2022. novemberében honlapunk teljes felújításán dolgozunk, eközben előfordulhatnak hibajelzések, rossz megjelenések, kisebb kimaradások. A kellemetlenségért előre is elnézést kérünk, igyekszünk minél hamarabb befejezni a munkálatokat.

HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1952

Írás összesen: 53192

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-12-01 09:58:44

Szülinaposok
Reklám

Versek / műfordítás
Szerző: TóniFeltöltés dátuma: 2021-01-04

Mezei Ernő: Margit-szigeti éj / Der Margaret-Insel Nacht


Margit-szigeti éj.
1
Oly csendes már. Fekete késő éjjel
Leplébe bújt a virágos sziget.
A légben nehéz illat terül széjjel
Mi bántja most még a fáradt szivet?
2
Mért kérdi fájón fönt a fényes csillag,
Hová tünt a szintarka szép világ?
Mért emlékeztet rá az éji illat,
Hogy haldokolva sóhajt a virág?
3
A partról nézem hosszan, elmerengve
Lassan, sötéten hogy omlik a viz,
Hullám hullámot követ széles rendbe',
Egy sem áll meg s nincs egy, mely visszavisz.
4
A város felől túl egy parti lámpa
Fénykévét lövell a mélységbe le,
Mint tűzoszlop áll a sodró hullámba'
S alig ingatja dél meleg szele.
5
Tovább ott fönn a sötét zugó árra,
A vándor hold sugárözönt vetett
Ezüstös, gyöngyös lánczot fonva rája
S e tündöklő hid ép hozzám vezet.
6
Óh ti imbolygó kusza, bomlott képek,
Ti forgatjátok éltem tükörét.
E nagy habok ti vagytok oszló évek,
Folyástok is oly lassú, mély, sötét.
7
Mert érzem én is, hogy a végzet sodra
Széles mederben lefelé viszen,
S mint folyik az élet hullámzó sorsa,
Nem állitja meg útját semmisem.
8
A mécsfény ott ? — ah multam szenvedélye
Mélán, meredten a habokra tűz;
Lángolva, gyújtva tört a csalfa mélybe,
Mig végül holt iszapba fult a tüz.
9
S óh ismerém a rezgő sugártánczot,
Mit a viz szinén játszin lejt a hold,
Azt a kegyetlen, fényes emléklánczot,
Mit a sebzett sziv hánykolódva hord.
10
Ott csillogtok ti lehetetlen álmok,
Mik égettétek bennem a velőt,
Csillámtok — az a szemfényvesztő álnok
Lelkemből most is szivja az erőt.
11
Ott szikráztok ti meddő, kába vágyak,
Mélység fölé himezve a gyönyört.
Lcszegzett rabja a hűs hullámágynak,
Varázstok kinos szenderben gyötört.
12
Sötét folyó te! időknek nagy éje!
E hazug fényt mért hogy el nem nyeled?
Emlékben mért csillog a percznek kéje,
S az elárult sziv mért hogy nem feled ?
13
Óh hagyj el már, elmúlt tűznek visszfénye,
Ha nem kötött le ott túlnan a part.
Ezüst ábrándja, gyönyörű reménye,
Miért kisért, ha csak örvényt takart?
14
Tűnj már az éjbe emlék holdsugára,
Hisz a sötét ár tovább hömpölyög,
S ismétli folyton egyhangú zúgása:
Elmúlik minden, csak a sir örök.
***
Mezei Ernő. 1863 - 1922
***
***
Der Margaret-Insel Nacht
1
Es ist schon so ruhig. Spät in der schwarzen Nacht
die blumige Insel ist in Schleier versteckt.
Ein starker Duft ist in der Luft in Übermacht,
was hat das müde Herz jetzt noch so verschreckt?
2
Mit schmerzender Stimme fragt dort oben der Stern,
wohin ist das schöne bunte Welt verschwunden?
Warum erinnert mich der Nachtluft so düstern
wie sterbend seufzen überall die Blumen?
3
Ich schaue lange von dem Ufer nachdenkend,
langsam, dunkel fließt das Wasser herunter,
Welle nach Welle, wie von Geisterhand lenkend,
keiner bleib stehen und plätschert froh ‘d munter.
4
Eine helle Uferlampe jenseits der Stadt
schießt einen Lichtstrahl in tiefen Abgrund, der
wie eine Feuersäule in der Welle stand
und nimmt kaum von dem lauwarmen Südwind kund.
5
Weiter dort oben an dem dunklen Gefluder,
der wandernde Mond mit strahlen flutete,
mit silbern Perlenkette, als Haarpuder
und diese Brücke schnell zu mir wendete.
6
Ach, ihr schwankenden und verworrenen Bilder,
ihr dreht so gern meinen lebenden Spiegel.
