás)

Zsámbokot, a falut úgy kell elképzelni, mint egy nagy kiterjedésű, északkeletről délnyugat felé húzódó szabálytalan alakú téglalapot. Területe 23,35 négyzetkilométer. Tóalmás felé eső határában volt egykor a község által 1921-ben létrehozott MOVE lőtér, ami 1945-ig funkcionált. Kijelölésénél anno figyelembe kellett venni, hogy lehetőleg olyan területre essen, ami mezőgazdasági tevékenységre nem, vagy csak alig alkalmas. A föld az, föld, s a föld a legnagyobb érték. Az akkori jegyző falugyűlést hívott össze, s itt, ezt a gyér fűvel borított homokos, agyagos rétet javasolta. Indítványát egy fő ellenszavazattal és egy tartózkodással elfogadták. Ellene szavazott Nyári Gizella 68 éves helybéli lakos, akinek a Tóalmási út azon szakaszán állt szegényes kis házacskája, és kora tavasztól tél elejéig, amíg a fagyok be nem álltak a szóban forgó réten legeltette három sovány, szőre-hullató kecskéjét. A tartózkodó szavazó személye a feledés homályába merült, ám de ez nem számít egy öltést se, történetünk alakulására nézvést, ahogy az olvasó nyilván sejti, semmiféle befolyást nem gyakorol.

A "move" szó latin eredetű, azt jelenti: mozgás, mozogni. Az angol nyelv is ilyen értelemben használja, de pl. a költözést, költöztetést is: "move"-nek mondják.
Véletlen volt-e, vagy szándékosan történt, hogy a háború utáni években titkon elindított szervezkedés, ami a hazai fegyveres erők antant-hatalmak által betiltott újbóli létrehozását volt hivatva szolgálni, a MOVE elnevezést vette fel tevékenységének jelölésére?
Lehet, hogy igen, de valószínűbb, hogy nem, ugyanis nagyon találóan és szellemesen utal létének lényegére, mármint a "mozgósításra".
A MOVE betűkombináció egy rövidítés: Magyar Országos Véderő Egylet.
1919 végén, a Tanácsköztársaság bukása után Gömbös Gyula hozta létre azzal a céllal, hogy port hintve a nyugati megfigyelők szemébe, akik árgus szemmel figyelték a háborús-bűnös magyarok minden lépését, egyesületi sporttevékenységnek álcázott katonai előképzést valósítson meg a fiatalok széles rétegei számára. Trianon rémisztő árnya ott lebegett minden magyar felett, az égbekiáltó igazságtalanság szélütötté tette, földbe döngölte a nemzetet.

A Bethlen kormány erkölcsileg is, és anyagilag is támogatta az elképzelést, s ennek hatására a húszas években gomba-módra kezdtek szaporodni a Levente egyesületek, és a lövész egyletek Magyarországon. (A MOVE késői utóda és "szocialista" megfelelője majd 1945 után az MHSZ lesz, - Rákosiék nagyjából ugyanarra a szerepre szánták: katonai előképzésre. Ne feledjük, javában zajlott a kommunisták által feltalált "békeharc")
A Leventék eleinte, el kell árulnunk, nem voltak túl népszerűek a fiatalság körében, Zsámbokon például Dósa Jenőnek rendeletet kellett hozni: a kedvelt, heti rendszerességgel megtartott községi bálokon a húsz év alatti fiatalok közül kizárólagosan csak Leventék vehettek részt. Szigorú, ámbátor igazságtalan, (ahogy tréfásan mondani szokás) intézkedés, volt, de megtette a maga hatását, a létszám ezt követően örvendetes módon emelkedett!

A kormány fő-célkitűzései között talán a legfontosabb volt a gazdasági-konszolidáció gyors ütemű megvalósítása. Működő (külföldi, jórészt zsidó) tőkét akartak minél nagyobb mértékben bevonni, nagyberuházásokat kívántak finanszírozni, hogy munkát, megélhetést teremtsenek minden magyar ember számára. Támogatták a háborúban elesettek családjait, erre szolgált például a közkedvelt, hadiözvegyeknek létrehozott trafik-program, igyekeztek fejleszteni a nemzet önvédelmi képességét, erősíteni az emberekben a hitet, a hazaszeretetet, a nemzeti összetartozás érzését és az egészséges revizionista szellemet, ami az "Erdélyt vissza, mindent vissza" - jelmondatban tükröződött.

Bethlen, külpolitikájában jó kapcsolatokat ápolt Angliával, Franciaországgal, vagyis a győztes hatalmakkal, de az egyenlő távolságtartás elve alapján az egykori központi hatalmak országaival is, elsősorban a gyors ütemben fejlődő Németországgal, és Olaszországgal.
Abban bízott, azért dolgozott, hogy az áhított, és igazságosnak tartott revizionista törekvések áldozatos diplomáciai munkával és erőfeszítések révén, belátható időn belül elérhető közelségbe hozzák az elcsatolt területek visszaszármaztatását.
(Endre Lajosnak, mint láttuk, más volt a véleménye ezekről a dolgokról, ő Dósa Lajossal folytatott vitája során nemrég sommásan így foglalta össze nézeteinek lényegét: "sem elfelejteni, sem megbocsátani nem tudják soha". Mármint, értette alatta: a "magyarok nyilait"). Ő a radikális -katonai- megoldásnak volt a lelkes híve, és a szószólója)

Dósa Jenőnek ilyesféle gondolatok forogtak a fejében, miközben egyenletes hosszú lépteivel, amelyek nem tűntek sietősnek, mégis falták a kilométereket, mint szél által korbácsolt futóláng a kiszáradt, megtépázott fenyvest (egy óra alatt 6,5-7 km-t is meg tudott tenni ily módon) kifelé haladt a faluközpontból a lőtér irányába.
Elhagyta a szélső házakat. Széles, sok láb által taposott dűlőúton haladt tovább. Ezen az úton masíroznak ki a Leventék a szombati szokott gyakorlatozásra. Nem sokkal ő előtte is erre járt a csapat. Két oldalról kiégett mező húzódott elsárgult zsombékos fűcsomókkal, a fűcsomók között élénk kék kankalin virágocskák vitorlás szirmai hasaltak kesze-kusza száraikkal a földre dőlve, vagy éppen nyakukat nyújtóztatva felfele, elszórtan a kutyatej irigy, mohó feje tátogott zörgősre szikkadt bogáncs-gombolyagoktól fojtogatottan.
Héja pár keringett a magasban, a madarak lejjebb ereszkedtek, ürgére, pocokra vadásztak a párás, sűrű, reggeli légben.
Az ég döglött, palaszínű rojtosra szakadt vászna forróságot ígért, de most még korán volt, most még hűs páracseppek rezegtek a fűszálak tűhegyein, apró prizmaként szórva a fényt minden irányba.
Ezerféle élet nyüzsgött, lüktetett határ-szerte: hangyák, bogarak indultak útnak, férgek, giliszták piszkálták a rögöt, ástak, túrtak, darazsak, vadméhek zümmögtek, lepkék kergetőztek önfeledten.
Az élet kész csodája a nyári rét, s az ember maga is egy csoda itt a földön - Dósa Jenő jól tudta ezt. A Miatyánk sorait morzsolgatva magában hálát adott az Úrnak az életért, a mai napért, a világ ezer szépségéért.