HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 36

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51451

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2020-11-25

A lajtorja 58.

10. Szabadíts meg a gonosztól (Harmadik Könyv, folytatás)

Kelenföldön is felszállhattak volna a vonatra, Kelenföld, valamivel közelebb esett a lakáshoz, de Médy könyörgésére mégis a Délibe mentek. Médynek azt mondta az egyik kis barátnője az iskolában, hogy, ha valaki átmegy vonattal, a Déli-pályaudvart Kelenfölddel összekötő hosszú alagúton, úgy, hogy közben elmormol magában egy kívánságot, annak a kívánsága, tuti tót ziccer, hogy beteljesedik.
Médy Apuka hazatérésére akart gondolni, magában ismételgette, miközben felszálltak és elcihelődtek, végül mégis elfelejtette.
Javában benn volt már a vonat a hosszú, sötét alagútban, az ablakokat a kalauz utasítására fel kellett húzni, hogy a menetszél ne hozza be a vagonokba a mozdony által kibocsátott sűrű, fekete füstöt, s a nagy izgalomban kiment a fejéből. Csak, amikor már majdnem kiértek, s kezdett világosodni oldalt a feketeség, jutott eszébe, s gyorsan elhadarta a kérést: "azt szeretném, stipi-stopi, hogy Apuka minél előbb hazajöjjön a frontról."
Rögtön utána eszébe jutott, hogy nem mondta jól, nem "frontot" kellett volna mondani, hanem "fogságot", hiszen most éppen fogságban van a szerbeknél. Annyi sok éven keresztül imádkoztak, fohászkodtak így, hogy benne maradt a fejében a szó: "hazajöjjön a frontról".
Kiértek, mint villámcsapás, minden világos lett hirtelen, túlzottan is, az oldalról jövő napsugarak, szinte megvakították az utasokat. Lehúzták, mint a többi utas azon az oldalon, a sötétbarna, vadonatúj rolettákat, a vasúttársaság legújabb ajándékát, s Lenke nevetve mondta: na végre! Féltem az előbb a sötétben, nehogy valaki leszúrjon!
Jót nevettek Anyukán, hiszen hát csak vicc volt az egész, ilyen esetek nem szoktak előfordulni.

Hosszú, hosszú ideig nem történt semmi. Aztán egyszer csak, valahol Székesfehérvár előtt jött a kalauz, kérte a menetjegyeket. Lenke megmutatta arcképes vasutas igazolványát, amit még a Kassa-Óderbergi Vasúttársaság állított ki, s a Magyar Császári és Királyi Vasúttársaság érvényesített, Győző, pedig felmutatta vadonatúj, ingyenes utazásra jogosító kártyáját. Ez is fényképes volt. Egyik oldalon volt egy közepes méretű, szabályos igazolványkép, ami kadétruhában ábrázolta a gyereket, másik oldalon szerepelt az engedély szövege, s a rendelet száma. Lenkének kedvence volt ez a fénykép, sokszor elnézegette titokban, merengve múlton, jelenen és jövőn.
Jóképű, magabiztos, telt arcú kisfiú nézett rá, bizakodó nagy szemekkel. Jaj, ha Ferenc látná most, ilyen nagynak, ilyen büszkének, erősnek, milyen boldog lenne! Vajon mi lesz ebből a gyerekből, ha nagy lesz? Katona, igen, katona, mi más lehetne?
Emelkedik majd a ranglétrán, megnősül, családot alapít.
A katonaság biztos egzisztenciát jelent, s egykor majd szép nyugdíjat. A katonának gyöngyélete van, kézről kézre adják az úri társaságok. Úriember lesz, megbecsült személy. Igaz, hogy a katonákat parancs szerint ide-oda helyezik, dobálják, furtonfurt költözniük kell, de ez legyen a legkisebb baj. Csak béke legyen, csak ne jöjjön egy újabb háború.
Megrázta a fejét, igyekezett kiverni fejéből a rossz gondolatot.
Hogy lenne háború? -kérdezte magában. Őfőméltósága Horthy Miklós kormányzó úr biztos nem engedi, hogy háború legyen. Ő olyan - folytatta a gondolatmenetet - olyan, aki letöri a kardcsörtetők szarvát. Ő a béke híve!