Die großen Schäume sind meine alten Zinder,
ihr fließt auch so langsam und tief wie Tiegel.
7
Weil ich es fühle, dass uns das Schicksal wirbelt
in seinem breiten Flussbett, treibt uns hinab,
und während das Schicksal des Lebens so wellt,
nichts wird Sie aufhalten, wir schreiten dem Grab.
8
Was brennt dort? - Die Leidenschaft von Vergangenheit
starrt so melancholisch auf das Wellen Schaum;
geflammt, entzündet, brach in die täuschende Zeit,
bis das Feuer löscht, sich in toten Schlammsaum.
9
Ach, ich kenne den vibrierend tanzenden Strahl,
was auf das Wasser, der Mond zurückspiegelt,
die grausame und glänzende Gedächtniswahl,
was das verwundete Herz trägt als Entgelt.
10
Dort strahlet ihr die unmöglichen Träume aus,
was bei mir auch das letzte Mark verbrannt hat,
das Glitzern, - diesen heimtückischen Augenschmaus
das, was die letzte Kraft aus der Seele ausbat.
11
Dort glitzert Ihr blöde, bescheuerte Wünsche,
über die Tiefe hängt Ihr Stick vergnügen.
Als festgenagelter Sträfling der Traum Künste,
Ihre Magie wird zum Eindösen führen.
12
Dunkler Fluss Du! Die tolle Nacht aller Zeiten!
Dieses Lügenlicht, warum kannst Du nicht verschlucken?
Die Lust der Minute, warum tut verbreiten,
‘d das verratene Herz von Schmerz herumzucken?
13
Lass mich du Abglanz des vergangenen Feuers,
wenn dich dort drüben das Ufer nicht festbindet.
Die silbernen Träume deiner schönen Präsenz,
warum folgt dir, wenn nur der Wirbel verhindert?
14
Verschwinde jetzt, du Mondstrahl der Erinnerung,
weil der dunklen Flut fließt ohne dich artig,
‘d wiederholt ständig seine einstimmige Geltung:
Alles wird vergehen, nur das Grab blieb heilig.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
***
Zágonyi Mónika felvételével

Hausen, 2021 Január 4

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Szabadka / Szabadka címmel

szilkati alkotást töltött fel Egy kurtizán vallomása címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos alkotást töltött fel Andrej Orlov: Chagall a várost rótta épp... címmel a várólistára

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Elrejtőzve címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 151. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 151. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 151. címmel

Tasnádi Rita bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos alkotást töltött fel Joachim Ringelnatz: Mivel szeretlek én... címmel a várólistára

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Minden a tiéd volt című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Nyikolaj Szokolov: Őszi vers című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

Angyalka alkotást töltött fel Mindenszentek címmel a várólistára

Angyalka bejegyzést írt a(z) Minden a tiéd volt című alkotáshoz

Angyalka bejegyzést írt a(z) Átverés című alkotáshoz

Angyalka bejegyzést írt a(z) Átverés című alkotáshoz

Angyalka bejegyzést írt a(z) Átverés című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Pégaszosz szárnyán című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Ma mire koccintunk? című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Gonosz idő című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A mélyben című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

szilkati alkotást töltött fel Elidegenülés címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

sailor bejegyzést írt a(z) Ma mire koccintunk? című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Pégaszosz szárnyán című alkotáshoz

jerrynostro alkotást töltött fel Ma mire koccintunk? címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022