Fehérváron álltak meg először, itt az állomáson sokáig vesztegelt a szerelvény. Szenet, vizet vettek fel, s míg a vasutasok serényen ügyködtek a dolgon, az utasok leszállhattak, szétszéledhettek a peronon, újságért, vízért, friss péksüteményért, cukorkáért, kávéért.
Fél órás várakozás után indultak tovább. Aligáig, a menetrend szerint nem állt meg a vonat, onnantól kezdve viszont minden állomáson.
Lenke elővette az otthonról hozott, zsírpapírba csomagolt elemózsiát. A gyerekek farkas éhesek voltak, két pofára zabikálták a finom, tetézett zsíros-kenyeret, a hagymakarikákkal. Megkínálták a szemben ülő utast is, bizonyos Sztrojcskovics Ivánt, legalább is így mutatkozott be ez az ember, miután Fehérvárnál felszállt, s csomagját, hanyag mozdulattal feldobta a hálóba. Mogorva, barátságtalan alaknak látták, ám valami homályos érzet miatt úrfélének tűnt. Lenke nem tudta eldönteni első látásra, kiféle, miféle. Sztrojcskovics csak a fejével intett nemet, egy kukk nem sok annyit se szólt a szíves kínálásra, újra az ablak felé fordult, s kibámult szénfekete szemeivel az egyhangú, unalmas vidékre.

Zakatolt a vonat, csattogtak a kerekek. Elől a mozdony sűrű fekete füstöt eregetett, néha, az ablakon kihajoló Médy, s Győző nagy ámulatára szabályos szikraesőt lövellt az ég felé.
-Gyertek már be onnan- szólt rájuk az anyjuk. -Nem látjátok, mi van ide írva?
Mutatta a réztáblát az ablak alatt: "KIHAJOLNI VESZÉLYES ÉS TILOS"

Alacsony dombháthoz értek, hosszan futottak mellette. Azt hitték soha nem lesz vége, egyszer azonban mégis vége lett a kilátástalan szürkeségnek, és amit a kitáruló táj tartogatott, az, maga volt a csoda.
-Meseország - kiáltott fel Médy, abban a szent minutumban. Az ámulattól szinte hangját vesztette, némán tátogva mutatott ki az ablakon. -Nézzétek!
Messze lent, s jobbra elől a Balaton parttalan tükrét látták, fenségesen nyújtózkodva maguk előtt. Végtelen, szelíd kékség, olyan szép, olyan mesés, olyan csodaszerű, mintha Meseország maga csöppent volna oda nagy hirtelenséggel.
A vonat, a távolság-zabáló vasszörny iszonyatos sebességgel rohant előre szigorú, kötött pályáján, mégis, ha a végtelen víz-felületre esett tekintetük, melyet csak messze elől, párákba burkolózva határoltak a túlsó part haloványan foszló hegyei, dombjai, azt érzeték, hogy egy helyben állnak, lebegnek, nem mozdulnak.
De aztán máris újabb csoda történt, fenyőcsúcsok robogtak elő a semmiből, s őrült vágtában zúgtak el az ablak előtt.
Minden vágtatott, ami közel volt, a fák, a kertek, a házak a töltés alatt. Képek villantak el, mintha egy gyorsan tekert, végtelenített film kockái lennének, lakályos villa, homlokzatán felirat: Erzsébet-lak, üres telek, üdülő padokkal, sövénnyel, rózsalugassal, sportpálya, falatozó, sorompónál várakozó emberek, kicsike öböl, oldalt a fodrozódó vízen halászladik, teherautó egy mellékúton, legelő kecske, egy csoport vidáman integető gyerek, bakterház a bakterral, vasúti rámpa, erdő, bokros terület, nádas, s a nádas szélén öregember hálóval.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5488
Időpont: 2021-05-04 03:55:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!

Nagyon jó a gőzmozdonyos utazás leírása. Már egészen el is felejtettem, hogy az milyen volt...
A vágtató táj az ablak előtt, ó én is mennyit gyönyörködtem benne gyerekkoromban.
Ma már senkit nem érdekel. Annyi képpel vagyunk elárasztva, hogy a valóság képei már unalmasak lettek. A vonatokon is az elektronikus kütyük képeit nézik a táj helyett.

Judit
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9792
Időpont: 2020-12-22 15:44:28

válasz hundido (2020-12-01 09:54:02) üzenetére
Szia! Köszönöm! Remélem az lesz, de majd kiderül! :) üdv: én
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
2260
Időpont: 2020-12-01 09:54:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Hangulatos utazáson vehettem részt. A vége, nagyon idilli. Vajon a történet köv, része is az lesz? Megyek, olvasom tovább. üdv hundido
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9792
Időpont: 2020-11-27 20:02:13

válasz Alkonyi felhő (2020-11-26 20:16:01) üzenetére
Szia Alkonyi! Köszönöm, jól esik! Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9792
Időpont: 2020-11-27 19:59:18

válasz sailor (2020-11-25 16:34:10) üzenetére
Szia Sailor! Most csak röviden, még mindig nincs rendben a gépem: Köszönöm!!! :) én
Alkotó
Alkonyi felhő
Regisztrált:
2010-01-21
Összes értékelés:
708
Időpont: 2020-11-26 20:16:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szép estét kívánok!

Kérem szépen nagyon szép hangulatok,vágyak szólaltak fel ezen prózában.
Médy igazi karakter, egyre jobban azt érzem ki a felszólalásából.
Hmmm,hogy egy gyereknek az a legnagyobb vágya,hogy az édesapja hazatérjen...
Milyen hamar is kell felnőttnek lenniük.

Meseországot milyen részletesen ábrázoltad 😊
Főleg azokban az időkben szegény embereknek tényleg egy szép mese volt...

Tetszett😊

Szeretettel: Alkonyi
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
7343
Időpont: 2020-11-25 16:34:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A másik dolog ami megfogott Médy kérése:
""azt szeretném, stipi-stopi, hogy Apuka minél előbb hazajöjjön a frontról."
Nagyon érintö!
Ugyanígy Gyözö fényképe,mely Lenkének oly sokat jelentett
és reményeket füzött hozzá...fiához!

Remek írás!

Gratulálok:sailor

Szép napot!
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
7343
Időpont: 2020-11-25 16:26:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Ezt a részt kellett idéznem.olyan szép.lirikus,mesés:
"A vonat, a távolság-zabáló vasszörny iszonyatos sebességgel rohant előre szigorú, kötött pályáján, mégis, ha a végtelen víz-felületre esett tekintetük, melyet csak messze elől, párákba burkolózva határoltak a túlsó part haloványan foszló hegyei, dombjai, azt érzeték, hogy egy helyben állnak, lebegnek, nem mozdulnak"

meg ami utána jön....ezt csak az tudta leírni,´lefesteni´aki
többször tartózkodott ott...arra!
Olyan pontos,szinte képbe illö...
érzödik a kötöttség hozzá,az,hogy sokszor megfordulhatott a szerzö
arra.

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 75. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 74. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 73. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 72. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Beoson az ősz című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szuszimuszit baleset éri című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Tücsök-kórus című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Beoson az ősz címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Szuszimuszit baleset éri című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szuszimuszit baleset éri címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Kik nem csupán sejtik címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Merre jársz címmel a várólistára

Susanne alkotást töltött fel Angyalok kísérjen címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Tücsök-kórus című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Az asszony, aki sietett című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)